Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

366 241. országos ülés májns 5. 1883. egy kikapott érv, a melynél azokra számított, kik mindenkép hitelt szoktak adni az ily állításoknak, de a kik szakértőleg foglalkoznak a kérdéssel, azokat bizonynyal nem fogja elámítni az ily állítás. Mindezen érvei a pénzügyminister urnak tehát legkevésbé sem döntik meg a módosítványt, annál kevésbé igazolj'ák azt, hogy a szóbeli elj itt azon halvány alakjában, mint azt egyik vagy másik^ bizottság nevezi, keresztül ne vitessék. Áttérve most a Gáli József t. képviselőtársam által ugyanezen törvényjavaslat ellen tartott beszédre, mindenekelőtt igen feltűnőnek találom azt, hogy t. képviselőtársam azon kezdi beszédét, hogy a mit Teleszky és Szilágyi Dezső t. képviselőtársaim a szóbeliség előnyei felett mondottak, azt mind aláírja, vagy ha mind valónak, igaznak tekinti szemben az előadói rendszerrel, illetőleg az írásbeli eljárással és ennek daczára mégis oly aggodalmakat táplál, a melyek a jelen törvényjavaslatnál a legkevésbé sem indokolhatók. Felszólította a képviselő urakat, hogy mutassanak egy államot vagy országot, a hol ilyféle eljárás követtetnék, hogy a ténykérdés és jogkérdés mind együtt ugyanazon biróságnál biráltassék meg és mikor erre közbekiáltottam, hogy ilyen van Németországban, de van egyebütt is, akár a semmítőszék rendén mint Ausztriában, akár pedig az érdemleges határozatba való beavatkozással, ezek mind egyiránt a szóbeliség előnyeit nem zárják ki. Azon kijelentése pedig, hogy a szóbeliség rendszere a felsőbb bíróságok tekintélyét nagyon csökkentené, a mennyiben ott csaknem polémiába vegyülnének a perlekedő felekkel a bírák, ez, azt hiszem, nem akadály annak elfogadására. Mert ha a külföldi szak bíróságokat nézzük, ott meglehetős debatte fejlődik ki a felek és a bírák közt, a mi csak az ügy tisztázására vezet, de a bíráknak tekintélyét egyáltalában nem csökkenti. És igy annál inkább csodálkozom, hogy ő mint tekintélyes biróviselt férfin, ezen, a bizalmat egyedül felébreszteni képes nyilvános szóbeli eljárásra nézve aggodalmakat táplál. Pedig ha a perrendtartás rendén elébb-utóbb megoldatik a kérdés, igen természetes, hogy mindazok, a kik a szóbeliség előnyei vagy hátrányaitól egyik vagy másik irányban irtóztak, kénytelenek lesznek meghátrálni és elismerni az előnyöket, a melyeket most tagadnak. Legfeltűnőbb nyilatkozata t. képviselőtársamnak az, midőn aggodalmát kifejezve ezen rendszer ellen, azt mondja, hogy legfelebb azt lehetne megengedni, hogy az elnök Írásbeli jegyzékkel azonnal az ülés alatt figyelmessé tétessék azon körülményekre és bizonyítékokra, a melyeket netalán az előadó kihagyott. En megvallom nem értem, hogy ha ellenzi a szóbeliséget és ennek következtében azt, hogy a perek \rendén teendő előterjesztések végett ott megjelenhessenek, még is megengedi, hogy Írásbeli jegyzéket adjanak át az elnöknek. Én nem tudom, hogy miként véli megvalósíthatónak ezen némileg titkolózó, sugdosódó eljárást, hogy az illető felek miként adják oda az Írásbeli jegyzéket, melyeket az előadó előadására észrevételképen tesznek, hogy az elnök az előadó által kihagyott tényt is figyelembe vegye. Hiszen ezzel megczáfolja önmagát, hogy ha nem engedi meg az egyiket, akkor a másikat sem szabad megengednie, mert hogy az írásbeli jegyzéket az elnöknek átadhassa a fél, meg keli neki jelennie, mert e nélkül nem teheti meg az Írásbeli figyelmeztetést. Tehát ennél sokkal czélszerűbb a nyilvános szóbeliség rendén előterjesztendő észrevételezés. Általában hangoztatja a t. képviselő ur is és hangoztatják mindazok, a kik a törvényjavaslat ellen felszólalnak az államkincstár érdekét és ezt mindig az adózók érdekei felé helyezik, hogy mennyire lehet ez helyes itt a jelen körülmények között, ezt méltóztassanak azon az oldalon megítélni, hol a terhek kimérésében és a nép nyakára nyomásában valami nagy kíméletet nem méltóztatnak tanúsítani, mig javaslatom elfogadása által az intézkedéseken némi javítást lehetne eszközölni. Gáli József képviselőtársam legutolsó észrevétele az, hogy ha a facultativ szóbeliség elfogadtatnék, akkor az egész törvényjavaslatot újra át kellene dolgozni. Ez igen természetes és nem is lenne nagy baj, sőt ellenkezőleg épen czélszertí volna, ha ily átdolgozás által jobb és kimerítőbb törvény keletkeznék, mert ez általa törvényjavaslat czélja biztosabban elérhető lenne. Liíbcvt a Szilágyi képviselő ur által tegnap mondottakra, részemről mindazokhoz, miket szakértőleg és gyakorlatilag tüzetesen kifejtett, teljes készséggel csatlakozom és csak azon végokoskodására nézve nem jöhetek tisztába, hogy midőn a 13, §-t elfogadandónak látja, az igazságügyi bizottság által megállapított szövegből egy nevezetes tételt hagy ki. A mennyiben ugyanis a félnek csakis a felebbezésnél engedi meg a megjelenést csak azt hagyja meg; hogy a többi tételeket, melyek az adózók érdekében vannak, miért véli kihagyandónak, azt nem értem. Lehet, hogy fel fog világosítani iránta és akkor csatlakozni fogok hozzá, de jelenleg, miután az illető érdekeinek megóvása a czél, már maga a czélszerííség is azt mondja, hogy ne csak a felebbezésben, hanem az észrevételek tebintetében is, valamint későbben is, mig t. i. előadás végett ki nem tűzetik, bejelenthessék az illetők, hogy személyesen meg akarnak jelenni. Végül miután kijelenteném, hogy a 13.§-t általában elfogadom, egy toldalékot vélek szükségesnek a bizonyítékok szabad mérlegezésére vonatkozólag előterjeszteni. Azt hiszem, hogy ha