Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

S77. országos ftlé* dtezemW 3. 1888, 3(^7 véreink, azok, kik ott a határőrvidéken annyit zúgolódtak s annyit panaszkodtak az elmúlt év folyamán a magyarországi adó elviselhetlensége miatt, most együtt szavaznának a túloldalon ülőkkel és megszavazván a törvényjavaslatot, önmagok kovácsolnák most is azon fegyvert, melyet sietnek minden kedvező alkalommal ellenünk fordítani; de azt aztán csodálnám, ha majd a szavazás nagy napján, az elnöki csengetyű mindenható szava képes lenne megnépesíteni a mostan üres kormánypárti padokat s a mostan néma képviselői ajkak „igen" szavazatra nyilva, törvényerőre emelnék a tárgyalás alatti javaslatot. Én, t. ház, azon hitben, hogy eljött már a perez, az óra, mikor államháztartásunk rendezéséhez komolyan, teljes elhatározással kell hozzá kezdenünk, érezem, hogy ideje annak is, hogy ne azon vitatkozzunk, vájjon a Deák-párt, vagy a jelenlegi kormánypárt a hibás, hanem ha látjuk azt, hogy az is hibás, ez is hibás, mert az megkezdte a munkát, ez pedig tovább folytatta azt: mikor ezt látjuk, ismerjük el, hogy nemcsak az egyénekben, hanem a rendszerben van a hibás így ne toldozzunk, hanem kezdjünk új életet új rendszer alapján, mert meg vagyok győződve, hogy csakis az önálló magyar hadsereg, önálló bank és önálló vámterület vezethet czélhoz, pénzügyi helyzetünk j avitásának czéljához: azért ezen törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem pártolom a Helfy t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Elnöki Az idő annyira haladván, hogy az interpellátió megtételére kell áttérnünk, a ma félbeszakítandó tárgy a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésben fogván folytattátni, most méltóztassanak az interpellátiót meghallgatni. Polónyi Géza: T. ház! 1867-ben az akkor uralkodó többség bölcsességéből törvénybe iktattatott a közös hadsereg ; a párt, melyhez tartozni szerencsém, van, nemes harezot folytat azon intézmény ellen, küzd lelkének egész melegével, meggy* ződésének egész erejével, küzd lankadatlanul és ernyedetlenül. Ha ezen küzdelem t. ház, a mai napig meddő nem is volt, de eredményre még sem vezetett, annak indokát hiába keressük másban, mint azon fagyos, hideg közönyben, mely a lelkesedés minden érve, a tények minden hatalma elől kitér. Majdnem nap nap mellett tapasztaljuk, hogy ezen institutió, melyet mi közös hadseregnek nevezünk , alkotmányunk, törvényeink s egyetlen intézményünk iránt sem viseltetik tisztelettel. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Fájdalom t. ház, nap nap mellett kell a szomorú tényeket constatálnunk, melyek az Ausztriából importált ejelszóalatt: „MaehtgehtvorReeht" megrettentik Magyarországon még azokat kik a törvényre támaszkodnak. Nem akarok a régen múlt időkről beszélni, de megengedje at. ház, hogy csak a közelmúlt eseményeire emlékeztessem. (Halljuk! I a szélső balon.) Akkor, mikor az egész nemzet szive hangosan dobogott Törökország sorsa miatt, akkor a katonai legfelsőbb körök élén megszólalt a kassai toast. Később Egerben meggyalázták a nemzeti zászlót; Győrött katonai brutalitással megvagdaltak egy, a polgári törvények védelme alatt álló polgárt és ugyanott egy aggastyánt is tettek koldussá. És íme a legközelebbi múltban mi történik? mindnyájan olvastuk, hogy itt Magyarhonban két nem tényleges szolgálatban levő katona közönséges bűntettért, hatóság elleni erőszakért az arra illetékes fórum által elitéltetvén: a katonaság, a katonai hadtestparancsnokság lehetetlenné tette, megakadályozta ezen embernek a bíróság előtt való megjelenését. T. ház! A deczember 2-iki államcsíny férfíai nem voltak válogatósak az eszközökben, megragadtak minden eszközt, a mely kezükbe akadt, ho y ezéljukat megvalósítsák; de még ezek is, a kik vakon lábbal tiporták a törvényt, a bíróság előtt meghajoltak, az előtt megrettentek; nálunk meggyalázzák a bíróság tekintélyét, nem engedik meg, hogy törvényes hatáskörében hozott határozatát végrehajtsa, egyszerűen azon indokból, mert nekik az nem tetszik. Fényesen bizonj^ítja a példa, hogy ezen institutió mely minden aspiratiónkat lehetetlenné teszi, ez bizonyítja be, hogy egyetlenegy törvény, az önkény-törvény uralkodik, a mely mindenkor a szuronyra támaszkodik. Azért bizom, hogy a nemzet végre felocstdik és azon lankadatlan buzgalommal folytatott harcz eredményre fog vezetni valahára; be kell látni a nemzetnek, hogy jogait csak ugy biztosítja ja, ha ereje egy nemzeti hadseregre támaszkodik. (Ugy van! a szélső baloldalról.) Igaz, hogy Irányi Dániel t. képviselő ur e tárgyban már terjesztett elő interpellátiót és habár nem áll is precedens nélkül az eset, hogy ugyane y tárgyhoz ketten is nyújtottak be interpellátiót, mégis talán szokatlan. Meg va/yok győződve és tartozom kijelenteni, hogy ott, hol alkotmányos védelemről van szó, azon védelem jobb kezekben, mint Irányi Dániel képviselő ur kezeiben letéve nem lehet. De bár ez tény, nem lehet rósz néven venni nekem, ha csekély erőmhöz képest ezen küzdelemben részt venni és e védelmet folytatni akarom. De nem csak ez az egy indok, nemcsak azon taktika, hogy ketten szólhassunk egy tárgyhoz, vezérelt engem ezen interpellátió megtételére, hanem azon indok, hogy az Irányi t. képviselő ur által beterjesztett interpellátió nem öleli fel azon kérdéseket, a melyeket én szintén felteendőknek tartok. Különösen jelezni akarom ezen esetnél azon szomorú tapasztalatot, hogy a hadsereg terroristicus befolyása annyira haladt már, hogy maga a bíróság, a mely a törvény palládiumára támaszkodva büszkén állhatna meg a nemzet közvéle-