Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-223

223. országos ülés április 12. 1883. 51 törvényjavaslat 36. §-át, láthatjuk, hogy abban oly fegyelmi esetek vannak meghatározva, a melyek nem jellembélyegzö tettek, ha valaki azokat elköveti, hanem inkább az emberi gyarlóság kórtünetei, melyek idővel megszűnhetnek; igy pl., ha a tanár megsérti kötelességét, ha hanyagul jár el hivatalában, ha botrányos eljárást követ el, hivatalvesztésre Ítélhető. Megtörténhetik, hogy pl. a tanár egyszer talán többet ivott, mint a mennyit szabad lett volna (Derültség) s botrányosan viseli magát és hivatalától elmozdittatik. Igazságos lenne-e, kérdem, azt örökre megfosztani képességétől, holotte hiba idővel nála megszünhetik? A javulás ugyan nem főczélja a büntetésnek, de a büntetéssel összeegyeztethető s a büntetésnek olyannak kell lenni, hogy a javulást előidézze. Már miként javuljon meg az a tanár, ki örökre megfosztatik hivatali képességétől"? Hisz ezt nem kecsegtetheti a remény, hogy ha magát becsületesen viseli, ismét alkalmaztatni fog. Részemről csak azt a tanárt óhajtanám tanári képességétől örökre megfosztani, a ki már egyszer hivatalvesztésre Ítéltetett s ismét alkalmaztatván, újból oly cselekményt követ el, mely miatt hivatalvesztéssel büntetendő. Az ily tanár javulását már kétessé tette s nem alkalmas arra, hogy az ifjúság előtt erkölcsi mintaképül szolgáljon. Ily nézettől áthatva, bátor vagyok a következő módosítványt benyújtani és azt a t. háznak elfogadásra ajánlani: „A fegyelmi eljárás utján hivatalától elmozdított igazgató és tanár elmozdít tatásától számítandó hat évig semmiféle tanintézetben nem alkalmazható. Ha azonban ezen idő eltelte után az őt elmozdító fegyelmi bíróság előtt igazolja, hogy az ok, a mely miatt igazgatói vagy tanári állásától elmozdittatott, reá nézve már megszűnt, újra alkalmaztathatik. Azon igazgató vagy tanár, a ki fegyelmi eljárás utján másodízben hivatalvesztésre ítéltetett, többé semmiféle tanintézetben nem alkalmazható." Elnök: Körösi Sándor képviselő ur módosítványa még egyszer fel fog olvastatni. Fenyvessy Ferencz jegyző, (olvassa). Csanády Sándor: T. ház! Én nagyon sokallom azon hat évet, melyet előttem szólott képviselőtársam indítványozott. Én tökéletesen elegendőnek találnám azt, ha az illető tanár urak három érre függesztetnének fel hivataluktól. A három év elegendő idő arra, hogy megismervén hibájukat, tökéletesen megjavuljanak és jövőre megfelelhessenek tanári hivatásuknak. Ugyanazért én hat év helyett három évet kívánnék tétetni. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, következik a szavazás. Az első kérdés az lesz, elfogadja-e a t. ház a 40-ik szakaszt változatlanul, igen vagy nem ? Ha az nem fogadtatik el, akkor természetesen fel fogom tenni a kérdést, hogy elfogadtatik-e a Körösi képviselő ur módosítványa általában ? és ha ez elfogadtatik, akkor fel fogom még tenni a kérdést, elfogadja-e a ház a Csanády képviselő ur által indítványozott három évet ? (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a 40-ik szakaszt változatlanul, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem fogadtatott el. Most már kérdem, elfogadja-e a ház általánosságban a Körösi Sándor ur módosítványát ? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az általánosságban elfogadtatott. Kérdem már most, fentartja-e a ház a módosítványban indítványozott hat évet, igen vagy nem? A kik a hat évet elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a hat évet elfogadta és igy Csanády Sándor képviselő ur indítványa elesvén, Körösi Sándor képviselő ur módosítványa változatlanul elfogadtatott. Következik a 41-ik szakasz. Duka Ferencz jegyző (olvassa a éi-äik szakaszt). Miksa Elek: T. ház! Nem felekezeti érzékenység, mert azzal nem birok, nem is a kormány elleni bizalmatlanság, mert igazságosságában és jóakaratában teljesen megbízom; még kevésbé pedig azon negatío, mintha az államnak a tanügyben megfelelő intézkedési és ellenőrzési jogát kétségbe vonni akarnám: hanem egyedül a jog és eontinuitásának fentartása bír felszólalásra. (Halljuk '.) Az erdélyi katholikus status autonómiáját nemcsak több százados gyakorlat, hanem törvényeink, jelesen az approbata eonstitutio első titulusának harmadik szakasza, valamint az 1791-iki 146. szám alatt felterjesztett törvényjavaslat és királyi resolutio szentesítette, amint azt elismerte az elhunyt vallás- és közoktatásügyi minister b. Eötvös József 1867. szeptember 16-ikáról 896. sz. a. kelt leirata, valamint elismerte azt a jelen vallás- és közoktatásügyi minister ur is 1873. június 12-én 1008. szám alatt néhai Fogarassy Mihály erdélyi kath. püspökhöz intézett leiratában. Minthogy azonban a törvényjavaslat megelőző szakaszaiban több helyütt előfordul a hitfelekezetek megnevezése, mely alatt rendesen az autonómiával biró protestáns hitfelekezeteket szoktuk érteni és mint ilyen az erdélyi katholikus status elő nem fordul: bátor vagyok itt, hol a törvényjavaslat administrativ része kezdődik, egy új 41. §. felvételét indítványozni. Az általam javasolt új szakasz következőleg hangzanék: „Az erdélyi részekben a katholikus status által fentartott és vezetett középiskolákra vonatkozólag mindazon jogok, melyeket eddig a katholikus status gyakorolt, érintetlenül hagyatnak". Minthogy ezen indítvány által a törvény szelleme legtávolabbról sem alteráltatik, az erdélyrészi katholikusoknak pedig megnyugvást szerez, 7*