Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-271

271. országos ülés november 26. 1883. 265 hogy a kihirdetés folytán házassági akadály jelen­tetett volna be. És ilyen eset nem is lehet, t. ház, mert mikor a lelkész megkezdi a kihirdetést, akkor ő már hivatalosan és alaposan tudja azt, hogy a felek közt házassági akadály nincsen, különben ki sem hirdeti. E szokás tehát legfellebb egyszerű ünnepé­lyesség és az újabb canonjogtudósok kézi köny­veiben is mint ilyen tárgyaltatik, pedig mondhatom, hogy bármely felekezet egész isteni tisztelete folyamán nincs egy eljárás, a mely oly kevéssé volna ünnepélyes, mint épen a házasságok kihir­detése, ugy hogy lelkészi körökben igen gyakran lehet hallani, hogy ezen szokást, melynek értelme amúgy sincs többé, másfelől az isteni tisztelet ünnepélyességét zavarja, el kell hagyni. Ez a törvényjavaslat is ünnepélyességnek nevezi a hirdetést. De lássuk csak, milyen szép méltóságteljes ünnepély lesz belőle ? Az irást ki­ragasztják a vármegyeház kapuja alá, az árverési és zsiványkörözési hirdetések közé; ez az egyik actus. A másik az, hogy a polgármester kinyitja az ajtót s olvassa a hirdetést önmagának. Nem tudom, azt méltóztatik-e a nyitott ajtó alatt érteni, hogy mikor a polgármester a kihirdetést eszközli, ki kell nyitni az ajtót? Ez mindenesetre némi olyan szabadkőműves! ceremónia lesz; ajtó-kinyitás, ajtó-betevés, nagy és kis kalapácscsal való kopog­tatás, csak azért, hogy a kihirdetés ünnepélyes legyen. Én bátor vagyok kérdeni minden jogtudóst, miféle jogi értéke és eredménye lehet egy olyan hirdetésnek, mint ez, a hol a hirdetés kifüggesztése előtt már tudni kell az illető állami közegnek, hogy ott házassági akadály fenn nem forog ? Bizonyosan semmi sincs. Ennélfogva bátor vagyok indítványozni, hogy ha a képviselőház már azon modern liberális álláspontra helyezkedett, hogy az egyházi házassági jogot megváltoztatja és ilyen polgári házasságot hoz be, hát akkor azon régi egyházi sallangot se kímélje, a melynek ott is megszűnt már az értelme, ott is csak ünnepélyes­ség, itt pedig egy csöppet se fog ünnepélyesen ki­nézni. Bátor vagyok indítványozni, hogy a 27-ik §-ból e szavak: „akihirdetés és", valamint a kö­vetkező 18—26. szakaszok kihagyassanak és igy a kihirdetés szükségtelen volta a házasságra nézve kijelentessék. Elnök! Fel fog olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Literáty Ödön előadó: T. ház! En a fel­olvasott módosításhoz hozzá nem járulhatok. Aki­hirdetés nem képez oly akadályt, a mely a házas­ságot érvénytelenné tenné, de mindenesetre, midőn felállíttatnak a házasság érvénytelenítő akadályok és a házassági tilalmak léteznek, kell a törvény­KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. XIII. KÖTET. [ ben gondoskodni arról, hogy mód adassék, hogy azon tilalmak azon esetre, ha az illető házasulan­dók elhallgatnák vagy félrevezetnék az összeadó közeget, annak tudomására juthassanak. Ennek következtében gyakorlati értékkel bir, különben nemcsak hazánkban, de mindenütt a házassági jog terén a kihirdetés, mint a házasságkötésnek egyik kelléke állíttatik fel. Ünnepélyes-e vagy nem, ar­ról vitatkozni nem akarok; mi legalább is ünne­pélyességnek tartjuk a kihirdetési actust és e szempontból igen jó helyre vétetik fel a törvény­javaslatban ezen intézkedés. A kifej tetteknél fogva tehát ezt szükségesnek tartom és kérem a t. házat, hogy e törvényjavaslatnak erre vonatkozó intéz­kedéseit fentartani méltóztassék. (Helyeslés jobb­felől.) Elnök: Ha szólani senkisem kíván, követ­kezik a szavazás. A 17-ik §-nál Kovács Albert képviselő ur azon módosítást tette, hogy a szakasz elejéről e szavak: „a házasság érvényességéhez a a kihirdetés és" hagyassanak ki, a szakasz többi része megmaradván: a további módosítás a követ­kező szakaszakról szól, tehát azoknál fog figye­lembe vétetni. Kérdem már most a t. házat, méltóztatik-e a 17-ik §-t szemben a Kovács képviselő ur módosí­tásával változatlanul fentartani, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik fenn kívánják tartani, méltóztassanak felállami. (Megtörténik.) A ház többsége a szakaszt változatlanul kí­vánja fentartani. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (ol­vassa a III. fejezet czímét és as A) alatti czímet). Elnök : Eífogadtatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (ol­vassa 18—20. %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogad­tattak; olvassa a 21-ik %-t). Lükő Géza: T. ház! Én azt hiszem, hogy midőn az igazságügyi bizottság e szakaszt tár­gyalta, ezen szónak „ünnep" a jelentőségét nem vette figyelembe. Miután most már azt lehet mon­dani, hogy az izraeliták is bevett vallásúakká let­tek, kérdés, hogy minő ünnepet ért a törvény, mert itt az nincs megmondva; és minthogy épen izraeliták házasságáról van szó, okvetlen szüksé­ges lenne annak is kifejezést adni, hogy tehát az izraeliták ünnepei is figyelembe vétessenek. E tekintetben elég fontosnak tartom a dolgot, hogy a szakasz talán a bizottsághoz utasíttatnék vissza; de ha erre a t. ház hajlandó nem lenne, leg­egyszerűbbnek találnám, hogy kihagyatnának e szavak és akár van ünnep, akár nincs, a kihirde­tés történjék meg. Hiszen tudjuk, hogy a bírósá­goknál, a telekkönyvezésnéi a legnagyobb ünne­pen is megtörténnek bizonyos functiók; a közigaz­gatás, a rendőrség körében sürgős eseteket ünnep­napon is ellátnak. Én tehát ünnepnapon is teljesít­| hetőnek tartam a kihirdetést, mely magában 34

Next

/
Thumbnails
Contents