Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-223
50 223. országos ülés április 12. 1883. a képviselőház, hogy ezen intézetek nem is léteznek. Ugyanazért ezen módosítást el nem fogadom és elég garantiát látok abban, ha a felekezeti főhatóság azon rendszabályokat az illető ministernek bemutatja. Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, következik a szavazás. A 38. §. maga szövegében nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. A kérdés csak az lesz. elfogadja-e a ház Dobránszky képviselő ur azon módosítását, melylyel a harmadik sorban a „főhatóságok" és „állapítják meg" szó közé ezen szavak tétessenek: „a 36. §. szellemében" kívánja beiktattatni, igen vagy nem. (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem fogadtatik el s igy a szakasz marad az eredeti szövegezés szerint. Következik a 39. §. Duka Ferencz jegyző (olvassa a 39. §-t). Kostaházy Kálmán: T. ház ! Bátor vagyok ezen szakaszhoz a következő módosításomat és pedig bekezdés gyanánt ajánlani: „A szerzetesrendek által fentartott középtanodák szerzetes tanárai a rend fegyelmi hatósága alatt állanak." Ezen módosításomat röviden pár szóval vagyok bátor indokolni és pedig első sorban azzal, hogy a szerzetes-rendszabályok, a melyek autonomszerűek, a szerzetest a rendnek szabályai alá rendelik, másodszor azzal, hogy a szerzetes rendőrfőnök saját rendtársai felett csaknem absolut hatóságot gyakorol, 24 óra alatt lehetővé teszi bizonyos események megorvoslását, a milyen eszközökkel a kormány semmi körülmények közt sem bir. És végre harmadszor bátor vagyok ajánlani a niódosítványt azért, mert ez nem egyéb, mint a jelenlegi status quo fentartása. Ajánlom módosítvány omat. (Általános helyeslés.) Duka Ferencz jegyző (olvassa a módositványt). Szathmáry György előadó: A módosítványhoz hozzájárulok. Gr. Apponyi Albert: ügy értettem, hogy a módosítvány igy szól: „a szerzetesrendek által fentartott" én ezen „fentartott" szó helyett, ezen szót indítványozom betétetni: „ellátott". Mert tudjuk, hogy vannak középiskolák, melyeket a szerzetes rendek a maguk vagyonából tartanak fenn, de vannak olyanok is, melyek más alapítványból származnak és általuk ellátatnak. Az „ellátott" szó általánosabb értelmű és mindkettőre vonatkozik. Kérem tehát a „fentartott" szó helyett az „ellátott" szót belététetni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Az eszmei megkülönböztetést elfogadom és magam is jónak találom, hogy ezen distinctio következtében más kitejezés használtassák. De kérem a t. képviselő urat, méltóztassék másik kifejezést ajánlani, mert mikor valaki valakit ellát, ezzel nem épen azt a fogalmat szoktuk érteni, (Derültség) a melyet itt kifejezni akarunk. Talán czélszerü volna ezen kifejezés: „vezetésük alatt álló". Miehl Jakab : Indítványozom, hogy mind a két kifejezés vét'essék fel a törvénybe: „fentartott vagy ellátott". Ez, azt hiszem, teljesen kifejezi a szóban levő fogalmat. (Helyeslés.) Elnök: Kostaházy képviselő ur az utóbbi almódosítványt magáévá tette. Méltóztasssanak most a szöveget meghallgatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa a módositványt): A szerzetes rendek által fentartott vagy ellátott középtanodák szerzetestanárai a rend fegyelmi hatósága alatt állanak. (Helyeslés.) Elnök: E szerint csupán egy módosítvány van, mely egy új bekezdés ajánlásából áll. Minthogy maga a szöveg megtámadva nincs, azt hiszem kijelenthetem, hogy a szakasz elfogadtatik. A kérdés az, hogy elfogadja-e a t. ház a Kostaházy képviselő ur által ajánlott új bekezdést ? (Elfogadóik.') Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatott. Következik a 40. §. Duka Ferencz jegyző (olvassa a 40. §-t). Körösi Sándor: A 40. §-ban kimondott szabály olyan, a mely sem a javulás elvével, sem pedig büntető törvénykönyvünk rendszerével össze nem egyeztethető. A humanismus, az észszertíség, az igazságosság diadalának tekinthető az, hogy újabb időben a törvényhozások a büntetések közül hihagyták a becstelenítő büntetéseket, mint a római pogány társadalom szomorú emlékeit. Némely törvényhozás azonban — többi közt a mi magyar törvényhozásunk is — az 1S78: LV. t.-cz.ben — a főbüntetések közé mellékbüntetésül felvette a hivatalvesztés és polgári jogoktól megfosztás büntetését is, de ezzel a törvény nem azt czélozta, hogy az illető egyén becstelennek nyilvánittassék, hanem azt, hogy egy bizonyos időre a jogoktól megfosztassák. Magyar törvényhozásunk tehát csak jogával élt, mikor e rendelkezést törvénykönyvünkbe felvette, mert ha igaz az, hogy az állam a becsület felett mint benső felett nem rendelkezhetik, ugy igaz az is, hogy a hivatali és polgári jog, mint külső felett rendelkezhetik. A 40. §-ban azon szabály mondatik ki, hogy „fegyelmi utón elmozdított igazgatók és tanárok többé semmiféle tanintézetben nem alkalmazhatók." Ha ezen szakasz változatlanul elfogadtatik, akkor azon tanár, a ki fegyelmi utón elmozdittatik, hátrányban lesz azon tanárral szemben, a ki büntetőtörvénykönyvünk 55. §-a szerint, gyilkosság, rablás stb. miatt bir ói utón Ítéltetik el, mert ez csak 10 évig függeszthető fel hivatalától. Elismerem, hogy a tanári pálya az, melyen a mocsoktalan jellem, a minden kifogás nélküli magaviselet leginkább megkívántatik (Ugy van! Ugy van!) és igy az ifjúság erkölcsi fejlesztésének veszélyeztetése nélkül nem lehet egy jellembélyegző tettért elitélt tanárt alkalmazni, de ha figyelembe veszszük a
