Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-260
260 országos, lilés október 10 IS8S 09 képviselők részérői talán elmondattak volna, sem deputatió, vagy akármi kedveért meg nem tett volna. Mert hiába próbálkozott volna akárki alkotmányos utón azt az engedményt keresztülvinni, meg lehet győződve mindenki, hogy nem tudta volna keresztülvinni szándékát és akaratát, de a zágrábi csőcselék keresztülvitte. Azt fogja talán mondani a t. ministerelnök ur, hogy hiszen ő a zavarok elnyomására a lehető iegerélyesebb módhoz folyamodott, mert a közös hadseregnek egy részét mozgósította. Igaz, t. ház, de nem abban áll az erély, azzal nem lehet imponálni, hogy valaki túlnagy eszközöket mozgósít túlkicsiny czélok elérésére. Nem az a legbátrabb, a ki legjobban van felfegyverkezve; nem a pisztolyokkal, revolverekkel telt tüsző, nem ágyúk kirukkoltatása nagyon kicsiny ellenséggel szemben imponál az ellenségnek : hanem imponál az, ha meg tudja, választani vele szemben az eszközöket, ha oly eszközöket használnak ellene, mely az elérni akart czélnak megfelel. Ezt az egész lázongást valóban igen kicsiny eszközökkel el lehetett volna nyomni akkor, mikor itt volt az ideje. Ha nagyon messze akart menni a t, ministerelnök ur, ott volt rendelkezésére a honvédség. A honvédség szervezéséről szóló törvény legelső pára graphusában intézkedik arról, hogy a honvédség esetleg a belbéke fenntartására felhasználható. Ehhez a honvédséghez azonban nem mert a ministerelnök nyúlni s erre csak egy ok lehetett. Alkalmasint félt erre a czélra a horvát honvédséget mozgósítani; alkalmasint kételyei voltak, vájjon meg fogja-e tenni kötelességét a horvát néppel szemben. De ha igy áll a dolog, akkor ez szomorú bizonyítvány azon honvédség alkalmazhatósága tekintetében. S ha igy van a dolog, akkor jöjjünk rá a bajra most, mikor még békében élünk és nem akkor, mikor válságok következnek be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Jobb, ha az a honvédség a szolgálatot és engedékenységet most mondja fel, mint hogy ha majd az ellenség előtt áll. T. ház! Az utczai csőcseléknek egy nagy fegyvert szolgáltatott kezébe a ministerelnök ur. Megmutatta neki, hogy csak akarniok kell és a mit erősen akarnak, az mindenkor meg fog történni ; megmutatta nekik, hogy van az ő kezükben egy eszköz, az utczai lázongás, mely igen hatalmas eszköz és a mely a vezetőknek kezében, kivált ha egy kicsiny ügyességgel birnak, nagyon biztos egy eszköz, még a népszerűség glóriáját is megszerzi számukra. Lehet-e csodálni, ha ezen utczai csőcselék minden egyes alkalommal, minden egyes esetben, a mikor csak legkisebb ok lesz rá, ezt az eszközt, melynek hatalmát oly erősen bizonyította be előttük a ministerelnök ur, fel fogja használni. És ki merem mondani, hogy ott, azon a vidéken a lázongásra ezentúl is legalább is annyi ok lesz, mint volt eddig. Mindazon administrationális bajok, melyekre oly igen sötét világot vetett a pénzügy minister ur, mindazon elkeseredések, mindazon adózási miseriák fenn fognak állani a jövőre is. De ezeken kivül még egy új ok is elő fog állani, az emberek azon nézetre fognak magának a kormánynak ténye által vezettetni, hogy nekik igenis utoljára igazságuk volt; mert hiszen a mit követeltek, teljesíttetett, ha igazságuk nem lett volna, nem telj esittetett rolna. Ok tehát azon érzettel fognak eltelve lenni, hogy rajtuk igazságtalanság tétetett; hogy azon czímerek kifüggesz tése igazságtalanul történt és fel fog kelni emlékezetükben mindaz, a mi közben történt, vissza fognak emlékezni azokra, a kik be vannak börtönözve, vissza fognak emlékezni azon holttestekre, melyek vérük árával fizették meg ezen igazságot. Semmivel jobbá a helyzetet nem teszi, hanem igenis teszi rosszabbá, a lázongás elkeseredésének okait nemhogy megszüntetné, hanem még egy nagy okkal megbővíti. És azonkívül, hogy egy ok a jövendőre nézve is fog lenni mindig, ott lesz a határőrvidéki állapot, mely már természeténél fogva tűzhelye lesz a lázongásoknak. Nagy társadalmi és politikai átalakulások sehol sem mennek t. ház, simán, kivált nem ott, a hol azok egész a társadalom mélyéig hatoltak; nem mehetnek azok simán oly helyeken sem, mint a határőrvidék, a hol az eddigi állapotok, hogy ugy mondjam, fenekestől forgattattak fel és azok helyébe egész más állapotok teremtettek, Nem beszélek arról, hogy az eddigi állapotok voltak-e jobbak a népre nézve, vagy a mostaniak. A nép a változásokat nagyon különös módon szokta megítélni: azt, a mi a régiben jó volt, sokáig felemlegeti, azt, ami rósz, hamar felejti el; az új állapotokban nagyon hamar megszokja a jót, a rosszat nem bírja megszokni. És igy történt ez t. ház, mindenütt, igy történt a határőrvidéken. Ott az állapotok egyszerre gyökeresen változtak meg, az eddigi kormány elvesztette minden hatalmát, a határőrségek ezen régi kormányban, hogy ugy mondjam, pátrónusukat látták, attól vártak mindent, attól kaptak mindent, az látta el őket fegyverrel, az ruházta őket, az nem szedett tőlük adót, ellátta őket olcsó sóval, dohánynyal, sőt sokszor még olcsó hússal is. Most jött helyébe egy új kormány, mely mértéktelen adókat szed, elszedi fegyvereiket, saját fegyvereiktől adókat fizettet, mely nem ruházza őket, hanem inkább kivetkőzteti ruháikból, mely mindenféle szabadalmaktól megfosztja őket és nem ad helyökbe semmi egyebet, mint azt, hogy a politikai életben nagyobb szabadságot élvezhetnek; de ezen nagyobb szabadságot nem hiszem t. ház, hogy ezen népek oly mértékben tudnák méltányolni, mint a mily nagyon sajogják az elvesztett javakat. Ily körülmények 13*
