Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-225
83 225. országos ülés április 14. 1883. hanem a szerint: „svaviter in modo, fortiter in re", mert ha „amicus mihi Aristoteles, amicus mihi Plató, sed masima mihi amica veritas",igy nekem maxima amica Hungária és azért mindenekelőtt arra kell tekintettel lennem, mit kivannak ennek s csakis ezután, mit igényelnek a többi népek, vallások, nemzetiségek érdekei, mert régi tan, hogy: „ubi res nostra agitur, salus publica suprema lex esto". Erdély kezd érdekes lenni fiz utolsó napok annaleseiben, érdekessé teszik azt első sorban a szászok régi mozgalmai és— szerencsére azonban csakis egyes — románok részéről megindított mozgalmak. Hogy mit hirdettek a szászok, hallottuk e házban, hallottuk s tűrtük az általános tárgyalás alkalmával és láttuk, miként támadják meg azon oldalról alkotmányunkat épen azok, kik mai existentiájukat s azon szabadságot ennek köszönhetik, melynek védpaizsa alatt máig nemzetiségüket, solidíiritásukat, szabadalmaikat fentartották, fejlesztették és melynek védelme alatt csaknem mint egy , r ,tatuK in statu" évszázadokon át éltek szabadságban s gyarapodtak jólétben. De ha már nemcsak saját nevőkben jeremíádokra keltek s a külföldi nemzetekhez panaszkodva fordultak, hanem ezt Magyarország összes németajkú lakói nevében is tenni jónak tartják, legyen szabad kérdeznünk, hogy kitől s hol nyerték a felhatalmazást ezek nevében ily invectivákkal fellépni?! mit fáj nekik a mi jó hazafias érzelmű németajkú polgártársainknak feje, kik Dél-Magyarország alsó vidékein, Temes-, Torontálmegyében és a Szepességben nagyszámban élnek, kikben államunk minden kültámadások esetén legerősebb védelmi bástyáját és vész perczében hazafias polgáraiban leglelkesebb védőit birandj a, mint a múltban birta is és kik hazánk iránt annyi szeretettel és ragaszkodással vannak, hogy ez érzelemtől vezéreltetve, a szászokkal e téren egy közös ügyet képezni, velük egy követ fújni hajlandók lenni sohasem fognak, minek jeleit az utolsó időkben is nem egy esetben, a többek között a Schulverein elleni tüntetésekkel is adták. És midőn ezt tenni jónak, időszerűnek tartják, miként panaszkodhatnak, hogy szabadságaik el vannak nyomva, hogy szólásszabadságuk elfojtatik, holott, mint látjuk, élnek, szólnak, a szerint „vivunt imo et in senatum veniunt". És mi az erdélyi román mozgalmakat illeti, ezekre csakis azzal térhetek át: „Infandum regina jubes renovare dolorem", mert csakis fáj dalommal kell megemlékeznem azon, szerencsére csak sporadicus mozgalmakról, melyeknek színhelyét egy pár népesebb gyűlés, hírlapjaink hirei szerint, képezték, mert e józan nép mindeddig, különösen az újabb aerában alkotmányunk védpaizsa alatt a többi nemzetiségekkel innen és túl a Királyhágón, a legnagyobb barátságban éltek és ellenséges érzelmeiknek különösen ily mérvben kifejezést nem adtak. Sajnálom részemről e szokatlan jelenséget, már azon oknál fogva is, mert erős hitem, hogy hazánk összes népeinek hivatása egymással jó baráti viszonyban, szövetségben élni, mert fekvésünknél, századokon keresztüli együttlétünknél fogva, együtt élünk, hazánk függetlenségéért, alkotmányosságaért, integritásáért, királyunk trónjának biztonságáért együtt küzdenünk hivatásunk, rendeltetésünk, mint őseink, elődeink ezen közös nemzeti kincsért, multunk minden epochális korszakában dicsőségen együtt küzdöttek és a csaták terén együtt, mint hősök elvérzettek; és azért azon kötelék, mely szent István birodalma népeit egymáshoz! fűzi, sokkal erősebb, mintsem azt bárkinek is szétszakítani érdekében, avagy, ha akarná is, hatalmában állhatna; és miután hazánkat egy egységes állammá alakító és csaknem ezer év óta összetartó kapcsok annyira összeforrtak, azokat összetörni bármily egetrázó óriásnak alig sikerülhetne. A szenvedély rósz tanácsadó szokott lenni mindig és rendesen, ki szelet vet, vihart aratni szokott, a szerint: „der Fluch der bősen That ist, dass sie sich fortpflanzend nur böser gebärt 8 és azért mindazon népek, melyek attól s nem egy rationabilis, a viszonyokkal számoló politikától vezéreltetnek, egymássali vak küzdelmükben csakis saját közös létüket ássák alá. Ezt kikerülni, megelőzni minden jó honpolgárnak kötelessége, mire törekednünk kell, mert csakis az egyetértésben rejlik az erő; és azért mindazok, kik az ellen cselekszenek, első polgári kötelmeik megszegésével járnak el. Ez oknál fogva csak helyteleníteni tudom azon tüntetéseket, melyeknek színhelye az egyházak voltak, miután ezek csak az istenség dicsőítésére és azok szentelt boltozata alatta hívek által teljesíthető ájtatosságok gyakorlására emeltettek s azért conventiculomok, zajos politikai gyűléseknek színhelyévé nem fajulhatnak és olyan jelenségek gyűlhelyévé nem sülyedhetnek, melyeknek nem czélja a polgárok között a testvéri szeretet, a béke tanait hirdetni, hanem azok között a kölcsönös gyűlölet, üldözés magvait elvetni és a viszályok gyújtó üszkét elszórni. Ezeknek harangjai azon feliratok szerint: „vivos voco, mortuos plaugo, fulgura frango", béke idején nem gyűlöletre, hanem csakis szeretetre hívják össze híveiket és csakis a haza veszedelme idején gyüjthetik össze egyes lakóit ennek megmentésére. Béke idején vészt hirdetni azok hivatása nem lehet, mert annak oltárán csakis Ábel áldozatának és tömjénének tiszta tüze éghet s csak annak füstje szállhat ég felé, de jó testvére ellen boszút j forraló Kain tüzének égnie nem szabad s füstjének
