Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-260

260. or zágos ülés október 10. 1883. jQg A pénzügyminister ur egész nyíltan előadta, ] hogy a kettős feliratú czímerek kifüggesztése nem most kezdeményeztetett. Az nem is egy alárendelt hivatalnok hivatali túlbuzgóságának eredménye; nem is az administratio rendes menete körébe eső cselekvés, hanem az egész kabinet tanácsában megfontolt, a horvát kormánynyal közölt és a horvát kormány részéről törvényesség szempontjából kifogás alá nem vett, megfontolt politikája volt a ministeriumnak. Es midőn a pénzügyiainister ur azt előadá, felemlíté, hogy alkalmi kiindulásul az szolgált, hogy az állam határán nem a közös államnak, hanem pusztán Horvátországnak czímerei voltak alkalmazva és a t. pénzügyminister ur és — a mint mondja — vele a kabinet 1880-ban elérkezettnek látta az időt, megfontolva eltérni az 1868-iki praxistól. Az 1868-iki gyakorlat azt, hogy minő felirat legyen a ezímerekenHorvátország belsejében, tisztán alsóbl. eí;élszerííségi, aközönség értesítése szempontjából eldöntendő dolognak tartotta. A t. kormány nemcsak a határokon, aholhelyesen tette, hogy levétette a horvát czímereket, hanem ugyvélekedett.hogy megjött az opportunitäs időpontja, megjött időpontja annak, midőn a feliratok ne tekintessenek pusztán a közönség értesítésére szánt feliratoknak, • hanem — alkalmas reá az időpont és a viszonyok — hogy a feliratoknak most már más feladata legyen, most már kettős felirat kell s ennek feladata az államközösségben fekvő összetartozást Horvátországban ez utón is nyíltan kifejezni. T. pénzügyminister ur szerint ez volt a kabinetnek deliberált és megállapított politikája. És mi történt t. ház, a pénzügyminister ur nyilatkozata szerint. A horvát kormány a törvényesség ellen nem tett kifogást, de a minister ur hallgatólag beismerte s azt hiszem, nyíltan is be fogja ismerni, bár talán nem egészen helyes volt, hogy eddig elhallgatta, hogy ezen eljárásnak czélszerűsége ellen a horvát kormány előterjesztést tett épen azon szempontból, a mint a t. ministerelnök urma azon czímerek levételének sürgős szükségét indokolja, hogy t. i. a gonosz akaratú izgatók kezében fegyver lesz, hogy az ily, különben törvényes kettős feliratok ürügyül fognak felhasználtatni arra, hogy a népet Horvátország nemzetiségének megtámadásával a magyar állam és a magyar nemzet ellen, melynek ily czélja nincs, ingereljék és hogy a közvélemény ebben Horvátország hivatalos nyelve ellen intézett támadást fog látni. De ha mindennek daczára s daczára azon előjeleknek, melyek a horvátországi állapotokban mutatkoztak, melyek némelyikéről mi is tudunk valamit, daczára a fiumei küldöttség fogadtatásának Zágrábban, daczára a Dávid pénzügyi igazgató által nyitott magyar cursus történetének, ha mondom, mindennek daczára a kormány érett megfontolás után elérkezettnek látta azon pillanatot, hogy opportunus most, jeléül az állam közössége és összetartozósága kifejezésének a kettős nyelvű czímeréknek felrakása, akkor kérem, feleljen arra, hogy miért akarják most levenni? Már engedjen meg a t. kormány, hogy ha igy megfontolva egy politikát inaugurál, akkor azon politikának elejtését oly okokkal igazolja, melyek ezen politikának kezdeményezése előtt ismeretesek nem voltak és nem lehettek; de teljesen ismerve ezen intézkedésének hátterét, hogy most előjön és azok levételét a ministerelnök ur a legsürgősebb politikai szükségnek nyilatkoztatja, egy oly politikai szükségnek, melynek indítványozásánál, mint nagy emphasissal mondja, hogy soha jobban eleget nem tett hazafiúi kötelességének, mint midőn a levételt indítványozza; és oly szükségnek tartja, hogy nem ezen két feliratú czímereknek fentartását, de felirat nélküli czímereknek felrakását makacsságnak nyilvánítja, ha mondom, a levételt ily okokkal igazolta csak, ha a ministerelnök ur még azon néhány napi haladékot, melyet ezen ház tárgyalása igénybe vett, az ügyre és az ország érdekére nézve káros késedelemnek tartja: akkor ne mondja a pénzügyminister ur, hogy ez a tett kezdeményezésnek nem legsúlyosabb, nem legkíméletlenebb elitélése. (Helyeslés balfelől.) De hát t. ház, hogy talán abban az általános horvát politikában, melyet a kormány követett, rejlik ez intézkedésnek magyarázata, Horvát Gyula képviselő ur egy érvet hozott fel és azon egy érv abban állott, hogy az akkori körülményekből kell megítélni a pénzügyminister eljárását és hogy a pénzügyminister jót akart. T. ház. én azt tartom, hogy a kormány eljárása egy egészet képez és midőn politikai megítélés alá bocsáttatik, annak nem pusztán kezdetét, de együttvéve összes lefolyását kell megítélni és akkor dönthetünk a pénzügyminister ur kezdeményezése, vagy helyesen mond?a, mert bár fő és proeminens része volt benne, de még sem szabad egyedül, felelőssé tenni, a kabinet eljárásának helyessége felett. Már most a ministerelnök ur nyilatkozata szerint a letépés első hírére, mikor felmentek Bécsbe, a ministerelnök ur és a kabinet álláspontja határozott volt, azóta semmit sem változott és ez az álláspont abban állott, hogy mindent el kell törölni, a mit 1880 óta kezdeményeztek, minden kettős feliratú czímert le kell venni és pedig a levételt ünnepélyesen az országgyűlésnek kell elrendelni, mert a kormány részéről elrendelt levétel nem is volna a kívánatos megnyugtató pont. Ha a ministerelnök és a kabinet ezt mindjárt a letépés után mint szükséges, mint a nemzet érdekében szükséges politikát felismerte : akkor azt kérdem t. ház, egész nyugodtan, higgadtan, szenvedély nélkül, jöhet-e a kormány ide, hogy eljárását helyeseljük? — Jöhet-e ide, hogy a felrakást helyeseljük? Ha ők az első időben nem