Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-272

288 272. országos ttlég november 27, 18SS. rülbelől egyenlő számmal van. 45 esetben a férfi megindítja a válópert felesége ellen ennek hűtlensége miatt, 45 esetben a nő indítja meg a válópert férje ellen azért, mert ez nem képes a nő igényeinek megfelelő pénzeszközöket a házhoz beszerezni s ebből folyólsg egyéb következmények miatt. A tényleges és valóságos elválási okok statistikája ez utóbbi és nem az, a mely a törvényszékek előtt szokott szerepelni. Már most t. ház, látható, hogy e téren igen nagy visszaélések fordulnak elő s ha ez igy van, kötelessége a törvényhozásnak ezen visszaéléseknek a lehetőségig útját állani. Ez semmi esetre sem könnyű dolog. A József-féle pátens erre nézve azt rendeli, hogy engesztelhetlen gyűlölség alapján csak azon esetben mondassák ki a végelválás, ha azt mindkét fél kívánja és ugyanezen álláspontra helyezkedik ezen töivényjavíslat is. E tekintetben a tapasztalás szintén bebizonyította azt, hogy eza megszorítás nem jelent egyebet, minthogy az erősebb fél a gyengébb fél beleegyezését valami pénzáldozattal kénytelen megszerezni, de fennakadásra nem szolgáitat teljességgel okot. A közelebb múltévekben, különösen 1868-tólfogva mostanig — kivéve az utóbbi egy-két évet — a magyar bíróság praxisa az volt, hogy az elválást az egyik fél egyszerű kívánságára is kimondotta a másik fél vonakodása mellett is, azaz Magyarországon már ÍI protestánsok házassága az egyik félnek egyszerű kívánságára felbontható volt. Ha azt mondotta: „meggyűlöltem engesztelhetlenül", a bíróság előtt ez egyszerűen be volt bizonyítva, minden törvényszéki eljárás feleslegessé vált s a panaszos fél javára a biró a végleges elválást kimondotta. Az utóbbi időben a József-féle pátenshez szigorúabban ragaszkodnak, de kimondom, hogy ez nem ér semmit. Mi által lehetne tehát ennek némileg elejét venni ? Szintén a házassági perekben tett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha a felek kényszerítve vannak arra, hogy az engesztelhetlen gyuíölségnek okát adják és az okot a törvényszék előtt bizonyítsák, akkor a visszaélések jelentékenyen kevesbednek és ezt bebizonyítom t, ház, azzal, hogy miután, mint mondám, a pereket a lelkészek előtt való békéltetéssel kell kezdeni s miután az esetek legnagyobb részében ott a valódi okot mondják be a felek, az a tapasztalat, hogy 100 per közül legalább 50, de 60- 70-ben is a lelkészi hivatalok utján a felek kibékittetnek. Ezen eredményt, hozzászámítva a lelkészeknek előttem is ismeretes békéltetési igyekvését, mindig annak tulajdonítom, hogy a lelkész előtt a felek a valódi elválási okot mondták meg és a lelkész ennek orvoslását eszközölni képes volt. Ha a felek a törvényszék előtt kénytelenek bizonyítani az engesztelhetetlen gyűlölség okát, akkor sokkal kevesebben fognak folyamodni ezen hazugsághoz, mint a mennyiszer most folyamodnak és ez azon| kivül, hogy az igazmondás szent kötelességének teszen szolgálatot, bizonyára a válóperek számát jelentékenyen fogja csökkenteni és ez igen nagy nyeremény lesz az erkölcsi állapotokra nézve. De bátor vagyok felhívni különösen a jogászok figyelmét arra, vájjon megengedhetőnek méltóztatnak tartani egy oly törvényszéki gyakorlatot, hogy az ember csak állítsa, a mit akar s ezen állítása minden további eljárás nélkül bebizonyítottnak vétessék. Ez, ugy hiszem, a jogász fogalma szerint valóságos absurdum és nem egyéb, mint ama sokszor perkorreseált amerikai jogszokás, a mely szerint a felek a házasságot kölcsönös beleegyezéssel a bírónak hozzájárulása nélkül, vagy legfeljebb a bírónak tudomás vétele mellett, egymás közt felbonthatják, ennélfogva ennek orvoslásául vagyok bátor azt ajánlani, hogy az első bekezdéshez tétessék a következő: „A gyűlölség oka a törvényszék előtt bizonyítandó." Elnök: Fel fog még egyszer olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Literáty Ödön előadó: Az igazságügyi bizottságot azon tekintetek vezették, hogy a házassági kötelék felbontása lehetőleg nehezíttessék, ennek következtében ezen 56. §-ba legelőször is oly intézkedés vétetett fel, hogy engeszheltetlen gyűlölség alapján a házassági kötelék felbontásáról csak azon esetben lehessen szó, ha azt mindkét fél kívánja, vagyis ha a gyűlölség kölcsönös és kikerülni akarta a bírói gyakorlatunkban most máiismét előtérbe lépett azon eljárást, hogy a felek a bíróság előtt, ott, a hol kölcsönös egyetértés nem létezik a házasság felbontására, a József-féle pátens alapján a családi magán viszonyok megburczolására köteleztessenek. (Ugy van!) Ennek akarta elejét venni a bizottság és azért nem tartotta megengedhetőnek azt, hogy a gyűlölség okai a bíróság előtt felhozassanak. De igenis megkövetelendőnek tartotta a bizottság azt, hogy e gyűlölség kölcsönös legyen. És hogy mennyire ment a bizottság e tekintetben, igazolja ezt az 56-ik §. utolsó alineája, a mely szerint engesztelhetetlen gyűlölség miatt a a házassági kötelék felbontása nem kérhető oly esetben ha a házasság megkötésétől két év még el nem telt. Mert azon meggyőződésben volt a bizottság, hogy a gyűlölség kifejlődésére szükséges egy kis idő, mert a gyűlölség lehet egy pillanat kifejlődése, de hogy az gyűlölködéssé váljék, ahhoz megpróbáltatás szükséges. A bizottság tehát azon két oknál fogva, melyet hangoztatott, szükségesnek tartotta a szakasznak ilyetén stipulálását és én kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni és a módosítványt elvetni. Teleszky István: Én azokhoz, a miket a t. előadó ur a szakasz védelmére és Kovács Albert képviselő ur indítványa ellen felhozott, röviden pár szót leszek bátor hozzá fűzni Engem is azon meg-