Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-284

456 SS4. országol Blés dfcseinber 13. 1183,. hevenyészettnek tartottam tegnap is, annak tartom | ma is — én a dolog érdemleges fejtegetésébe újabban beleereszkedni nem akarok, bármily csábító is az alkalom. Én csak arra hivom fel a t. ház figyelmét, mondják meg nekem, hogy egy kissé megfontoljuk, a mint nem kételkedem, hogy a ház minden tagja e szempontból tekinti, ^helyes-e, az ily egyszerű visszaküldése egy javaslatnak, mely elvettetett és ne méltóztassanak azon illusióban lenni, hogy motiválás nélkül vettetett el, hiszen mindnyájan tudjuk, igen hosszú és igen tartalmas beszédekből tűnt ki, hogy a leghatározottabb elvi ellentétek forognak fenn a javaslat közt és azon álláspont közt; én tehát indokolás nélkül elvetettnek nem tekinthetem. De kérdem, nem volna-e helyes a kormánynak consideratió alá venni, mi történik más alkotmányos országokban ily esetekben? Vájjon a nuntiumoknak és renuntium oknak ez a végnélküli ideoda küldése a törvényalkotás komolyságára, de magára az ügy sikerére üdvös-e vagy sem? Ezért óhajtottam volna én, ha ez alaposabban meg lett volna vizsgálva, meg lett volna vizsgálva nem ugy, hogy a tárgyalás elhalaszt;!tik, azt semmi körülmények közt nem akartam, mert akartam és akarom azt, hogy a képviselőház constatálja álláspontját még egyszer; de akartam volna, ha idő engedtetik, hogy a dolog ezen oldalról is kifejtessék. A ház tegnapi szavazatával ezt a kérdést jóformán elintézte, erre többé visszatérni nem akarok. A kormány előtt most két út áll. Egyik út, egész higgadtan tekintve a dolgot, azt mondani: a mint leküldték a javaslatot és általánosságban elvetették, mi visszaküldjük, a male informato ad melius informandum való appellata. De megvallom őszintén, hogy én figyelemre méltónak tartanám a második utat és pedig egy olyan okból, a mit önök mindnyájan, kik objective gondolkoznak e törvényjavaslatról és a kik a házassági jog reformját sikerre akarják vinni, bár szűkebb körben is, mint a fennálló szükségen — mely ugy formulázandó, hogy a felekezeti érvényes jogok szerint számos állampolgár nem köthet házasságot- segíteni akarva és a házasságkötést lehetővé akarják tenni, én egy szempontot ajánlok figyelmükbe. (Halljuk!) Ha az ember e törvényjavaslat sorsát nézi, láthatja, hogy azért, mert az igen szűk körben mozog, mert nem az egész szükséget karolta fel, önmaga teremtette magának az akadályokat egy tagadhatatlanul létező ellenszenves hangulatban, nyílt vagy rejtett ellenszenvben, előítéletekben és talán abban is, mert indokokat szolgáltatott annak feltételezésére, hogy e reform kezdeményezésére, a fennálló szükségtől idegen szempontok is befolytak. Már most, a kik igazán akarják e reformot, kérdem, nincs-e indokolva, nem helyesebb volna-e egy szélesebb alapon kezdeményezni azt, mely j legalább ia elvenné az ürügyet vagy okot arra, hogy a törvényjavaslatnak ily szűk körben való mozgása által teremtett ellenszenvek vagy alapjukat elveszítsék, vagy puszta ürügygyé váljanak és ez alkalomból egy új initiativa, mely nem radicális

; de mégis a szükség kielégítésében tovább megy, meggyőződésem szerint nem az én álláspontomból, de egyenesen a kormányéból politikailag bölcs és helyesebb volna. Hiba volt ily szűk körben szerkeszteni e törvényjavaslatot, szélesebb alapra kellett volna azt fektetni, még az önök szempontjából is. És kérdeni, vájjon annak sikeres keresztülviteléhez talán e pillanatban is nem járulna-e nagyon hozzá egy ilynemű változtatás ? Azonban a kormány részéről, a mint látom, ebben a részben semmi initiativa nem történt. Sőt még t. kormány és a kormánypárt nem is indítványozták ezen javaslatnak még visszaküldését sem; t. barátom Irányi Dániel vette magára a feladatot, hogy indítványozza azon javaslatnak visszaküldését, a mely szűk álláspontját tekintve, mégis lényegében, a t. kormány álláspontja,mert hiszen mi mindnyájan többé-kevésbé tovább akartunk menni, tehát azon kötelességet, mely lényegében a kormányt terhelte, Irányi t. barátom szívességből magára vette. Ha t. ház, a többség, melynek kezében van ezen ügy, politikusabbnak és bölcsebbnek tartja, hogy a javaslat egyszerűen visszaküldessék, azaz megmarad egyszerűen álláspontjánál: én nyíltan megmondom, hogy magam sem tehetek egyebet legjobb meggyőződésem szerint, mint hogy én is megmaradok álláspontomnál. Meg vagyok győződve, hogy minden ilyen ügynél, a mely az eddigi szokásokba, az eddigi rendszerbe élénken belenyúl, az ellentállás a küzdelem kimaradhatatlan ; de ezen küzdelem sorsa és sikere iránt egy dolog dönt, hogy t. i. a nemzet és emberiség való szükségén alapul-e, a mi javasoltatik. {Mélyedés a baloldalon.) A phrásisokatelfújja az idő, de a való szükség kielégítést kivan és folytonosan apadni fog azok száma, kik a való szükség előtt eleintén füleiket, később szivüket, utoljára elméjüket is megnyitni határozottan vonakodnak. Jókai Mór: Én is azt mondom. Szilágyi Dezső: Valóban örülök, hogy Jókai t. képviselőtársam constatálja, hogy ő is ezt mondja, ebben az esetben tehát azon ritka szerencsében részesülök, hogy egyetértünk, csak azon csodálkozom, hogy némi ingerültséggel említi, hogy ő is ezen nézetben van. (Derültség a haloldalon.) En tehát t. ház, megmaradok és gondolom, hogy azok is, kik azon határozati javaslatot, melyet múltkor beadtam, aláirtak, vagy pártolták is, szintén megmaradnak múltkori álláspontomnál. Kijelentem nyíltan, hogy ha a t. kormány nem menne is annyira, a mennyire Irányi t. barátom indítványozta vagy a mennyire én is fogom indítva-