Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

224. országos ülés április 13. 1S83. gg magyarázatát abban találom, hogy egyfelől Magyarország geograpkicai fekvésénél, de méginkább egész eulturai fejlődésénél fogva a német nyelv tudása minden mívelt embernek e hazában szükséges és hogy ennek következtében egyetemi tanáraink mindnyájan a német nyelvet bírják; másfelől pedig, hogy már eddig is nemcsak az erdélyi szász, hanem a szerb, tót és román tanárjelöltek kevés kivétellel az ausztriai, németországi és helvétiai német főiskolákon a tudományokat hallgatni szokták, ugy hogy az illető nem magyar-ajkú tanárjelöltek, a kik egyébiránt nagyrészint már hazulról legalább némileg németül tudnak, a német főiskolákról visszaérkezvén, a német nyelvet kellő mértékben megtanulták. Kérdem, uraim, ha már a fennálló jog és törvény ellenében a hitfelekezetek tanárképesítési jogát eoufiscálják az állani részére, miért nem sanctionalják azt, a mi már eddig minden nehézség nélkül vitetett keresztül ? T. ház! Nem doetrinák és nem elméleti theoriák, hanem a reális viszonyok és szükségek az egyedül megbízható útmutatók minden törvényhozásra nézve és ezen okból minden törvény czélszeríísége és jósága attól függ, a mennyiben az illető törvény a gyakorlati élet viszonyainak és szükségeinek megfelel. Ezen szempontot önök, uraim, a fenforgó középiskolai törvényjavaslatban épen a német nyelv tekintetében már egyszer követték és pedig követték oly kérdésben, mely az egész országra és nemzetre nézve sokkal, de sokkal nagyobb horderővel bír a fenforgó kérdésnél, mikor t. i. önök a törvényjavaslat 3. §-ának azon intézkedését, miszerint a német nyelv és irodalom valamennyi e hazában levő középiskolában kötelező tantárgyat képezzenek, elfogadni méltóztattak. Szász Károly: Kern mint hazai nyelvet, hanem mint eultur-nyelvet. Bausznern Guido: Igenis, mint eultur-nyelvet értem énis. Nosza uraim, legyenek következetesek és méltóztassanak az említett, szerintem egyedül helyes szempontot a fenforgó, ismétlem, az egész országra s az egész nemzetre nézve sokkal, de sokkal csekélyebb fontosságú kérdésben is követni és pedig követni annak sanctionálása által, a mi a reális viszonyokból és szükségekből magából ered és épen azért már eddig, a nélkül, hogy irott törvényen alapult volna, minden nehézség nélkül vitetett keresztül. De t. ház, talán azt fogják ellene vetni, hogy a német nyelv, mint facultativ vizsgálati nyelv sanctionálása által a hazában levő német nemzetiségnek bizonyos privilégium adatnék meg, a mi a többi, nem magyar nemzetiség irányában igazságtalanság volna. T. ház! Ezen ellenvetést azon már általam felhozott tény czáfolja meg, miszerint az illető nem magyar tanárjelöltek már eddig is saját kivánsáságukra a tanárképesítő vizsgálatot német nyelven tették le. A mi pedig a jövőt illeti, én nem tehetek róla, de meg vagyok győződve arról, hogy a szerb, román és tót tanárjelöltek, ha már a tanárképesítő vizsgálatot nem saját anyanyelvükön tehetik le, az említett állítólagos igazságtalanság, a hazában levő német nemzetiség említett úgynevezett privilégiumának sanctionálását a fenforgó 69., illetőleg 70. §. jelen szövegével szemben, még mindig vívmánynak fogják tekinteni. A mondottaknál fogva, van szerencsém most már Bacon József t. barátom indítványának elutasítása esetére, ismétlem, csakis ezen esetre, a következő indítványt a t. ház asztalára letenni. (Halljuk!) Indítvány. A 69., illetőleg 70. §., következőkép szövegezendő: „A képesítő vizsgálatok nyelve a magyar; azonban azon tanárjelöltek, kik tanulmányaik nagyobb részét Ausztriában, Németországban vagy Helvetiában levő német főiskolán végezték és csak nem magyar tannyelvű középiskolákra kivannak képesittetni, a képesítő vizsgálatot — a magyar nyelvből és irodalomból való képesítő vizsgálaton kivül, mely minden esetre magyar nyelven tartandó meg — német nyelven tehetik le. De ezen esetekre nézve is a 65. §. első pontja mérvadó", t. i. ;izon pont, mely szerint az illető tanárjelöltek is a magyar nyelv és irodalomból elméleti és bizonyos határig gyakorlati ismereteket is mutassanak ki. Penyvessy Ferencz jegyző (olvassaBausznern Guidó módositványát). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Csak igen röviden kívánok szólni a beadott két módosítványhoz, melyeknek elsejére nézve felmentve érzem magamat a eriticától, mert a közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur elfogadta ugyan, de maga is rámutatott arra a majdnem, sőt teljesen legyőzhetetlen gyakorlati nehézségre, mely annak elfogadása esetén támadna. Áttérek az általa benyújtott módosítványra. Én nem látnék abban semminemű consecpientiát, hogy azért, mert a 3. §-ban kimondatott, hogy a német nyelv köteles tantárgy legyen: itt a tanárképesítési vizsgálat szempontjából is a német nyelvnek, szemben a magyaron kivül e hazában divatozó egyéb nyelvekkel, valami különös előny biztosittassék; nem pedig azért, mert igenis én mellette voltam és vagyok, hogy a német nyelv iskoláinkban köteles tantárgy legyen, de ennek mellette voltam és vagyok azért, mert okvetetlenül szükségesnek tartottam és tartom, hogy az, a ki tudományos pályára készül, a saját nyelvén kivül még egy oly nyelvet tanuljon, mely már tudományos irodalmánál fogva világnyelvnek és culturny elvnek tekinthető. Ezen szempontból tehát mellette voltam a német nyelv kötelezett tanításának s előnyt adtam