Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-283
436 283. országos ülés deczember 12. 1S83. maga nem rendelkezik. Épen azért a mentelmi bizottság azon indokolását, hogy azért is felfüggesztendő Onody képviselőtársunk mentelmi joga, mert maga kérelmezi, helyesnek el nem ismerem. Ha végig tekintünk azon per tárgyalásán, a mely nem csak Magyarországot, hanem az egész külföldet is oly élénken érdekelte, ott először is egy bizonyos jelenséggel találkozunk és ez az a lehető legnagyobb jogtalanság, melyet egy állam királyi ügyésze elkövethet. Nem ellenzéki, nem antisemita emberektől, sőt mondhatom egy igen magas rangon álló törvényszéki elnöktől hallottam kijelenteni, hogy mit ott a kir. ügyész elkövetett, az törvénytelen és jogtalan volt. De erről nem akarok szólani; hanem azt igenis szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ha a kir. ügyész valakinek becsületében akar gázolni, azért mert az illető neki nem tetszik, ehhez való jogát élnem ismerhetem és ha valaki ugyanakkor más védelmet nem talál, mint Onody t. képviselőtársam, azt becsülni tudom. A dolog hogyan áll t.ház? Szeyffert kir. főügyész-helyettes ur a perhez absolute nem tartozó dologban, mely esetleg talán egy család nyugalmát lett volna képes felzavarni, akarta Onody Géza t. képviselőtársamat kihallgattatni. Hogy ez nem tartozik a perhez és nem volt szükséges, az kitűnik abból is, hogy később maga elejtette és nem tartotta szükségesnek a kihallgatást. Akkor, ha valaki önérzetében, becsületében megsértve érzi magát és mint magánember elégtételt kér és a sértő fél vonakodik megadni a lovagias elégtételt, ugy Onody t. képviselő ur egyedüli módjához nyúl az egyedüli elégtétel vevésnek, én ezt természetesnek tartom; de nem tartom természetesnek, hogy ha valaki mint magánember sért és a biró palástjába burkolózva azt mondja, hogy az illető sértett fél a törvényt sértette meg; ezt el nem fogadhatom. Azért kérem a t. házat, hogy Onody t. képviselőtársam mentelmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. Istóczy Győzöl T. ház! Nem volt szándékom felszólalni, mert Onody Géza t. barátom, bizva ügyének igazságában, maga kérte mentelmi jogának felfüggesztését s ezen kivül nem törődve mentelmi ügyének sorsával, ezelőtt egy héttel hazautazott Tisza-Eszlárra. A mi mindennek daczára felszólalásra indít, az a mentelmi bizottság véleményének az a része, melyben az foglaltatik, hogy a jelen esetben zaklatás fenn nem forog. Én a t. bizottság véleményével szemben kijelentem azt, hogy ellenkezőleg, én igenis a jelen ügyben zaklatást látok. Ez a zaklatás pedig, többet mondok, már ott vette kezdetét, mikor a tisza-eszlári perben eljárt kir. főügyészi helyettes, megfeledkezve hivatalos állásának méltóságáról és komolyságáról, Onody Gézát tanúkép akarta kihallgattatni azon, a kir. főügyész helyettes ur. kíváncsiságát, ugy látszik, nagyon csiklandozó kérdés fölött, hogy vájjon t. i. a dadái hulla kéjhölgy hullája volt-e vagy nem? Az a tisztviselő, a ki hivatalos állását más ember, egy országgyűlési képviselő becsületének jogtalan és indokolatlan meghurczolására használja fel, ne csodákozzék azon, ha viszont a becsületében megtámadott képviselő őt számon kéri. Onody képviselő ur tettleg nem bántotta Szeyffert kir. főügyész helyettes urat, sem erőszakkal, sem veszélyes fenyegetéssel nem élt ellene, mert szavai nem tettleges phisicai bánfáimat, hanem csak morális bántalmakat helyeztek kilátásba. Ez a tényállás köztudomású; mert hisz a lapok annak idején per longum et latum közölték az egész ügyet és ugy a t. képviselő urak előtt is tisztán áll a tényállás. Én Onody Géza tettét csak minősített becsületsértés kérdésének tekintem és igy Szeyffert kir. főügyészi helyettes urnak az lett volna kötelessége, hogy vagy lovagias elégtételt kérjen Onody Gézától, vagy becsületsértési pert indítson ellene. Ha becsületsértési ügyben kéretnék ki Onody Géza, én egy perczig !sem haboznám az mentelmi jogának felfüggesztése mellett szavazni, de a midőn látom, hogy a szúnyogból elefántot akarnak csinálni, kötelességem felszólalni igazságtalanul üldözött képviselőtársam érdekében. Jókai Mór: Szegény! {Derültség.) Istóczy Gyözö : Igen! Ad vocem üldözés! Ugy látszik, ma az antisemiták üldöztetésének korszaka járja. Ivánka Imre: Annak ideje is volna. (Derültség.) Istóczy Győző: De vigyázzanak az illető faiseurök, az igazságtalanul üldöző urak — és ha Ivánka képviselő ur ezek közé számítja magát, ő rá is illik ez a megjegyzés. — Az antisemitákat ugyan nem fogják visszariasztani az ily igazságtalan üldözések, sőt inkább fokozott erélyres tevékenységre fogják serkenteni őket, mert tudják jól, hogy a magyar nemzet rokonszenve még börtöneikbe is elkíséri őket és mert a szabadság olyan növény, mely martyrok szenvedései által megtermékenyített talajból nő fel. De vigyázzanak, mondom, az ilyen üldöztetéseket intéző urak, mert „hodie mihi, cras tibi". Ezzel indokolásomat befejezvén, nem fogadom el a mentelmi bizottság véleményét, hanem ajánlom a t. háznak elfogadásra következő határozati javaslatomat. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa): A ház a mentelmi bizottság véleményét nem fogadva el, Onody Géza képviselő mentelmi jogát nem függeszti fel. Elnök : T. ház! Szólásra többé senki sem
