Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

2??. orsiégos ülés deczembfr 3. 1883 351 tessék mosolyogni. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Hát t. képviselőház, mondja nekem bárki, hogy vájjon a legegyszerűbb háztartás rendezésénél, lehet-e más elvek szerint eljárni, mint oly elvek szerint, hogy minden vitális tényezőt kezébe ragad? És a ki az államháztartást rendezni akarja, vájjon máskép disponál? Hisz ez oly logikai consequentiája, oly sarkalatos feltétele minden rendezésnek, hogy ily kipkedés-kapkodás, mint most is dívik, egyáltalában szóba se jöhet. És mikor ez oly sarkalatos elv és a logikának oly vaskövetelménye, akkor mik azon tényezők, melyek felett most akár Magyarország, főkép pedig a t. többség, mely ezen kormányt äkkép támogatja, hogy az ő sorsát a nemzet sorsa fölé helyezik, mik azon tényezők, melyeket önök kezükben tartanak? Vájjon létezik és létezbetik-e egy magyar pénzügyminister, ki az ő calculusait előre látással, emberileg biztosítva láthassa, még az államháztartás normális menetében is ? Nem. Hiszen azon kísérlet, mely Magyarország pénzügyeinek rendezésére vonatkozik az a kísérlet, hogy az önök kiegyezése alapján Magyarország pénzügye rendeztessék, hisz az már megtörtént és meg is bukott. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) Hát nem méltóztatnak emlékezni többé, hogy Széll Kálmán volt pénzügyminister egyenesen arra vállalkozott, hogy ő a közösügyes alapon ki fogj a gyógyítani Magyarország pénzügyi bajait és hozzá is fogott, sőt az ő exposéjából látszott, hogy neki egy világos terve volt, hogy az államháztartás normális meneténél ő a czélt el fogja érni. Ámde nem tartotta markában a vitális tényezőket, mert a boszniai oceupatio azt az egész tervet halomra döntötte, (ügy van! balfélől.) És mi biztosítja akár a jelenlegi pénzügyministert, akár egy más pénzügyministert, a ki az Ő helyébe kerül, hogy a jelenlegi viszonyok közt, a mikor a delegatio hatáskörének tágításáról van szó, a mikor itt a Kaiserrkh-Königlieher Familienrath, egy kaszárnya-mozgalom az önök által felállított összes tételeket halomra döntheti, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) rendet csinál? Hát miféle kilátás van, hogy önök e réven - egyetlenegy faetort sem tartván kezökben — Magyarország pénzügyeit valaha rendezni fogják ? (Tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. előadó ur: igen a deficit óriási, a kibontakozás véghetetlen nehézségekbe kerül s mi kölcsönökhöz nem akarunk folyamodni. Egy deficit, a mely hol 39, hol 40 millió, a melynek positiv számát senkisem tudja megmondani, de a melyről tudjuk mindnyájan, hogy a most követelt összeget óriási arányban túlhaladja, csupán esak ily érveléssel, hogy „ily kevés is több a semminél" — nem tekintve a jövőre, nem gondolva a végső kibontakozásra, nem gondolva legkevésbbé sem, hogy bárcsak egy vitális tényezőt biztosítsunk a nemzetnek, előállni a követeléssel, a melyben már absolute nem rejlik csupán csak egy végtelenül megingatott adózási alapnak még nagyobb megingatása s a mi ennél még sokkal nagyobb átok, az, hogy kivegye a magyar népbői a bizalom utolsó szikráját a parlamentaris rendszer iránt. (Zajos helyeslés baloldalon.) T. ház! Én mondhatom, nagyon sajnálom, hogy nem történt — de meglehet, még bekövetkezik — hogy az utánam következő szónokok, kik ismerik saját vidéküket, adják egyszerű képét a mostani helyzetnek a nép szempontjából. Engem a véletlen arra vitt t. ház, hogy én e nyáron Magyarországnak majdnem minden részét bejárjam s a mint jegyzőkönyvemet kivettem és kérdést intéztem bármely emberhez, felvilágosítást kérvén egy egyszerű tárgy iránt, az az ember hallgatott, rejtegetett magában valamit. S mit kellett megtudnom? Hogy bárki kérdez, a nép reszket és retteg, mert fél, hogy összeírás van és az adó emeltetik, (ügy van ! a szélső balon.) És én soha sem fogom elfeledni a krasznai szegény halászt, kinek már fonalára sem volt pémíe, a ki saját eszközét fűzfa-háncsból készítette és reszketett, hogy azt az eszközt is önök adóval fogják sújtani, (Ügy van! a szélső baloldalon.) És álljanak ide t. képviselőtársaim s mutassák ki Magyarországon azt a vidéket, a hol máskép állnak a dolgok! Kell-e nagyobb, kell-e sujtóbb érv, mint az, hogy egyetlenegy év alatt nem az én statistikai összeállításomra, hanem egy kormánypárti lap adataira támaszkodva, nem kevesebb, mint 11,600 polgár vándorolt ki Magyarországból máshol munkát keresendő! Eg}' országból, a melyről minden nemzetgazda elismeri, hogy első sorban átka az, hogy népessége gyér, S ha kutatjuk és keressük, hogy mi az, a mi az embereket a távol bizonytalanságba ragadja, oly távolba, a melynek sem nyelvét, sem szokását nem tudja, a tenger túlsó oldalára viszi, mi az oka ? Az otthon való megélhetés puszta lehetetlensége! (ügy van! a szélső baloldalon.) És ekkor t. ház, még mindig és örökösen az adóalapnak megtámadása intéztetik onnan, a helyett, hogy oda tekintenének és törülnék el azokat a sinecurákat, a melyek az ország erkölcsiségét rontják; a helyett, hogy önök a helyes nemzetgazdasági politika szempontjából meggondolnák, hogy az országban nem ugy állanak a dolgok, mint Magyarország fővárosában; a helyett, hogy kiszállanának és meggyőződnének arról, hogy bármely vasúti állomásnál 10 perezre letérve, csak nyomor és más semmi sem található, a helyett hogy önök az államháztartásban valóságos amputatiót vinnének véghez ott, a hol az indokolva van, azon okoskodnak, hogy a túlterhelt földbirtoknak s az aprócseprő kisiparosoknak csekély jövedelmét újból s mind magasabb adó alá vessék!