Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-271
271. országos fllés november 26. 1883. 267 vei kelt most egybe. A káplán akkor felocsúdott és látta, hogy hibát követett el, azonban a helyett, hogy nyomban figyelmeztette volna az illető házasfeleket, a helyett, hogy maga elé hivatta és intette volna őket, hogy ezen akadályt hárítsák el utólagos felmentés által, hallgatott. Bejegyezte azonban az anyakönyvbe azon akadályt. Egynehány hónap múlva a férj feleségének kívánságára az esketési bizonyítványt ki akarván venni, megtudta, hogy azt számára a lelkész ki nem adhatja, mert ilyen meg ilyen akadály létezik és kénytelen volt folyamodni a belügyministerhez, a mi nem csekély költséggel jár, hogy ezen házassági akadály utólag elengedtessék. Én annál fogva szükségesnek tartom, hogy mielőtt a tisztviselő az illető feleket összeadná, kérdezze meg tőlök és a jelenlevő tanuktól, vájjon tudtokra nem létezik-e valamely akadály, és minthogy valamint azon esetben, a melyet az imént említettem, a felek gyakran nem tudják, hogy a törvény mit tart akadálynak, mit nem : szükségesnek vélem, hogy az akadályokról szóló része ezen törvénynek, a felek és tanuk előtt felolvastatván, szükség esetén megmagyaráztassék nekik, különben oly nehézségek, oly visszásságok fordulhatnak elő, melyek közül egy példát imént említettem. Indítványom annálfogva ekképen hangzik: „A második bekezdés után új bekezdés gyanánt teendő: A beleegyezés kijelentése előtt az illető tisztviselő mindenek előtt felolvassa és megmagyarázza a jelenlevő házasulandók és tanuk előtt a házassági akadályokról szóló 2. fejezetet és megkérdezi őket, vájjon nem forog-e fenn ez esetben a törvényben említett valamely akadály? Tagadó válasz esetén a tisztviselő továbbá a házasulandó felekhez következő kérdéseket intéz: Akarja-e ön (itt a férfi nevét fogja kimondani) a jelenlevő N. N.-t (a nő neve) feleségül venni ? és viszont: akar-e ön (a nő neve) a jelenlevő N. N.-hez (férfi neve) férjhez menni? Mindkét félnek igenlő válasza után a tisztviselő őket törvényes házastársaknak jelenti ki. A többi maradna. Kérem a t. há zat méltóztassék ezen módosítást elfogadni. Duka Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Körösi Sándor: T. ház! Előttem szólott Irányi Dániel t. képviselő urnak módosítványát legalább is feleslegesnek tartom. Igaz, hogy a franczia polgári törvénykönyvben meg van határozva a mód, a mely szerint a tisztviselőnek ily alkalommal eljárnia kell: de akkor még kezdetleges volt a törvény, ma már ily eljárási szabály nem való az anyagi jogba s igy nem való a 25. §-ba, anynyival is inkább, mivel a törvényjavaslat 72. §-a igy szól: „A belügyminister utasittatik, hogy a jelen törvény alapján kötendő házasságoknál, valamint a házassági pereknél közreműködő hatósági I tisztviselők eljárását és a házasuló felek által a I | szabályszerű bélyegeken felül a hatósági pénztár részére fizetendő díjakat az igazságügyministerrel egyetértőleg szabályozza, illetőleg állapítsa meg. Én tehát tartalmilag ezen módosítványt helyesnek tartom, de mint feleslegest, részemről nem fogadom el. Literáty Ödön előadó: Azon indokokat figyelembe véve, a melyeket Irányi Dániel t. képviselő ur indítványa mellett felhozott, első látszatra igen megfontolandóvá teszi azon kérdést, vájjon nem helyes, nem szükséges-e, hogy e kérdések a törvényben magában oldassanak meg. Ez az igazságügyi bizottság előtt felmerült s ily irányban a kérdés tárgyalás alá vétetett s a bizottság arraamegállapodásra jutott, hogy ezt törvénybe felvenni nem lehet. A törvénybe csakis oly intézkedéseket lehet felvenni, melyekre nézve sanctió van. Ha pedig ez a törvénybe felvétetnék, ennek sanctiój a egyáltalában nem lenne; mert tegyük fel, ha véletlenül az összeadás alkalmával egyik vagy másik tisztviselő talán nem ép azon szavakat fogná a házasulandó felekhez intézni, a melyek a törvényben meghatároztattak, hát azért a házasság érvénytelen lesz? Micsoda joghatálya lesz annak, ha a tisztviselő a kérdéseket nem ugy tette fel? Igy tehát e kérdés szabályozása tisztán azon utasításra tartandó fenn, melyet a végrehajtás foganatosításával megbízott ministerekre a törvényjavaslat fentartott. Én tehát kérem a t. házat, hogy ezen szakaszt a bizottság szövegezése szerint méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Pulszky Ágost: Legyen szabad a t. előadó ur által előadottakra nézve csak egyet megjegyezni. Kissé csodálkozom, hogy az igazságügyi bizottságban, ha csakugyan ez volt a discussio folyama, a min nem kételkedem, hogy indokok hozattak fel a mellett, hogy a formula be ne vétessék a törvénybe; nem történt megemlítése annak, hogy Európa minden civilizált népeinél kivétel nélkül mindazon törvényekben, a melyek a házasságról tüzetesen intézkednek, az angoltól kezdve a franczia, olasz és németig mindenütt be van iktatva a formula a törvénybe, még pedig ép azon bajnak kikerülése végett és épen azon esetek kikerülése végett, a melyeket a t. előadó ur megemlített. Ugyanis t. i. mi szükséges arra, hogy a házasság érvényesen meg legyen kötve ? Mindenekelőtt az, hogy az arra hivatott hivatalnok vagy bárki előtt világosan és szigorúan constatálva legyen a felek szándéka és a felek akarata kifejelentésének komolysága vagy szabadsága. Mindenütt, a hol ez megkívántatik valamely jogügyletnél, gondoskodik a törvény arról, hogy a forma e tekintetben szigorúan megtartassék. Azért találjuk például azt, hogy a végrendelet tevésnél szigorúan meg kell tartani a törvényes formát, nehogy annak érvényességét veszélyeztesse. Az is ki volt mondva például, hogy a tanuknak e ezélból kell meghiva 34*
