Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

354 277, országos ülés decssember 3. 1883. a szélső baloldalon: Már ott vagy»nk!) Midőn ezen hatást elértük, akkor komolyan kell gondolkozni a kormánynak arról, hogy azon adónemeket, melyek odáig vannak felcsigázva, hogy a tőkét kezdik emészteni, leszállítsa. A földadónál, a mely a vitának nagy részét képezi, hosszúéletemen át egy különös jelenséggel találkoztam, midőn egy jelzálog-hitelbank igazgató-tanácsosa voltam. Statistikai adatokkal szolgálhatok: ezer még ezer kérvény volt ott földbirtokra adandó kölcsön iránt, de egyetlenegy kérvény nem volt, a melyben azt mondták volna, hogy az adó-kimutatás alapján szavazzuk meg a kölcsönt. Hanem minden kérvényben az volt irva: mintán az adó oly csekély, hogy a birtok értékének alapjául nem szolgálhat, kérjük az intézetet új becsű eszközlésére. És akkor ugyanazon urak, a kik oly rettenetesen kicsinynek tartották az adót, a mint haza jöttek, panaszkodtak, hogy az adó túlságosan nagy. De igy vagyunk — s ebben én magam is bűnös vagyok — a beruházásokkal is. Elismerem, helyesen cselekedtük, hogy a beruházásokat megszavaztuk ; én is megszavaztam, mert azon hiszemben szavaztuk meg, hogy az ország jólétét elő fogják mozdítani. De mikor a fedezetről volt szó, akkor kételyeink voltak és akkor igen sokan a fedezetet nem akarták megszavazni. Ezek oly jelenségek, melyek nem egyszer fordultak elő és melyek, nézetem szerint, az emberi természetben feküsznek, de pénzügyi szempontból egyáltalán bírálat alá sem vonhatók. Véleményem szerint a helyzet csakugyan komoly, hogy ne mondjam válságos. Azt hiszem, a kormánynak első feladata volna és épen azon eszménél fogva, melynek Krisztinkovich Ede képviselő ur adott, kifejezést, hogy a restantiák igen nagyok — mert ha a restantiák igen nagyok, az vagy ugy lehet, hogy az adók per absolutum behajthatlanok, vagy pedig, hogy a behajtásnál igen sok hibaelnézés történik; tertium non datur. Én azt vártain volna, hogy a képviselő ur azon eszmét, melyet én tökéletesen helyesnek ismerek el, tovább fűzi. de nem tette; hát én azt mondom, hogy a kormánynak első kötelessége szigorúankipuhatolni azon okokat, melyekből a hátralékok erednek és minek a következései. És én azt hiszem, hogy akkor rá fogunk jönni azon második nagy hibára, melynek én már 1870-ben kifejezést adtam és ez az, hogy pénzügyi administratiónk egyáltalában nem olyan, hogy azzal lehetne tovább is kormányozni igy, a mint most történik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez tehát minden tekintetben megváltoztatandó. A mint múltkori beszédemben is mondottam, az adótörvények reformálandók, az administratio egyszerűsítendő és a legnagyobb szigorral azon kell lenni a kormánynak, hogy az a mi az államot megilleti, az illetőkön be is hajtassék. Ha joga van, legyen kötelessége is érvényesíteni ezen jogát, de figyelemmel legyen arra, hogy ne oly adófizetőket támadjon meg és ne oly összegekért, a kik tartozásaikat már rég befizették. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Mert ilyenek történtek, ma kevésbbé mint eddig, de történnek még ma is. (Közbeszólás a szélső balról: Be mennyi!) Én tudom és elismerem, hogy a pénzügyminister ur e tekintetben már is tett intézkedéseket, de arra kérem és igen kérem, hogy egész erélylyel menjen a pénzügyi administratio reorganisatiójába. Mert méltóztóztassék elhinni, nem csalódom, midőn azt mondom, hogy ha az rendszeresítve lesz, akkor 3 millió adóemelésre szükségünk nem lesz, ez az összeg ugy is be fog folyni, mert a hol kétszáz millió cselekvő követelés és adóhátralék van, ott a rendszernek és az administratiónak hibásnak kell lenni. (Igaz! Ugy van, a bal- és szélső baloldalon.) Ezt én egész őszintén elmondottam, mert kötelességem elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mint komoly a helyzet és hogy ugy mondjam, válságos, ugy másrészről nem kis örömömre szolgál, hogy daczára a, lezajlott vitának, daczára annak, hogy t. barátom, a ki azon bizottságnak, melynek én is tagja vagyok, szintén egyik igen tevékeny, buzgó tagja, elmondotta,hogy az államtönknek úgyszólván kellő közepén vagyunk és daczára mindazoknak, a miket tegnapelőtt itt fölemlíteni méltóztattak s ez valóban furcsa iróniája a sorsnak, hogy épen tegnap és ma a magyar papírok értéke a világpiaczokon emelkedett, talán tudni is fogják a t. képviselő urak, hogy a 4%-es járadék, mely ez előtt 86'20-on állott, ma 86'40-en áll. No már én azt gondolom, hogy az a válasz, melyet a pénzvilág az itt folytatott polémiákra adott, mindenesetre nekem ad igazat. (Egy hang a szélső baloldalról: És ha alábbszáll, akkor meg nekünk! Derültség.) Nem is akarom említeni, hogy egy nagyhatalmasság, egy óriási ország épen most, tegnap meg ma kibocsátott egy 50 milliónyi kölcsönt rövid visszafizetésre 6% aranyban 98 kibocsátási ár mellett. Méltóztassanak tehát megengedni, én elismerem, tudom milyen helyzetben vagyunk, de ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy mai napság nekem aligha tudnának oly államot mondani, melynek pénzügyi viszonyai í 883-ban javultak. Helfy Ignácz (közbeszól); Olaszország! Prileszky Tádé: A franczia rente 10Vo-al ment alább. Hallatlan dolog. Különben méltóztassanak megnézni a kivándorlásokat Németországból, nem csak Magyarországból. (Közbeszólás a szélső balról: A túlnépesedés folytán!) Nálunk meg azok mennek ki, a kiknek pénzük van! (Helyeslés jobbfelől.) Ne méltóztassanak