Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-257
257. országos ülés október 6. 1SS3. H: szedje szerint: hát akkor mi a neve azon opportunitásí eljárásnak, mely azokat oda mégis kifüggesztette ; akkor van-e fényesebb, van-e czáfolhatlanabb elitélése azon eljárásnak, mely a czimerek kifüggesztését elrendelte, mint a ministerelnök : árnak azon nagy emphasissal itt kifejezett kívánsága, hogy a béke, nyugalom és a jövő politikája érdekében azoknak a czímereknek okvetetlenül le kell vétetni? Egy ily határozati javaslat, mely egy pillanatban kettőt akar kimondatni: azt is, hogy helyes volt kitűzni, a mi mellől mikor megszökik a kormány, egyúttal azt kéri, hogy mi most helyeseljük és ki akarja mondatni azt is, hogy a legnagyobb politikai szükség levenni azokat; ha egy határozati javaslatban mondatik mindez, akkor kérdem: hogy még azok is, a kik abba bele tudnának nyugodni, hogy egy szer-máskor meggyőződésüket köztekinteteknek alárendelik, a devotiónak azon fokát kívánni tőlük, hogy ugyanegy pillanatban kétféle meggyőződéssel bírjanak és azt documentálják is, már mégis túlságos kívánság. (Zajos helyeslés a baloldalon.) De t. ház, az én nézetem szerint még súlyosabb okok szólnak az ellen, hogy a határozati javaslatban foglalt második intézkedés elfogadtassák. Es itt a limine megemlítem, hogy én bírálatom alapjául a határozati javaslatnak ugy az első, mint a második részénél a tisztelt kormánynak önnön felfogását fogadom el. Mit kivan ezen határozati javaslat második részében a kormány? Felhatalmazást kér arra, hogy azok a czimerek fenmaradjanak, melyek az 1868-ban kezdeményezett gyakorlat szerinti felírással birnak, azaz a horvát feliratúak és a más felírású czímer levétessék és helyettesittessék felirat nélkülivei, erre kér országos határozat alakjában felhatalmazást. Hogy a jogi érvvel sokáig ne foglalkoztassam a házat, röviden megjegyzem, hogy az ilyen felhatalmazásnak közjogi értelme nincs és a kormány álláspontjából pedig közjogilag, de politikailag is teljesen indokolatlan. Közjogi értelme nincs azért, mert felhatalmazást kérni a kormánynak akkor kell, mikor egy oly cselekményt akar végezni, a melyet ordinaria aactoritate, rendes hatalmánál fogva el nem végezhet, midőn tehát neki törvény által meg nem adott valamely functióra uj hatalom kívántatik. Ekkor forog fenn felhatalmazásnak szüksége. Már most t. ház, a t. kormány a maga cselekménye által tanúsította, hogy ő" a czimerek felrakását, levételét a kormányzat, a végrehajtás körébe eső jogosítványnak tartja és nézetem szerint helyesen. Az 1868: XXX. t.-cz. rendelkezik bizonyos értelemben a közös ezímerekről, a közös állam jelvényeiről; ezen rendelkezésnek megfelelő végrehajtás az executiva feladata. És a kormány felfogása szerint cselekedett is, nem kért felhatalmazást akkor tőlünk, mikor kifüggesztette, pedig ha lehet feltenni felhatalmazás nélkül, levenni is lehet. Akkor nem kért felhatalmazást, hogy a 6s-diki joggyakorlattal szakítson, hanem most eszébe jut, hogy szükséges neki a felhatalmazás, hogy a saját kudarczát fedezze. (Élénk tetszés és helyeslés a balés szélső baloldalon.) Hiszen ha ezen czimerek levétele tekintetében a felhatalmazás nem jogi felhatalmazás akar lenni, hanem csakpolitikai: akkor miért neveztetik felhatalmazásnak? Ha a kormány elegendő erős meggyőződést és belátást érzett magában akkor, mikor ki kellett függesztem a czímereket és ezen kényes kérdésben önállólag tudott eljárni, hát most, mikor el akarja törölni azt, a mit eddig tett, miért szorul most a mi felhatalmazásunkra, helyeslésünkre ? maga nem meri végezni ? Az kell, hogy mi adjuk hozzá a jóváhagyást, vagy előre adjuk helyeslésünket? Ezmegoldhatlan ellenmondás. (Helyeslés balfelől.) De t. ház, azt mondottam, ha jogilag nem szükséges a felhatalmazás, más nem lehet, mint politikai indoka, akkor a felhatalmazásnak az a feladata, hogy a kormány visszavonulásának szégyenét fedezze, a felháborodott közérzelem kárhoztatását, mely reá esik, az erkölcsi felelősség egy részének a házra való hárításával gyengítse. A morális felelősséget akarja gyengíteni, belevegyíteni a törvényhozást egy oly cselekménybe, egy oly bajból való kibontakozásba, melybe való bevitelnél a házat minden tekintetben mellőzte. (Elénk helyeslés bal- és szélső balfelöl). De t. ház! nem csak ez az ellenvetés e felhatalmazás ellen higgadt megbirálás után, érdemi okokból sem szavazom meg a második részét a határozati javaslatnak. Egyetértek a ministerelnök úrral abban, hogy az, hogy milyen feliratú czímer és milyen czimer legyen Horvátországban a közös hivatalokon, fogassák fel úgy, mint opportunitási kérdés. Elfogadom azt az álláspontot, hogy az 1868: XXX. t.-cz.-nek, a kiegyezési törvénynek szószé' rinti szövege vétessék irányasióul és megengedem az érvelést, hogy mivel azon szószerinti szerkezet hallgat a felírásról, csak a czimerek minőségét szabja meg : tehát felirat tekintetében nem tiltó, hanem permissív törvény és többféle, többé-kevésbé correct, többé-kevésbé opportunus végrehajtási módozat lehetséges. De igy, ilyen egyszerűen a kérdés akkor állt, mielőtt ezen zavargások és a kivételes állapotokat előidéző cselekvények történtek. (Ugy van! balfelől.) Ma nem úgy áll a dolog. Ma is opportunitási kérdés ez, igaza van a ministerelnök urnak, én is úgy akarom megítélni. De ezen opportunitási kérdés ma bonyolítva van azzal a kérdéssel, vájjon szabad-e a magyar állam, Szent-István koronájának tekintélyén csorbát ej-