Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

$g 257. országos ülés október 6. 1883. A mik ezután következtek, a t. ház előtt ismeretesek. Tudjuk azt, hogy ugy Horvátország régi megyéiben, mint a polgárosított határőrvidéken zendülések történtek, hogy községijegyzők, elöljárók agyonverettek, politikai tisztviselők elzárattak, papok letartóztattak; másutt hatóságok, lelkészek megeskettettek, hogy közös czímert, magyar zászlót rejtve nem tartanak, a magyar zászlókat és a közös czímereket letépték, a templomokat megrohanták és mindenütt nyilatkozatokat kértek arra nézve, hogy nincs-e czímer és magyar zászló elrejtve, mindenütt igazságtalan adószedésről és elnyomásról, a közigazgatásnak nyomasztó és corrupt eljárásáról panaszkodtak és itt-ott a határőrvidéken a magyar és a horvát czímernek egyiránt való levételét és a korábbi állapotok jelvényeinek, a kétfejű sasnak és a särgafekete zászlónak feltűzése! egyenesen követelték. De ebben a zűrzavarában a törekvéseknek, az erőszakoskodásoknak, a melyek részben elnyomattak vérrel, részint vérnélküli kényszereszközökkel, ebben a zűrzavarában az erőszakoskodásoknak egy emelkedik ki, a mit mindenütt megtaláltunk, az, hogy mindazon szenvedéseknek,esapásoknak, elkeseredésnek, kétségbeesésnek, mely a tömegeket erre a lázongásra viszi, symbolumát a magyar czímer képezte és okozój'ának a tudatlan, és vérengző tömeg a magyar államot, a magyar nemzetet és a magyar kormányt tartotta, (ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) A horvát képviselő urak erre kijelentik, hogy mig felfüggesztése a báni törvényes hatáskörnek — mert nem az egész horvát alkotmány van felfüggesztve — meg nem szüntettetik, ezen országgyűlésen megjelenni nem fognak. Azután értekezések folytak, nem akarom mondani alkudozások, a mely értekezéseknek eredménye az lett, hogy csak ezen czímerkérdés elintézésénél, csak a közös kormány azon cselekvésének megbirálásánál, a mely Horvátországban történt, mely a közös országgyűlés elé tartozik, nem akarnak részi venni ; és mikor már ugy látszott, hogy a eollisio bizonyos pontig elsimítva lett, ekkor leköszön a horvát minister,- elmegy, hogy senki se legyen itt, a kit a törvény határozata szerint Horvátországnak a közös erdekeket és ügyeket érintő dolgaiban felelős legyen és Horvátország és a közös országgyűlés között az ottani állapotokért való felelősségre nézve a közvetlen kapcsolatot képezze. Mért ment el a horvát minister ? Egyetértett talán a horvát képviselőkkel arra nézve, hogy törvénytelen volt a kormány eljárása? Vagy egyetértett a horvát képviselőkkel, hogy le kellett volna venni azokat a czímereket? Vagy báró Rambergnek a kinevezését nem helyeselte ? Vagy a kormánynak alkotmány-felfüggesztő intézkedése az, a mely ellen a horvát ministernek kifogása volt és a melyért a felelősséget elvállalni nem akarván, vonakodott itt előttünk megjelenni? A t. ministerelnök ur nem tartotta jónak erről bennünket felvilágosítani; de nemcsak ezt nem tartotta jónak, hanem"nem teljesíti, legalább kellő formában és módon nem teljesíti sem azon jogi, sem azon politikai kötelességét, mely ezen eseményekből múlhatatlanul reá hárul; mert a kiindulási pontja az események lánczolatában a kormánynak egy cselekménye: a czímer felfüggesztése, mely vérengzésekre, lázongásra és egy kivételes állapot teremtésére vezetett. Ebből a kormányra egy jogi kötelesség hárult és ez az: a kivételes állapotok létesítésének szükségét indokolni és ezen állapot létesítéseért a jogi felmentést kérni, valamint a közös országgyűléstől ennek szükségszerű fentartásába való belenyugvást indokolva kérni. (Helyeslés a baloldalon.) A kormány tetszésétői függ, akarja-e helyeseltetni eljárását vagy nem, a háztól függ, akarja-e önállórag e kérdést felvetni vagy sem, a kormány belátásától függ — a mint ezt később ki fogom mutatni — akarja-e jövő intézkedéseire nézve igénybe venni a ház és a törvényhozás közbejöttét vngy sem. De azt, hogy kivételes állapotok létesítése, az alkotmánynak — megengedem, hogy még oly indokolt és szükségszerű felfüggesztése okaival együtt a közös kormány cselekvényeit egyedül ellenőrző törvényhozás elé ne hozassék és ezen állapot fentartására engedelem ne kéressék: ez a közjogi kötelességnek súlyos megszegése. (Ugy van ! a baloldalon.) De van még egy másik pont is. Semmi kételyem — és ebben a kormány nem fog nekem ellentmondani — hogy a legszélesebb körökben nyugtalanságot gerjesztettek és tartanak fenn azon események, melyek Horvátországban történtek és azon állapot, mely ott fennáll. Ha már most a kormánynak egy cselekménye volt, a mely nem mondom egyedüli szükségszerű, de mindenesetre alkalmi oka volt ezen eseményeknek, akkor egyszerű politikai kötelesség, megmagyarázni ezen cselekmény okait és felfejteni a ház előtt s a ház politikai megítélésére bocsátani, a mit a kormány tett és különösen a házat, a ház útján pedig az országot megnyugtatni arra nézve, hogy ezen rendkívüli állapotokból minő mólon, minő politikai eszközökkel és iránylattal vél a kormány ez idő szerint, oly láss n, vagy oly gyorsan, a mint lehet, kibontakozni. E két kötelességnek, megengedem, lehet állítani, hogy a kormány a jelen határozati javaslattal akar tenni eleget. Megengedem, ha tehát mégis azt mondom, hogy ezen kötelességnek nincs elég téve, akkor e határozati javaslatnak érdemére és tartalmára nézve különböző /nézeten vagyok a kormánynyal. Én bírálni akarom a kormány eljárását sine ira et studio arra nézve, mik épen tett eleget e két politikai kötelességnek, reménylem arra nézve, hogy a kötelesség létezik,