Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

m 225. orsíágos ülés április 14. 1883. Bessarábiával szemben tévé, megszegni szokott. Kérlelhetlen s megbizhatlan politikájának elve: „quod ferrum non sanat ignis sanat, quod ignis non sanat, perfidia sanat". Már 1828-ban, mikor Oroszország a porta ellen a háborút megindította s a Pruthnak átlépésével a Duna-fejedelemségekbe hatolt, első dolga volt Sturdza moldvai fejedelmet elfogatni, mig Ghyka az osztrák consnl védelme alatt Erdélybe menekült, de nemcsak ezen román fejedelem, hanem a lakosság nagy része az oroszok megérkezésének hírére hazánk vendégszerető földjén kerestek és találtak menedéket. Mik voltak mindig Oroszországnak ezéljai Romániát illetőleg, kiviláglik Nesselrodenak, a fejedelemségek akkori elfoglalása után kiadott következő proclamátiójából: „Az ország érett megfontolás után törekedjék magának törvényes rendet, rendezett közigazgatást adni és oly szerencsében részesülni, melyben az anyaország, a hová bekebleztetni fognak részesül, miben a nagylelkű orosz kormány fenti tekintetben sem fogja akadályozni". És mindamellett, hogy 1829-ben a drinápolyi békét mint győző megkötötte, a Dunafejedelemségeknek, úgymint Eumeliának, Bulgáriának általa elfoglalt minden területét, ugy azoknak népeit, melyeknek felszabadítására indult meg állítólag, a török fensőség alá ismét bocsátotta, mit oly könnyedén alig tehetett volna, ha ezek felszabadítása a megindított háború végczélja és az orosz atyáskodó kormány komoly szándéka lett volna. Kern jobb sorsban részesültek a szerbek is a drinápályi békekötés alkalmával, mert vágyaik az orosz bizottságban csaknem kevesebb kedvezésbenrészesültek, mint a török bizottságokban és azon előterjesztésre, hogy könnyű lenne ez alkalommal Szerbia kívánságait teljesíteni, Kotzebue, Dibitschnek bizalmas kedvencze azon jellemző megjegyzést tette: „Szükséges, hogy a szerbeknek mindig valami kívánni való maradjon, mert különben megfeledkeznének arról, hogy Oroszországnak lekötelezettjei. És azért tartani lehetne, hogy ha egy verduni békekötéshez, mely Nagy Károly birodalmát a geneticus nemzetségekre felosztotta, hasonló újabbi szerződés Európa térképét megváltoztatná ésapanslavismus győzelmével és Konstantinápoly elfoglalásával végződnék, akkor Romániának a nagy szláv családtengerben épen oly szomorú szerepe s helyzete volna, mint Dánielnek az oroszlánbarlangban volt. És mit tett monarchiánk, illetőleg akkori külügyérünk az utolsó orosz háború idején, mikor Kerim pascha Belgrádnak tartott ? megakadályozta további útjában, a mit, hogy tett, utólagosan örültünk neki, mert Szerbia, belátván ezen neki a legnagyobb vész, veszedelem idején tett jó szolgálatot, elismeri azt és államunkkal a legjobb szomszédi barátságban van. Azért tehát ennek ugy, mint Romániának s a többi balkán-népeknek jövője csakis hazánkkal, monarchiánkkal barátság, szövetség által lehet biztosítva, miért is hinni akarom, hogy szomszédainkról nem fogjuk azt mondhatni, hogy ,der Beste kann nicht im Frieden lében, wenn es den bősen Nachbarn nicht gefállt." Most pedig, miután a szász képviselő urak kipuskázták magukat e házban, csukják be Janus templomának kapuit esne fordítsák ennekmódj'ára ide egyik mosolygó, hazafias érzelmeket hangoztató, hízelgő és jó hazafias képet mutató, kifelé pedig nemzetünket szidalmazó, megtámadó arczot, legyenek jó honpolgárok és küzdjenek velünk e hazának, melynek földjén kivül nincs más hely, mint nekünk sincs — nagyságáért, felvirágzásáért, dicsőségeért, királyunk trónjának fényeért; ne legyen szavuk itthon Jákob szava, mig a külföldön ellenünk, saját hazájuk ellen működő Ezsaukeze, mert hiába akarna küzdeni a vakandok hant a Libanon ellen, melynek bérczein az ezeréves czédrus áll, ugy mint államunk csaknem ezredév óta rendületlenül e helyen, mint a civilisatió védbástyája, a szabadság menhelye, a kereszténység erős védője s melynek alapítója már akkor, mikor a birodalmat alapította, kimondotta, hogy „beatum est regnum plurium linguarum" s e szellemtől vezettetett Magyarország mindig, mint ezt a történelem igazolja, mert a románok és a többi más nyelvű népek élnek mindazon vidéken, melyeken azóta megtelepedtek és akkor, mikor ezt monda, nem egy babéit gondolt megalapítandónak, hanem egy rendezett, vegyes ajkú államot látott a jövőben fejlődni. És hogy ez ország Pusztaszertől máig fennáll, csakis alapítójának ebölcsességének és azon utódoknak, kik e politikát követve, a nemzetiségeket nem háborgatták nyelvükben, szokásaikban, vallásukban, minek következménye, hogy nem megtörve, megfogyva, a legjobb létnek örvendnek s ma hazánk s királyunk hű polgáraivá váltak; velünk jó és rósz napjait osztották, e haza ellenségeivel sohasem szövetkeztek, államiságunk ellen sohasem küzdöttek s azért ily fajnak más utódai s dédunokái nem lehetnek, mint derék apái voltak. Nemzetünk ezen, a hon alapításától máig követett bölcs politikáját igazolja egész történelmünk, de igazolja ministerelnökünk e házban ápr. 5-én tett azon szép és erélyes statusférfiui nyilatkozata, melyet Madarász József tisztelt képviselőtársunknak azon akkori beszédére adott válaszában tett: „ Túlmenni a nem magyar tannyelv érdekében azon ugy, mint egy t. képviselő ur proponálta, nem tartanám helyesnek, mert megsértve látnám azon kimondott elvemet, hogy a mennyi szükséges,