Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-241
382 241. országos ülés májns 5. 1883. felett nem rendelkeznek, a betegápolás költségeit az egyes megyékre rótta. Bizonyos tekintetben és bizonyos mértékig nem zárkózhatom ugyan el én sem a törvény ezen intézkedésének üdvös volta elől, mert be kell ismernem, miszerint több igazság rejlik a költségeknek az összmegyére való ilyetén kirovásában, mint némely, tán kisebb községeknek egyes esetben könnyen lehetséges túlságos megterheltetésében. Mindamellett azonban a megyei érdekek minnen oldalú kellő méltánylása, ugy az igazság elvédek szemmel tartása azon további kijelentésre köelez, miszerint az egyenlő teher-felosztást, mely pedig alkotmányos országban kell, hogy főelvül szolgáljon, ezen törvény által még sem látom megvalósítva. Mert midőn az 1875: III. t.-cz. a betegápolás költségeinek fedezését az egyes megyékre rójja, ez által ugyan a megye minden lakosára terhet ró, de legnagyobb terhet mindenesetre mégis csak arra, ki vagyoni helyzeténél fogva a nyilvános ápolást igénybe nem veszi és legtöbbet oly megyére, melynek lakói a nyilvános ápoltatást leginkább veszik igénybe. Igaz ugyan, miszerint a könyörület, a humanitás elve szerint, a vagyonosabbak hivatvák a nyomorultak fájdalmainak enyhítésére, de épen ezen elvnek további szükségképi folyománya az is, miszerint polgártársaik segélyezéséhez az egy közös haza polgárai egyenlő arányban járuljanak. És épen ez egyenlőség az, melyet számos más megyékkel együtt, főleg a határszéli vármegyék az idézett törvény által megvalósítva nem látnak. Ugyanis — hogy saját illetőségű megyém példájával illustráljam a dolgot — Sopronmegye ép ugy, mint egy-két más határszéli megye: Vas, Mosón stb. Alsó-Ausztriával határos lévén és ezzel együtt Bécs városához közel feküdvén, ily körülmények közt bő alkalma nyílik a kisipart és kereskedést űzőknek, valamint a szolgáló-osztálynak is, ezen kifejlett ipar- és kereskedéssel bíró tartományba átrándulni, hol azután betegség esetén az ezen osztályokhoz tartozó egyének a házi ápolást nélkülözve, a megye terhére nyilvánosan ápoltatnak ; sőt nem ritkák azon esetek sem, midőn szegényebb sorsú betegek épen az ingyenes ápoltatás élvezheíése végett utaznak Bécsbe. Ezen körülmény oly mérvben, mint épen a határszéli Sopronmegyében, tán sehol sem merül fel; sőt vannak az ország belső részeiben oly megyék is, melyek a betegápolási költséget úgyszólván nem is érzik. Az igen tisztelt belügyminister ur birtokában lévén mindazon adatoknak, melyek ezen költségek mennyiségét megyénként feltüntetik, felszólalásom jogosultságának némi igazolásául, legyen szabad csak azon egyetlen tényt megemlítenem, miszerint Sopronmegye az 1875: HL t.-cz. életbeléptétől, vagyis azon évi július i-tol 1876. év végéig, tehát másfél év lefolyása alatt, 13,000 forintot volt kénytelen betegápolás czímén kifizetni. Es mivel meggyőződésem az, miszerint az e czímen fizetett költség azon esetben, ha az országosan, egyforma kulcs szerint szedetnék be, az egyes megyékre nézve tetemesen leapadna, miután továbbá tagadhatatlan tény az is, hogy csak az egyenlő teherviselés lehet igazságos kulcs országos érdekű ügyekben, végre mert az 1875: III. t.-cz. intézkedéseinek szigorú végrehajtása a hatósági közegek munkaerejét túlságosan igénybe veszi, a mennyiben egyes, concret esetekben az ápolási költségeknek mely törvényhatóság által leendő fedezése, az illető ápolt illetőségének megállapíthatäsa stb. gyakran egy évnél is hosszabb időre terjedő tárgyalások megindítását és folytatását sokszor azért teszi szükségessé, hogy egyes kérdéses ügyben 1—2 forint kórházi költség ki által leendő fedezése megáUapittaíhassék és én czélszerűtlennek tartok oly közigazgatási rendszert, mely meddő eredmények elérhetése végett a hatósági közegek munkaerejét túlságosan igénybe veszi és ekként az alakiság kedveért a lényeget áldozza fel. Mindezek alapján én a tisztelt kér vény i bizottságnak e kérvényre hozott határozatát helyesnek és pártolandónak tartja, azt teljes terjedelmében elfogadón^ Elnök: Ha senki sem kivan szólni, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház elfogadja a kérvény i bizottság határozati javaslatát. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa) .• 4069/1883. ikt. sz. Szepesbélai egyesült czipészés timár-ipartársulatnak kérvényét a szeszadó s illetőleg a szeszbeviteli vámnak felemelése ä a sorfogyasztási és fogyasztási adó leszállítása tárgyában. Székely Elek előadó: Ezen kérvény a pénzügyministernek adatik ki. Elnök: Kiadatik a pénzügyministernek. E szerint a 31. sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása be van fejezve. Hátra van még az igazságügyminister ur válasza Komjáthy Béla képviselő ur interpelláíiójára; és Kállay János képviselő ur interpellátiója. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! (Halljuk!) Komjáthy Béla képviselő ur a következő kérdéseket intézte hozzám:Igaz-e, hogy az Ernuszt Géza, Bárdosy László és Ebergényi István urak között történt párbajvivás ügyében, mikor ezen urak bíróilag elitéltettek, az általuk beadott kegyelmi kérvényeket az eljáró biróság hasonló pártolással terjesztette fel a miníster úrhoz s hogy ennek daczára a miníster ur csak Ebergényi István megkegyelmeztetése iránt nem tett ő Felségénél előterjesztést? Igaz-e az, hogy több oly párbaj-ügyben, hol nagy sérülések történtek, sőt halál is következett
