Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-251

251. országos ülés mijns 26. 18S3. 527 Herman Ottó: T. ház! Bartha Miklós képviselőtársam ügye, mely jelenleg elbírálás alatt van, azt hiszem mégis megérdemelte volna, hogy a t. előadó ur a házat bővebben tájékoztassa a bi­zottság eljárásáról. Ezt az ügyet ily könnyedén elbírálni akarni, azt hiszem, nincs helyén. Mert itt mi történt ? Az, hogy felsoroltatik egy tétel, a mely ha abban az értelemben történt, mint a hogy azt magának Szász Béla tanár ur magyarázza, min­denesetre mélyen sértette volna Szász Béla tanár ur becsületét; de midőn Bartha Miklós t. képviselő­társam határozottan kinyilatkoztatja, hogy ez a passus tördelési hibából jutott a jelzett czikk vé­gére; és midőn ő még ezenkívül ki is jelöli azon ezikket, a melynek végéről az elmaradt és végre, midőn Bartha t. képviselőtársam kötelességének tartotta nyomban reá, a következő napon consta­tálni azt, hogy ez tördelési hibából történt és hogy neki sértési szándoka nem volt; hogy tehát há­rom ilyen momentum mellett miképen indítványoz­hatja a mentelmi bizottság, hogy Bartha Miklós képviselő ur mentelmi joga felfüggesztessék: azt én nem értem, annál kevésbbé értem, miután a bi­zottság jelentésében azt mondja, hogy bizonyos dolgoknak elbírálására magát hivatva nem érezte. Sőt épen ezeknek elbírálása nemcsak hivatása, hanem kötelessége a bizottságnak. Már a mentelmi bizottsági jelentések egész során általában nem szokott felmerülni a zaklatás kérdése; pedig, ha egyszer valakiről azt mondják, hogy sértést követett el, ő pedig kinyilatkoztatja, hogy nem volt sértési szándéka, helyreigazítást közöl és kimutatja, hogy miképen történt a hiba és ellene mégis sajtópert indítanak, ebben benne ' van a zaklatás momentuma. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) A bizottság jelentése csupán a „sáp" szóra fekteti a fősúlyt. Nekem t. ház, nagy tapasztalásom van a hirlapirodalmi téren, a sajtóban történt nyi­latkozatokat nagy figyelemmel kisérem, még phy­siologiáját is meglehetősen ismerem és mondhatom, hogy ha a sáp szó alkalmazása mindig sajtóper tárgyát képezné, akkor külön sáptörvényszéket kellene felállítani. (Élénk derültség.) Azt mindenki tudja, hogy a hol helyi súrló­dások fordulnak elő, ott bizonyos localis kifejezé­sek is használtatnak, de azt is tudja mindenki, hogy ez nem vétetik oly szigorúan, mint vétetnék más körülmények között. Itt oly szó, melyre rá lehetne fogni, hogy tisztességtelen értelme van, nem alkalmaztatott, mert hiszen mindenkitudja, hogy a provisio vétele országszerte még olyanok által is gyakoroltatik, a kik azt alkalmilag elitélni valónak találják. Én magában a „sáp" kifejezésben még nem találok okot arra, hogy egy országgyűlési képviselőnek a mentelmi joga felfüggesztessék és ellene sajtó­bíróság járjon el. (Helyeslés a szélső .baloldalon.) Ismétlem, hogy Szász Béla tanár ur részéről határozottan zaklatás és bosszúállás szándékát lá­tom itt, mert Bartha Miklós kinyilatkoztatta, hogy nem szándékozott sérteni és a sértés csak hibából történt: ennélfogva a mentelmi bizottság javasla­tához nem járulhatok. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Szemenyey János előadó: Első sorban arra kívánok felelni, mit az előttem szólott kép­viselő ur szememre vetett, hogy t. i. nem tartottam érdemesnek indokolni a bizottság javaslatát. Erre csak azt kívánom megjegyezni, hogy nem kíván­tam próbára tenni a ház türelmét. (Egy hang a szélső­balon: Az előadónak és a háznak is kötelessége. Halljak! Halljuk!) A jelentésben tüzetesen le van írva a tény­állás, azonban felszólalás történvén, kötelességem­nek tartom arra felelni; azonban, hogy az ügy minden részében ismert legyen, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy maga a czikk felolvastas­sák. (Felkiáltások: Nem szükséges!) Hu. azonban nem méltóztatnak kívánni a felolvasást, igyekezni fogok azt ismertetni. Hermán Ottó képviselő ur azt állítja, hogyBar­tha Miklós képviselő ur a rákövetkező napon vissza­vonta az előbbeni nyilatkozatot s kijelentette, hogy nem akart sérteni. Ez nem áll. Először azért nem, mert nem is a rákövetkező napon, hanem egy nappal későbben tette. (Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Az nem nagy különbség!) Erről nem szólok, de méltóztassanak tekin­teni azt, mi módon és minő alakban történt a visz­szavonás. A sértő czikk és pedig vezérczikk deczem­ber 12-én jelent meg, a kérdéses visszavonás pedig a deczember 14-ki lapban az „apró hirek'" közt következő szavakkal történt: „Tördelési hiba tör­tént tegnap e rovatunkkal. Ugyanis a müncheni színház ügyében hozott hirünk után tett következő megjegyzésünk: „Az angol nagyon practikus nép, a közhelyekre ezt szokta felírni: „Beware the pickpockets", — tördelési hibából innen kimaradt és egy egészen más rovatba került". Ha ilyen hiba csúszik be egy lapba — a mi egyébiránt a lap berendezését tekintve, majdnem kizártnak tekinthető, de — mondom — ha ilyen hiba történt s azt a szerző az apró hirek közt ilyen alakban, ilyen módon vonja vissza, azt visszavo­násnak nem lehet tekinteni, annál kevésbé meg­követésnek vagy a hiba beismerésének. Epén azért, mert ilyen alakban, ilyen módon történt ez, a bizottság a visszavonást nem vehette figyelembe. Továbbra tekintettel kellett a bizottságnak arra lenni, hogy itt nem a közvádlóval, hanem magán­vádlóval állunk szemben s a bizottság nem tartotta állásával megegyeztethetőnek azt, hogy egy a közpályán működő magánembertől elvegye az elégtétel szerezhetése módját.Ennélfogva ajánlom

Next

/
Thumbnails
Contents