Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-270
246 270. országot ülés november 24 1888. a t. ház egyházi tagjai mondani — azt az elvet, hogy ha házassági ügyben egy ily részletes állami törvény hozatik, az a szentszékek számára is módosítja a canonjogot. Literáty Ödön előadó: Ezt nem mondottam. Szilágyi Dezső: Kérem, mikor a t. előadó nr azt mondotta, hogy a szentszékek azt a házasságot, a mely ezen törvény alapján létrejött, kötelesek házasságnak, annak kötelékét házassági köteléknek tekinteni, mert államtörvény az, mely ezt a házasságot lehetővé tette és bíráskodásunkban mindenütt kötelesek azon törvény rendelkezését, mint reájuk kötelező jogszabályt elfogadni, ennélfogva ezen törvény alapján kötött házasságban, bár azt a canonjog meg nem engedi bontó akadályt látni; mi mást állít, minthogy az a canonjog, a mely eljárásuk kötelező jogát tartalmazza, módosittatik, pótoltatik a világi törvény által. Sokan talán azt mondhatnák erre, hogy jó volna, ha ez lehetséges volna, de akkor biztosíthatom, hogy csakhamar kitörlendő volna a canonjog az egyetemes jogok sorozatából. Hogy áll azonban a dolog? Ügy, hogy tisztán katholikus házasságok a reeipiált canonjog szerint itélendők meg, mert államjogunk recipiálta és a szentszékek a canonjog szerint járnak el és a canonjognak — van nálam e tekintetben illetékesebb is, a ki szólhatna — de még az egyháznak is egyik sarkalatos tétele a házassági jogra nézve, hogy bontó akadályt világi hatalom fel nem állíthat, házassági tilalmakat igen, de bontó akadályt nem ésigy bármennyire ékesen szól az előadó ur onnan, bármennyire erősen állítja, hogy ezen törvény jogié i:el eit az egyházi bíróságok a canonj ogot módosító hatályúnak fogják elismerni: az eredmény mégis ;•;: lesz, hogy a szentszékek eljárnak és nem is Tehetnek mást saját egyházjoguk szerint és az ily házasságokat nem tekintik ligamennek, mert mig legalább az előadó ur nézete nem fogadtatik el, nem tekintetik verum ct ratum matrimoniumnak. Ennyit tehát uraim arra, hogy a mi példákat én a coliisiókra. felhoztam, azokat nem könynvelműen vettem. Ep oly könnyelmű a t. előadó ur a Józsefféle rendelet magyarázatában. Bocsánatot kérek a könnyelmű szóért; nem azt értem, hogy meg nem gondolta, hanem azt, hogy midőn nekem oly positive ellentmond, akkor nézetem szerint nem vette a törvény által reeipiált rendeletnek minden határozatát figyelembe. Én mit állítottam szemben ezen felvilágosításokkal, a miket a ministeriumok egyszermáskor szükségesnek láttak a külföldön, mint érvényes magyar jogot előadni? Azt állítottam és állítom ma is, hogy a Josephinum szerint a magyarországi protestánsok, ha személyes képességök megvan és ha közöttök bontó akadály fenn nem forog, annak 40^§-a értelmében külföldön köthetnek polgári hatóság* előtt érvényes házasságot. Ezen állításomat a 40. §-ra alapítottam, mely azt mondja, hogy „az összeadás módját illetőleg alattvalóink a külső tartományokban kötelező házasságra ezen szabályzathoz nincsenek kötve, hanem elég, ha ez iránt azon tartományban, a melyben történik az összeadás, törvényei megtartatnak". Hanem ha a t. előadó nr magyarázza ezt oly értelemben, a milyen magyarázatot az nem tűr meg, én megengedem, a ki eltökélt ellensége bár meggyőződésből a polgári kötés intézményének, annak minden ürügy elég arra, hogy kiüldözze azt onnan, a hol csak mutatkozik, hogy ilyforma magyarázatot adjon — mondom, ha a t. előadó ur ilyféíe magyarázattal él, t. i. azt mondja, hogy a megkötés módjára nézve a „copulatio" szóval él a Josephinum. Igaz, ezt a szót használja. Használja azért, mert az összeadás azon módja, mely itt benn az országban dívott; ezen szóval volt megjelölhető, de épen erre az összeadás módjára nézve mondja, hogy a külföldön érvényes összeadási mód is elegendő. És nem veszi figyelembe az előadó ur, hogy a Josephinum a copulatiót nem tekintette a házasság benső kellékének. Akarja-e ezt vizsgálat alá venni az előadó ur? Ha méltóztatik figyelembe venni az első szakaszt, a mely azt mondja: a házasság polgári szerződésnek tekintetik, méltóztassék a 22. §-t figyelembe venni, mely azt mondja: „a házassági kötés az által fejeztetik be —• tehát megvan — ha a férj és nő gyermekek nemzése czéljából és ez állapottal egybefüggő jogok élvezése mellett elválaszthatlan egyesülésben kölcsönösen megegyeznek" ; ez tehát oly törvényes hatály, mely tiszt;; megegyezés által megkötöttnek tekinti a házasságot, a mely azt, hogy ki előtt történik a megegyezés, külformának, külkelléknek tekinti, a mely azt mondja, hogy a külformákra, az összeadás módjára nézve, ha házassági akadály nincs, állanak, a külország törvényei: kérdem, melyik a helyes, melyik az ezen törvényesített rendelet alaptételével, szellemével megegyező magyarázat? Az-e, mit az előadó ur mondott, vagy az, a mit én állítottam? De t. ház! Ezután még csak egy észrevételem van a t. előadó úrhoz, hogy ezt összefűzhessem azzal, a mit a t, ministerelnök ur mondott. (Ealljuk!) A t. előadó ur azt mondja nekem, hogy egy oly határozati javaslatot, a mely mindennel összefér, a melyet mindenki elfogadhat, már ő nem fogadhatna el. Hát én ezt nem akarom abban az értelemben venni, hogy az én t. képviselőtársam el van határozva egyedül és elszigetelten ülni ott azon az állásponton, (Derültség), hanem kérem, a t. képviselő ur határozati javaslatomat elvtelennek jelentette ki, nem ezen