Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-276

328 276. erisségoe fiiéi deczamber 1. 1883. Ámde tudjuk azt, h gy Magyarország szükségletei, | költségvetésünket tekintve, elegendő fedezetet egy esztendőben sem találnak. Legyen szabad csak egyetlen példát felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőház bizonyosan emlékezik arra a nagy vitára, mely a középtanodai törvényjavaslat körül lefolyt. A megalkotott törvény 47. §-ban kimondatik, hogy azon hitfelekezeti középtanodák, a melyeknek pénzbeli ereje nem engedi azt meg, hogy tanrendszerüket a kormány által kiadott szabályzathoz alkalmazzák, folyamodhatnak az államhoz segélyért. Helyes intézkedés; ámde nézzük, hogy ezen segély a gyakorlati életben mikép mutatkozik. Méltóztassanak a képviselő urak felütni a cultusminister költségvetését és azt fogják találni, hogy erre a czélra, erre a lényeges culturális czélra, praeliminálva van az összes Magyarország valamennyi hitfelekezete középtanodáinak felsegélyezésére 15 ezer, mond tizenötezer forint. Mi ez a szükséglethez képest? És hozzá kell még tennem, hogy ezen 15 ezer írtból a rozsnyói középtanoda részére már lefoglaltatott 8 ezer forint; marad tehát a többi középtanodák segélyezésére, értve az egész országot, 7 ezer frt. Hát már most íordulok a t. pénzügyministerhez és az összes képviselőházhoz : ez hát az az ordinarium, ezen nyomorult 7 ezer frt, a mely meghagyható lenne évek során át? Ha fárasztani kívánnám a t. házat, még több ily példát idézhetnék. Csak egyet említek még röviden. Nézzenek önök szélylyel az országban, nézzék a börtönöket,— bocsánatot a kifejezésért, de nem hallgathatom el — a börtönök állapota az országban Magyarországra nézve szégyen. Kérdem már most; hát az ordinarium, a mit mi a börtönökre fordítunk, maradhat-e csak egy esztendeig is ? Nem maradhat. És igy végig mehetnék az egész költségvetésen. Hnnem már most összegezem előadásomat ezen tárgyra vonatkozólag. Tekintve az ország szükségleteit, az, a mi költségvetésünkben mint ordinarium szerepel, legnagyobb részében olyan, hogy az ország szükségleteihez képest vajmi kevés. Azt emelni kell, hu ma nem lehet, emelni kell holnap. Az előadottakból tehát az következik, hogy az ordinarium nem maradhat csak egy évig is azon állapotban, a melyben van. Ne ámítsuk magunkat és ne higyjäk, hogy ha az ordinariumban helyreállítanók is a súlyegyent, hogy az a siilyegyen a jövő esztendőre is helyre van állítva; fel fog bomlani és fel fog bomlani minden évben ismét oly állapotok mellett, a minők Magyarország közállapotai. De nem szabad elfeledkeznünk még egyről és ez az, hogy még azon esetben is, ha semmit sem teszünk az ország szükségleteiért, ha azokat pl. 10 évig hagyjuk azon állapotban, melyben vannak, tehát a hitfelekezeti középiskolák felsegélyezésére nem adunk többet tiz év alatt évi 7 ezer frtnál, az az ordinarium, tekintve az ország helyzetét, magától is fog emelkedni. Hol? Az államadósságok kamatainál. Az államadósságok kamatja magában oly tétel, mely a jelen rendszer mellett költségvetésünkben évről évre mindig emelkedni fog; pedig hogy az államadósságok kamatja a rendes kiadások közé tartozik, vagyis az ordinariumnak egyik leglényegesebb része, azt hiszem, senki sem fogja tagadni. Az tehát merő illusio azt hinni, hogy az ordinariumban a súlyegyent vissza lehet állítani azon az úton, a melyről a törvényjavaslatban szó van és illusio azt hinni, hogy ezt csak egy,két évre is eszközölni lehetne a nélkül, hogy más radikális eszközökhöz nyúlnánk. Én tehát a mondó vagyok, hogy az egészen hibás gondolkozás és merő illusio: beszélni a súlyegyennek az ordinariumban való visszaállításáról. És itt legyen szabad még röviden elmondani nemieket azon politikáról, melyet a t. kormány és a t. többség a deficitek körül eddig követett. Az eljárás, a melyet e körül követni lehet, átaJában kétféle. Az egyik mechanikus, a másik organikus. A mit a t. kormány a deficit körül a t. többségnek támogatásával ez ideig tett, az merő mechanikus eljárás: egyrészről csinálni adósságot,más részről emelni az adót. Ez az eljárás követtetett a deficit körül a deficit-bajnak megszüntetésére. Nézetem szerint ezen eljárás egészen helytelen. A deficitet vagy organice kell megszüntetni, vagy nem lehet semmiképen sem megszüntetni. Az organicus megszüntetése alatt a deficitnek értem: a productio fokozását, mely új jövedelmi forrásokat nyit az államnak; értem másodszor a rendszeres takarékosságot és harmadszor, — a mi gyakorlati életben legjelentékenyebb eszköz — a deficit megmegszüntetésére helyes politikát az indirect adók és vámok dolgában. Ámde, ha nézzük a politikát, melyet a t. kormány követ, melyet a többség helybenhagyott, ezen módja a deficit megszüntetésének a kormányra nézve lehetetlen. Ebben áll a kormányra nézve a helyzet nehézsége. Önök, uraim, t. kormány és többség lemondtak a szabad intézkedésről az indirect adók kérdésében, lemondtak a vámokról és lemondtak az önálló vámterületről. Ez hiba volt, e hiba megboszulja magát most következményeiben. Mert önök nem fogják tudni a deficitet megszüntetni: mert a deficit megszüntetésének egyik leghatalmasabb eszköze, az ország szükségleteihez mért szabad intézkedés az indirect adók és a vám dolgában önökre nézve lehetetlen. E nélkül pedig czélt érni nem lehet. Még a törvényjavaslat keresztülvitelénél is bizonyos mechanikus eljárást követ a t. kormány. Tudjuk, a dolog egészen nyilt. Nem azért kívánják keresztülvinni a törvényjavaslatot, mert az mulhatlanul jó és üdvös, de azért, mert kabinetkérdést csinálnak belőle, ez már nem a mfggyőző-