Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-283

442 283. ors/ágo* ölés deczember 12. 1883. Halász Géza képviselő ur Is bele fog nyugodni abba, ha azt mondom, hogy akkor sértenők meg a ház méltóságát, ha feltételeznek, hogy egy minden indokolás nélkül való egyszerű visszautasítással szemben, mi a saját indokainkat annak idején kellően meg nem fontolva (Helyeslés a jobboldalon) és a tárgy iránt kellő érdekeltséggel nem viseltetve, most az indokolás nélkül való visszaküldéssel szemben annyira új tárgyat, annyira új helyzetet látunk magunk előtt, hogy szükségesnek tartjuk még az érettebb és mélyebb fontolgatást. Ezt én a ház méltóságával megegyezőnek nem tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha mi most ily indokolással elnapoljuk a kérdést, kettős vádnak teszszük ki magunkat; először annak a vádnak, hogy miután indokolás nélkül lett visszautasítva, mi csak most jöttünk reá, hogy az első alkalommal nem elég éretten fontoltuk meg az ügyet s hogy elhamarkodva, könnyelműen tárgyaltuk. Én nem akarom ennek kitenni a házat. (Helyeslés jobbfelól.) A másik vád, a mely az ellenzék részéről jönne, ha a kormány indítványozná a hosszabb elnapolást, az, hogy el akarjuk a kérdést ejteni. Ezen vádra én semmi szin alatt sem akarnék támpontot nyújtani és még kevésbé azért, mert újabb agitatióra adnánk tárgyat és okot és ennek én sem az ország közvéleményét, sem a képviselőházat kitenni nem akarom. (Helyeslés jobbfelöl.) Az is felhozatott, hogy új helyzet lett teremtve, a mennyiben kétségbe vonatott, hogy erre még praecedens is legyen. A t. elnök ur, úgy hiszem, elég hitelesen megmagyarázta, hogy praecedens igenis van. Hogy abban a helyzetben, abban a stádiumban, melyben a kérdés jelenleg van, holnap ép úgy lehet hozzászólni, mint szombaton, azt úgy hiszem, meg fogják engedni. S legkevésbé értem, hogy Szilágyi t. képviselő ur azt mondja, hogy nem fogadja el a holnapi napirendet, mert hátha a főrendek a szünet előtt már nem tárgyalnák. Akkor nem fogadhatná el a t. képviselő ur a szombatot sem, mert az tökéletesen mindegy, akár holnap tárgyaljuk és a főrendek nem tárgyalják, akár pedig szombaton. Ez a ház méltóságára és a tárgy érdemére tökéletesen mindegy. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeknél fogva pártolom a t. elnök ur azon javaslatát, hogy holnap vétessék fel ez ügy. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Halász Géza: Személyes kérdésben kérek szót. Az előttem szólott t képviselő ur reám hivatkozott e tekintetben, hogy talán még én is elfogadom. Nem tudom, hogy miért tette ezen megjegyzést, mert én még közbe sem szóltam. Annál inkább csodálkozom azon véleményén, hogy én elfogadom, a mit ő indítványoz, inert higyje el, hogy épen semmi hajlandóságom sincs elfogadni { azt, a mit ő ajánlott. De más indokból sem fogad| hatom el, mert azt hiszem, nem vonhatjuk kétségbe, hogy akár hogyan akarjuk is kicsinyíteni, a tegnap történtek mégis egy nagyszerű eseményt képeznek. Hogy holnap a nélkül, hogy meggondolhatnánk a tárgyat, már tanácskozzunk felette, én ezt hetyesnek nem tartom. Lehetne inkább szombatra, de akkor már 15-ike van, 16-án és 17-én pedig restaurationális választás kezdete. Én tehát a szombatot sem tartom elfogadhatónak, hanem a mellett vagyok, hogy hagyjuk ünneputánra a tárgyalást. (H lyeslés a szélső baloldalon.) En épen nem úgy gondolkozom, hogy ezt nem kellene jól megfontolni. Még az sem biztos, hogy szombaton befejezzük. Tehát legczélszertíbb ünneputánra hagyni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Szavaim elferdítése és félremagyarázása alapján emelek szót. (Halljuk!) Hegedüs képviselő ur minden indokomat, melyet felhoztam, kiforgatta értelméből. Először is nem mondtam t. ház, a mit a képviselő ur állított, hogy én akarom tudni a főrendiház tactieáját. A mit én mondtam, az, hogy én érteném a holnapra való kitűzését a tárgynak akkor, ha például a kormánynak reménye volna, hogy rögtön elővétetvén r a főrendi házban, ott sikerre viszi az ügyet. Én tehát felállítottam a kérdést és nyitva hagytam, hogy a kormány helyes okainak ezen tekintetben megadom magamat. A képviselő ur oda ferdítette szavamat, hogy a főrendi ház tactieáját akarom vizsgálni, Ez az első ferdítés. A második ferdítés az, hogy én azt mondtam volna, hogy nagj^on szives készséggel gondoskodni akarok arról, hogy a kormány a maga akaratát a felső házban keresztül hajtsa. Hát t. ház, ez jellemzi a képviselő ur felfogását. Én nem azt mondtam, hanem azt, hogy a törvényjavaslatot, mely ezen ház többségének határozata, juttathatja-e sikerre a felső házban. Ha a ház többsége által elfogadott törvényjavaslatban a t. képviselő ur csak a kormány akaratát látja és nem a ház többségének határozatát, képviselő ur álláspontjából talán megiiLgyarázható, de én ily felfogást soha, sem táplálok. (Derültség a baloldalon.) A harmadik, a miben szavaimat elferdítette a t. képviselő ur, az, hogy nem helyesen tüntette elő az indokot, a melyre szintén alapítottam, mit ? az elhaíasztási indítványt? Nem, mert absolute nem akarom elhalasztani, hanem azt, hogy legyen módunk és alkalmunk egy pár nap közbejöttével alaposan megfontolni magunktartását, És ez miben áll? Abban, hogy a törvényjavaslat többféle véleményárnyalatnak egyező határozata. Volt oly véleményárnyalat — magam is azokhoz tartoztam — a kik azt tartották, hogy a kormánynak helyes lett í volna egy jóval tovább menő, nem ily szűk körben [ mozgó javaslatot terjesztem elő. No már ezen