Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-277
S77, orMágoe Mm ä czember 5. 1883, 355 hatóságokról?Régi autonómiájuknak ma már csak csontváza van meg s maholnap rémalakokként tűnnek fel. Mik ma a törvényhatóságok? Tisztelet a kevés kivételnek, de a törvényhatóságok többsége ma nem egyéb, mint a belügyministerium kortestanyája, hol egyes clique-ek intézik és vezetik a választásokat és ezen clique-ek vezérférfiai igen becsesek a belügyminister ur előtt, mert nekik köszönhető, hogy a túloldal többségben van és megszavazhatja a tárgyalás alatti törvényjavaslatot. De ha aztán megnézni méltóztatnak a megyei, községi életet és administratiót, nem tudom, hogy azon árváknak jajszava hangzik-e méltóbban, kiknek ügye a megyei árvaszék által vezettetik? vagy azon fuvarosnak szitkos átkozódása, ki gyenge igásával a feneketlen sár miatt fuvarját teljesíteni alig képes? avagy talán azoknak van igazuk, kik a megyei életet jelen kiadásában már már meggyűlölni kezdik. Hát az egyházak önkormányzati jogairól mit szóljak? Én valóban nem tudom többé még remélni sem, hogy a róm. kath. egyház önkormányzati joga, melynek tervezete ottan a vallásügyi minister ur fiókjában, mint sírban régóta hever, a mely mellé temette a t. ministerelnök ur a protestáns iskolai önkormányzat egyes legbecsesebb jogait is, én nem tudom, fog-e onnan valaha és mikor fog feltámadni? ha pedig fel nem támad, akkor a vallásszabadságról álmodozni lehet, de a felé közeledni nem. És most t. ház, ilyen helyzetben cserében a nemzetnek adnak a meghiúsult vágyakért és reményekért minden évben újabb és újabb adóemelést, sőt elmentek már az adóemelés terén azon határig, hol, még Prileszky képviselőtársam kijelentése szerint is „a baj komoly", hol „az aggodalomnak méltó helye van ü . Ne méltóztassanak tehát csudálni, hogy a türelem nálunk és nálam is megszakad és képviselői kötelességemből kifolyólag komolyan gondolkozom a felett, mi hát a czélja e törvényjavaslatnak? mit akar elérni általa a túloldal? Igaz-e, hogy ez adóemelés útján javulni fog pénzügyi helyzetünk ? Elfogadható-e ez, ha olyan hangon kéretik is, mint az előadó ur ezt cselekszi? Mióta a t. háznak tagja vagyok, minden évben újabb és újabb adóemelésekkel találkozom. Megkezdődött az adóemelés l J /« millió írttal. íme már felül vagyunk 3 millión. Ha ezt komolyan utánvizsgálom, azt tapasztalom, hogy ez semmi más, mint évről évre újabb adó alakjában kivetni annyi összeget, a mennyi az azon évben felveendő hitel kamatainak és törlesztési részletének fedezésére szükséges. Igaz, hogy elburkoltan kimondotta ezt Prileszky képviselő ur is és én ezen egy őszinteségért neki köszönetet mondok. De most már, ha az újabb adóemelés csak annyira visz bennünket, hogy az 1884-iki háztartásban szükséges hitelművelet kamatja és törlesztési részlete ez által fedezve lesz: kérdem, hát az 1885-iki leendő hiány s az annak fedezésére ismét szükségessé leendő hitel miből fog fedeztetni ? A fáma már előre hirdeti, hogy a jövő évben a szesz-adóemelés hozatik be, nem 3, hanem 4 millióval, És azután mi történik ? Kérdem ha azon ideig egy pénzügyi calamitás ér bennünket, vagy ha vágyaim közül az, melyet még csak említettem, de nem részleteztem, t. i. a különböző nemzetiségek testvérisülése meg nem történik és horvát testvéreink jónak látják a múlt nyárihoz hasonló műveleteket végbe vinni, mi fog történni akkor? Megvallom, olyan katasztrófát látok pénzügyeinkre nézve, melytől félek, mert azt hiszem, hogy ez egyúttal politikai katasztrófának is okozója lesz. Azt hittem, a t. horvát képviselő urakat nem lesz alkalmam itt találhatni a házban. És ime előhírnökeik megérkeztek. Talán azon katasztrófát akarják elhárítani, melyet jeleztem, vagy segédkezet akarnak nyújtani az ellenzéknek annak elhárítására, vagy talán azért jöttek el, hogy hangsúlyozzák, hogy a határőrvidéken azért tört ki a lázadás, mert a nép adóját fizetni nem birta és a végrehajtások terén nagy zaklatásoknak volt kitéve. Vagy azért jöttek meg az előhírnökök, hogy tudassák velünk, hogy ime eddig együtt voltunk bajban és nyomorban, most tehát azon katasztrófa kikerülésére fogjunk testvéri kezet és egyesülten igyekezzünk megelőzni azt. (Halljuk! Halljuk!) Ha így volna, akkor még azon katasztrófától sem félnék. Azonban nem azért jöttek ők, hanem fájdalom! azért jöttekel,hogy e törvényjavaslatot megszavazzák. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez ezen eljárásuk t. ház! hogy ők ide jönnek minden adóemelési törvényjavaslatot megszavazni, oda haza pedig Horvátországban és a határőrvidéken mozgalmat támasszanak a miatt és ellenünk: ezen eljárás az, a melyet én a magam gondolkozásával megegyeztetni nem tudok. (Tetszés szélső balfelöl.) Ki hivta őket mostan is? Azon t. ministerelnök ur, ki csak a múlt ülésen fenhangon hirdette beszédében, hogy őt vádolják, még pedig jogtalanul vádolják azzal, hogy ő kortespolitikát tíz. (Halljuk! Halljuk!) Pedig ha ő kortespolitikát űzne, akkor 1878-ban a választás előtt > nem tört volna ki a boszniai expeditio. Ha ő kortes politikát űzne, akkor most a választások előtt nem terjesztette volna elő ezen adóemelési törvényjavaslatot. (Bálijuk! Halljuk!) Igaz, hogy ezen kijelentés az igazságnak valami kis látszatával bir, de megjegyzem, hogy csakis látszatával, mert 1878-ban a hires boszniai occupatio mikor indult meg ? Augusztus 11-én volt a maglaji sze rencsétlenség, akkor, a mikor már a választások legnagyobb része vagy lezajlott, vagy pedig a
