Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

257. országos ülés október 6. 1883. 41 kérdést is, A felhatalmazást arra nézve, hogy ezen, szerintem és a t. ház által is törvényesnek ismert eljárástól eltérés történjék, megadhatja a törvényhozás, de ettől a minister saját felelősségére nem térhet el. (Helyeslés jobbfelöl.) Még egy kérdést lehet intézni a ministerhez és ez az, hogy ha ily felhatalmazás szükségét látja, miért nem fordult előzetesen a törvényhozáshoz és miért kellett a közbejött események megtörténtét bevárni'? A kormány azért nem fordult a törvényhozáshoz előbb, mert ezen kérdésre nézve semmiféle nézeteltérés nem volt sem a magyar, sem a horvát kormány tagjai közt és igy oly felhatalmazásra, melynél fogva a törvényes eljárástól el lehesssen térni, szükség eddig nem volt. Van még szerintem- egy sokkal fontosabb ok is, a miért belenyugszom a kérdésnek ilyetén való elintézésébe s ez az, hogy vannak Horvátországgal elintézendő kérdések, a melyeket initiálni kell. Hogy melyek ezen kérdések, arra nézve most nem akarok reflectálni, mert nem akarom a vitát ezen kérdés belevonása által is complicálni; de osztozom azon nézetben, a melyet a ministerelnök ur kifejtett, hogy vannak kérdések, a melyeket tisztába kell hozni és hogy ezen kérdések tárgyalását meg lehessen kezdeni, erre az első lépés, hogy ezen mostani kérdés, a mely nem oly nagy fontosságú, mint a többi s mely most annyira felizgatta a kedélyeket Horvátországban, útját ne állja a többinek. (Helyeslés jobbfelöl) És ha Horvátországgal szemben kérdések tisztába hozataláról szólok, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy új alkudozások és xij coneessiók vannak kilátásban, mert ez alatt nem kívánok egyebet érteni mint azt, hogy meg kell állapítani és pedig minden kételyt kizáró módon és úgy, hogy mindenki által félremagyarázhatatlanul megérthető legyen, azon határvonalat, a melyen túl Magyar ország Horvátország irányában menni nem kivan és hogy, a mint egyrészt a magyar törvényhozás és a magyar kormány e határvonalon túl menni nem fog, ugy módja legyen követelni viszont azt, hogy ezen határvonalat Horvátország se lépje túl. (Helyeslés jóbbfelől.) Ez az egyik irány, a melyben haladni szükséges ; a másik pedig az, hogy fontos arra törekedni, hogy azon ingerültség, hogy ne mondjam ellenszenv vagy gyűlölet, a mely Horvátország részéről Magyarország ellen nyilvánul, még inkább lábra ne kapjon, annak megakadályozására minél előbb megvétessenek a szükséges lépések. Megengedem, hogy azon visszás helyzetet, a mely éveken át fejlődött, egyszerre meg nem lehet javítani, azonban a kedélyek megnyugtatásához kell látni minélelőbb és meg kell kisérleni, hogy mennyiben lehetséges ez ? Az mondatik, hogy a baj kútforrása és a KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET Horvátországban Magyarország ellen tapasztalható ingerültségnek oka a pénzügyi administrátió. Minthogy ezen kérdés az én szakmámhoz tartozik, méltóztassanak megengedni, hogy erre a kérdésre nézve is néhány adatot terjeszszek elő. (Halljuk! Halljuk!) Mondják, hogy az ingerültség alapja a magas adó, melyet a nép fizetni köteles és a rósz pénzügyi administrátió. Hogy a fennálló szükségletekkel szemben a nagy adók kivetéséhez és beszedéséhez kénytelen az állam fordulni, ezt nem vonom kérdésbe. De üljön bárki is e helyen, ezen bajon segíteni alig fogna. De lássuk, hogy csakugyan azon adók, melyek Horvátországon beszedetnek, tisztán és főleg csak a magyar államkincstár javára szedetnek-e be ? Mindenek előtt föl kell hoznom, hogy a magas állami adó mellett Horvátország legnagyobb részében milyen községi pótlék vettetik ki. (Halljuk!) A mint kötelességszerűen ezen kérdéssel foglalkoztam, azon tapasztalásra jutottam, hogy Horvátországban, különösen a határőrvidék, egy nagy részében, alig van község, a mely 100 százaléknyi községi pótadónál kevesebbet szedne be; (Élénk mozgás) sőt van igen sok község, a hol ezen községi pótlék 200 százalékra megy. (Általános nagy mozgás.) Sőt vannak oly községi pótlékok is, a melyek 200 százaléknál többel haladják túl az állami adó összegét. Ily viszonyok közt í. ház, midőn az országos közigazgatás költségein felül Horvátországban a községi közigazgatás oly drága, mindezt Magyarország nyakára tolni és azt mondíini, hogy Magyarország az oka ezen magas adótehernek, meg nem engedhető dolog. (Élénk helyeslés.) T. ház! Mondják ezen felül azt is, hogy a horvát pénzügyi közigazgatás az, a mi az adófizetőket annyira elkeserítette. Kötelességemnek tartottam ennek is utána járni és összeállítottam 1880 óta az arra vonatkozó adatokat: vájjon viszszaélések fordultak-e elő és ha előfordultak, kik részéről történtek azok? (Halljuk!) T. ház ! Méltóztatik tudni, hogy Horvátországban ép ugy, mint Magyarországon az adóknak egyénenkinti kivetését, beszedését — kivéve a közvetlen adófizetőket, kik az adóhivatalnál fizetik be az adót — a községek végzik, a községekre pedig felügyeletet gyakorolni a politikai hatóság van hivatva. Horvátországban 542 politikai község van, ezekben 1880. évben 128 visszaélés esete fordult elő a községi elöljárók részérői. (Elénk mozgás.) Tehát az összes községek majdnem egy negyed része az, a hol visszaélések felmerültek. (Mozgás.) Ezen 128 községben 121 esetben nem a politikai, hanem a pénzügyi hatóságok fedezték fel, az általok gyakorolt ellenőrzés folytán, a sikkasztásokat s ezeknek összege 56 ezer forintra megy, (Tartós mozgás) mely összeget épen a fennálló tör6