Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

380 278- országos ülés eczember 4. 1888. És ebből kifolyólag azon conclusióra jut, hogy az összes adórendszernek Önálló megállapítása első kötelessége a helyes adóreformnak. Hogy pedig a t. képviselő ur ezt nem akarja, annak csalhatatlan jelét adja az által, hogy a túlsó oldalon ül. Igazolva van tehát az is, hogy a saját elvtársának véleménye szerint egyedül helyes adóreformot ellenzi, akadályozza, De Móricz Pál t. képviselő ur elismerésre méltó bátorsággal továbbmenve, kijelenti szombati beszédjében azt is, hogy: „Én soha sem szólaltam fel adótárgyalások alkalmával, bár megszavaztam az adókat, de akkor is azokat elégteleneknek taitottam és sokkal jobbnak tartottam volna, ha annyira emelték volna fel, hogy meg lehetett volna szüntetni a deficitet." Itt azonban ismét elfelejti a t. képviselő ur megfigyelni és bevallani azt, hogy mi az itt javasolt rendszabálynak a következménye. Pedig azt kimutatni nem J ehéz. Ha az adózók a mai teher súlya alatt eddig mintegy 40 milliónyi egyenes adóval maradtak hátralékban, akkor az adóteher fokozása esetén minden bizonynyal még sokkal nagyobb lenne a hátralék. Ezért az ily rendszabályt helyeselheti az, kinek Ízléséi; az adóhátralékok fokozása és nyilvántartása kielégíti, azonban az ily módszerrel még egyáltalán senkinek sem sikerült az állami financziákat rendezni. Még csak egy rövid megjegyzést engedjen meg a t. ház. (Halljuk!) Hosszú éveken keresztül foly a vita a felett, hogy mily módon és eszközökkel lehetne az állami pénzügyeket legsikeresebben rendezni. Elvitázhatatlan az, hogy az eddig megkisérlett összes eszközök sikertelenek voltak, a kísérletnél tovább egyik sem ment, a czélt el nem értük, de meg sem közelítettük. Azonban van egy mód, mely eddig még senki által meg nem kiséreltetett, a mely ellen tehát a gyakorlati életből merített, tapasztalatokon nyugvó kárhoztatást kimondani nem lehet. És ez nem arcanum t. ház, hanem óhaj és kívánság, mely gyakran és mind gyakrabban tör ki a keblekből. Nem egyéb ez t. ház, mint Magyarországnak gazdasági függetlenítése, az önálló vámterület felállítása is az annak berendezésétől várható pénzügyi eredmény. (Ugy van! ügy van! a szélső balon.) Erre azt lehet válaszolni, hogy ez privát nézet. Megengedem még azt is, hogy nem oly értékes, mint másoké, de állítom, hogy ép oly jogosult, mint bárkié, sőt jogosultabb is, mert az önök gyakorlatának és gazdálkodásának eredményeit az idők tapasztalatai nem igazolták, de jogosultabb még azért is, mert a közérzületnek nem egy oldalról tapasztalt nyilvánulása, ezen nézetnek terjedése, e szellemnek naponkinti térfoglalása kétségtelenül annak értéke, életrevalósága mellett bizonyít. (Ugy van! a szélső halon.) De jogosulté nézet meg azért is, mert hatalmas támogatóval rendelkezik épen a túlsó oldalon. Engedje meg nekem a t. ház, hogy elmondjam pár szóval, miként vélekedik az én titkos támogatóm a felvetett kérdésről. (Halljuk!) Beszélve Ausztria és Magyarország ellentétes gazdasági érdekeiről, fejtegetésében azon eredményre jut, hogy: „Ezenösszeütköző és ellentétes érdekeknek gordiusi csomóját nem oldhatja m-g egyéb igazságosan és sikeresen, mint az önálló vámterület ugy Ausztriára, mint Magyarországra nézve." „Az önálló vámterület nélkülözheti en postulatuma annak, hogy Magyarország népe a végelszegényedés szélére ne jusson!" „Ha a közgazdasági viszonyokban egymástól annyira eltérő két állam, mint Ausztria és Magyarország, egységes vámterületet képez, az egyik a másikat mindig ki fogja zsákmányolni, a közgazdaságilag erősebb a közgazdaságilag gyengébbet. " „A mai viszonyok közt pénzügyeink oly jövedelmező és könnyen fizethető forrást, minő a vám, nem nélkülözhetnek. Mihelyt magunk számára foghatjuk megállapítani a vámtételeket, fizetni fogjuk azon tudatban, hogy magunk is fogjuk hasznát venni és nem az austriai iparosok." Én is e véleményben vagyok t. ház és azért nem járulhatok hozzá e végeredményben czélhoz nem vezető és káros pénzügyi experimentum elfogadásához, hanem a javaslat mellőzésével pártolom a különvéleményt. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Vuchetich István: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Mozgás a szélső haloldalon.) Kiss Albert t. képviselő ur (Halljuk!) tegnapi beszédében jónak találta a horvát képviselőket apostrophálni ezen szavakkal: „Azon eljárásuk t. ház, hogy ők —már mint mi horvát képviselők — idejönnek minden adóemelési törvényjavaslatot megszavazni", (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) „odahaza pedig Horvátországban és a határőrvidéken mozgalmat támasztanak a miatt ellenünk", (ügy is van! a szélső baloldalon.) „Ezen eljárás az, melyet én a magam gondolkozásával megegyeztetninemtudok". (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Ez is igaz!) Engedjen meg a t. ház, hogy én ezen állításra felelhessek. (Halljuk! Halljuk!) A mia.bekezdést illeti, hogy ide jönnek megszavazni az adókat, ezt megengedem és meg fogom mondani az okát is, hogy miért. (Halljuk! Mozgás.) De a mi a másik részt illeti, hogy „odahaza Horvátországon és a határőrvidéken mozgalmat támasztanak a miatt és ellenünk", engedjen meg a t. képviselő ur, minden tiszteletem mellett ki kell jelentenem, hogy ez csupán tiszta valótlanság. Mert tessék nekem megnevezni — 34-en vagyunk, a kik Horvátországot Magyarországon képviseljük — tessék megnevezni egyetlen egyet közülünk, a ki akár Horvátország-