Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-251

516 251. országos ülés májú.. 26 1883. E száraz bizottsági javaslatnak ezen indokolása kis illnstratiót kapott a t. előadó urnak mondhatom nagy szorgalommal összeállított előadásában. 0 már megismertette némelyikét azon indokoknak, melyek a kérvényi bizottságot vezérelték. Kiereszkedett a két főintézetre, elmondotta, hogy azok coordináltak s van egy harmadik, mely fölöttük áll stb. Ezen szempontok birták aztán a kérvényi bizottságot arra, hogy ezt fiók-intézetnek tekintse. Én, t. ház nem levén sem a kérvényi bizottság tagja, sem annak előadója, csakis mint igénytelen képviselő, mint e háznak tagja, veszem a kérdést ugy a mint van és ugy tartom, hogy a törvénynek akár alkotási czélját, akár pedig a banknak szervezetét, administratióját,üzletvezetését, sőt ezeknek egész berendezését tekintsem, azt találom, hogy a t. pénzügyminister ur ^ebbeli érvelése erőszakolt is, tarthatatlan is. Mert a törvény az osztrákmagyar monarchia mindkét állam felének elismeri az önálló jegybank felállításához való jogát, csak is a két államfélnek ezen közös érdeke szülte azon eredményt, melynek alapján hozatott létre a közös intézet. Tehát itt van egyezmény és közös intézet. Az egyezményt a két félnek szabad egyezkedése hozta létre. A kettőből eredt a közös intézet. A kettőnek ugy természetéből mint fogalmából önként következik az az eltagadhatatlan igazság, hogy a monarchia mindkét államát a bankkal szemben ugyanazon, vagyis egyenlő jogok és kötelezettségek illetik meg, más szóval a bécsi bank fointézete a budapestivel szemben semmiféle kiváltságokat, előjogokat nem élvezhet, vagyis hogy a budapesti intézet a bécsivel szemben fiókintézetté degradáltatni nem fog. Ugyan mit mondana a pénzügyminister ahhoz — habár a hasonlat nem talál is, de idevaló — hogy egy Lajthántúli embernek eszébe jutna azon körülményből, hogy a közös kormány székhelye Bécsben van, a paritás rovására reánk nézve valami kedvezőtlen consequentiát vonni. Ezt Mzonyára merésznek és erőltetettnek tartaná. Én körülbelül ilyennek tartom azt, mikor egy főintézet ezen szempontból fiókintézetté tétetik. Az igazság még inkább kiderül, ha vesszük azon befolyást, a melyet a bankalapszabályok mind a két államfélnek biztosítanak az által, hogy ugy a közgyűlési jogok gyakorlatában, mint a főtanács választásában, valamint a kormányzó és alkormányzó kinevezése tekintetében mind a két félnek egyenlő a joga. Az alapszabályokban a bank említett székhelye — igaz — Bécs, de szerintem ez csak a kettős intézet dualistieus voltát képviseli. Az igazgatóságról a 40-ik szakasz rendelkezik és pedig ugy, hogy azokat mind a két félen rendeli felállíttatni. És ezen intézetei ugy a főintézet, mint a netalán alárendelt fiók-intézetek üzletére nézve intézkednek. Ezen indokok alapján én a főváros kérvényét indokoltnak és alaposnak tartom és ezért szívesen hozzájárulok azon határozati javaslathoz, a melyet tegnap t. barátom és képviselőtársam Busbach Péter előterjesztett s kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Országh Sándor: T. ház! Én Budapest főváros törvényhatóságának azon kérelmét, a melyben azért esedezik, hogy az osztrák-magyar bank budapesti fointézete által fizetendő községi pótadó a főváros házi pénztárába szállíttassák, sem jogi, sem méltányossági szempontból kellőleg indokoltnak nem látom s ennélfogva csatlakozom a kérvényi bizottság határozati javaslatához. (Halljuk! Halljuk!) 1870-ben ugy a kormány, mint a törvényhozás meg voltak arról győződve, hogy Budapest főváros nem képes saját erejéből megfelelni mindazon igényeknek, a melyeket joggal támaszthat mindenki egy oly állam fővárosa irányában, mint Magyarország és hogy a jövőben sem lesznek képesek Budapest lakosai és polgárai, daczára hazafiságuknak és áldozatkészségüknek, ezen igényeknek megfelelni. És ebben semmi szégyenletes sincsen, mert tudjuk, ha egész Európa bármely fővárosát tekintjük is, hogy azon virágzó állapotot, a melyben azokat ma találjuk, első sorban az illető kormányok és dynastiák százados támogatásának köszönik, tehát oly támogatásnak, a melyet Budapest fővárosa mindeddig sajnosán nélkülözni volt kénytelen. Ezen meggyőződésből lett megalkotva az 1870 :X. t.-cz., a melynek alapján fel lett véve a 24 milliónyi sorsolási kölcsön. Miután azonban ennek visszafizetéséről is kellett gondoskodni, a törvényhozás ezt nem kívánta egyenesen Budapest főváros terhére leróni, de másrészt nem kívánhatta, hogy az ebből származó terhek, egyenesen csakis az államháztartás rovására eszközöltessenek, mert nagy igazságtalanság lett volna, a főváros felvirágoztatása szempontjából egy nagy kölcsönt felvenni és az abból származó összes terheket, a főváros igénybevétele nélkül az országnak többi adózó polgáraira áthárítani. Jogilag a kérdés úgy áll, hogy az 1870 :X. törvényczikk 4. §-ában említett pénzintézetekről szóló pont két dolgot foglal magában: egy érdemlegest és egy formálist. Az ügy érdeme abban áll, hogy a pénzintézetek, melyek az osztrák-magyar monarchia mindkét területére terjesztik ki működésüket, pótadója ezen sorsolási kölcsönnek részbeni törlesztésére fordíttassák; a formális pedig az, a mi az akkori viszonyoknak folyománya, hogy körül akarták írni, minők ezen pénzintézetek és ennélfogva azt mondták, „melyeknek igazgatósági székhelye az osztrák állam területén van". T. ház! Hogy az osztrák-magyar bank oly intézet, a mely működését a monarchia mindkét