Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-278
378 * 78- •wss'ágo!. Ülés deeíember 4. 1883. lényeges, nagymérvű beruházások történtek, hogy már avval indokolva van, hogy ezen beruházás fejében az állam az egyenértéket visszakapja. Ezen állítást tévesnek tartom, még pedig azért, mert fennálló adórendszerünk sz-erint — és ez annak nem épen hibája, de előnye s részben természetes következménye minden helyes adórendszernek, hogy ha az ország közgazdasági fejlődésére kedvezően ható beruházások történnek, azok az adóképességet szükségképen fokozzák oly formán, hogy az adó önként emelkedik, Példával akarom ezt illustrálni. Hiszen pl. a földadóra nézve a kataszter kiigazításánál és az új kataszter készítésénél nem lettek-e tekintetbe véve mindazon tényezők, melyek a földbirtok jövedelmezőségére kedvezően befolytak, pl. vasutak építése vagy más müveletek által 1 Hibásnak kellene tartanom ezen munkálatot, hogy ha mindezek nem lettek volna tekintetbe véve. A földadónál tehát már mindazon előny, mely beruházások folytán a földbirtokra hárul, a kataszteri munkálat alkalmával érvényesült. De vegyünk más példát. Ha pl. egy vidéken vasútépítés folytán a haszonbérek fokozatosan emelkednek, nem fog-e a jövedelmi adó is fokozottabb mérvben fizettetni? vagy pl. valamely városban, a mely mellett vasút épül, ha emelkedik a házbér, a házak értékes ehhez képest nem fog-e emelkedni fokozatosan a házbéradó is'? Hát ha a sokat magasztalt cultura következtében valaki kis lakás helyett nagyobb lakást vesz, nem fog-e nagyobb házbéradót fizetni? így van ez az összes adónemeknél. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tehát azon mértékben, melyben a beruházások haladtak s az ország közgazdasága fejlődött, az adók emelkedése már is érvényesült. Azt tehát nem lehet tagadni, hogy a szándékolt adóemelés egy egészen áj teher, mely az eddig is túlterhelt adózó polgárokraónsálylyal fog nehezedni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A beruházások közt kétségtelenül legkiválóbb helyet foglalnak el a vasutak. Kétségtelen, hogy azok jelentősége igen nagy, igen nagy különösen hazánkban a földmüvelésre nézve. De itt ne feledjünk egy dolgot, azt t. i., hogy az újabb kor technicai vívmányainak egyik sajátságos eredménye, hogy épen a közlekedés terén fokozódott a múlthoz képest az állapot és tökélesbültek a közlekedési eszközök, mondhatnám százszorosan és a közlekedési eszközök százszoros fokozódásával nem tarthattak lépést a többi tényezők, különösen a termelés és legkevésbé a nyerstermelés, mert igen nehéz a földbirtok termőképességét a legintessivebb gazdálkodás mellett is megkétszerezni vagy megháromszorozni, a közlekedési eszközök fokozódása pedig lehetővé tette, hogy legtávolabb fekvő országokból oly piaczokra kerüljenek nyers | termények, melyeken ezelőtt azok nem szerepeltek. Kétségtelen, hogy vasutaink lehetővé teszik nyers terményeink kivitelét s olcsóbbá teszik a kivitelt; de ugyanazon vasutak, melyek lehetővé teszik hazai terményeink kivitelét, ép ugylehetővé teszik az oláhországi, orosz és amerikai nyerstermények behozatalát. Maholnap ott leszünk, hogy nemcsak a jelentékenyebb európai piaczokon, hol már régen nem gyakorlunk döntő befolyást, hanem az amerikaiak, de saját hazánkban is kell majd azon országok versenyével megküzdeni; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert a mily könnyen kiviszik a vasutak a mi nyersterményeinket, ép oly könnyen hozzák be az amerikai nyersterménj^eket hozzánk. Egyes terményekre nézve már ma is veszélyessé vált e verseny. Hivatkozom pl. az amerikai zsirra, mely közegészségi tekintetből kitiltatott. Ennélfogva, hogy a mi nyersterményeinkre nézve a versenyképességet fentartsuk, nem elégséges a kivitel lehetősége, nem elégséges a szállítást olcsóvá tenni, hanem a termelést nem szabad drágává tenni, már pedig semmi sem teszi oly drágává a termelést mint a nagy adó és Amerika, és Oláhország azért képes velünk versenyezni, mert ott a földbirtok nincs úgy megterhelve, mint nálunk. Semmisem emeli a termelés költségeit úgy, mint az adó, mert hiszen erre nézve még számítást sem tehet magának nálunk a gazda. Tudjuk, hogy az adókivetés deczemberben történik, tehát azt, hogy 1884 ben mennyivel tartozik a gazda, csak 1884. deczemberben fogja megtudni. A művelt ember kitudja számítani, de az egyszerű földműves nem tudja, hát hogyan rendezze be ez háztartását, hogy 1884-ben ne legyen adóhátraléka, mikor azt sem fogja tudni az év elején, hogy mivel tartozik. T. ház ! Én azt hiszem, hogy mindazok után, a mik e törvényjavaslat ellen felhozattak, igen gyengék azon érvek, a melyek annak támogására felhozattak, azért én korántsem érezhetem magamat meggyőzve annak szükségességéről, hogy e törvényjavaslat pénzügyi viszonyaink rendezésének conditió sine qua non-ját képezi, azért én azt általánosságban sem fogadom el. De nem fogadom el a törvényjavaslatot már azon oknál fogva sem, mert annak elfogadása nem volna egyéb, mint eszközt nyújtani, hogy a kormány még tovább folytassa az általam oly károsnak tartott politikáját. (Helyeslés a szélső balfelől.) Czirer Ákos: T. ház! Ha azon kijelentés, hogy felszólalásom igen rövid lesz, alkalmas arra, hogy a t. ház irányomban jóindulatra hangoltassék, ugy készségesen kijelentem, hogy a t. ház türelmével visszaélni nem fogok és kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat érdemleges bírálatába mélyebben nem bocsátkozom; és azt annál könnyebben tehetem, mert a múlt napok
