Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

364 241. országos ülés májas 5. 1883. álló szerződésnek meghosszabbítását, arra kérem a t. házat, méltóztassék ezt a hétfői ülésre kitűzni. (Helyeslés.) Lükő Géza: A t. elnök ur előterjesztése ellen nincs kifogásom, csak azt vagyok bátor meg] egyezni, hogy miután már egy előbbi ülésben ugyancsak a hétfői ülésre méltóztatott napirendre tűzni és a ház helyesléssel fogadta a Ludovieaakadémiáról szóló törvényjavaslatot, ezt akkor meg kell előznie a most kitűzött törvényjavaslatnak. De nem ezért szólaltam fel, hanem azért, hogy ha a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat addig el nem intéztetnék, szintén előzze meg a Ludovica-akadémiáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Szükségesnek tartottam ezt megemlíteni, nehogy akkor zavar támadjon. Elnök: En ezt azért nem említettem, mert a napirend iránt külön határoz a ház. Azt hiszem azonban, ho^y mindazon tárgyak, melyek mára ki vannak tűzve, megelőzik a Ludovica-acadenriáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hasonlóképen megelőzi a most beterjesztett jelentés is, mely előreláthatólag nem fog sok időt igénybe venni, de rendkívüli sürgős és csak ugy tűzhető a hétfői napirendre, ha a t. ház beleegyezik, hogy meg fogja előzni a Ludovicáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Következik az indítvány és az interpellátiós könyv felolvasása. Berzeviczy Albert jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellátiós könyvben a következő bejegyzés van: Május 4-ikén, Kállay János, a Nyíregyházán felállítandó vámsorompó tárgyában, a belügyi és a közlekedési minister urakhoz. Elnök: A képviselő ur az ülés végén a szokott időben meg fogja tehetni interpellatióját. Következik a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, mely a 13. §-nál szakadt félbe. Lázár Ádám: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy ezen a pénzügyminister ur nyilatkozata szerint is legfontosabb 13. §-ra vonatkozólag igen óhajtottam volna az igazságügyminister ur nézeteit annál is inkább ismerni, (Helyeslés a szélső balon) hogy tudhatnók azt, minő állást foglal el szemben a pénzügyi bizottság által javasolt 13. §-al egész ellenkező irányban levő igazságügyi bizottságmás szövegű ugyanazon szám alatti szakaszával. Magyarország igazságügyministerétől joggal elvárhatnék, hogy akkor, midőn a pénzügyi bizottság véleményéhez mereven ragaszkodik a pénzügyruinister, az igazságügyminister is nyilatkozzék, hogy az igazságügyi bizottság által más, lényegesen változtatott alakban beterjesztett javaslatra nézve minő nézetben van. És, mielőtt ezen szakaszra nézeteimet bővebben kifejteném, igen kész volnék arra, hogy ha az igazságügyminister ur a házban volna, hogy neki a szót átadjam, mert ezen felvilsgosítása nagyon megkönnyítené az ezen szakasz körüli tanácskozást. De miután az igazságügyminister úrhoz e perczben nincs szerencsénk, kénytelen vagyok e szakaszra nézve a tegnapi tárgyalásból kiindulva, nézeteimet a lehető rövidséggel előadni. (Halljuk!) Mindenekelőtt sorban véve a javaslat mellett felszólalókat, különösen az előadó urat, a ki ugy látszik, mint már régi és úgyszólván állandó pénzügyi bizottsági előadó, megszokta minden ily törvényjavaslatnál kiválóan az államkincstár érdekeit szem előtt tartani. Előtte ugy látszik, az adózók nem birnak azon előnynyel, azon hatással, hogy azok érdekeit legalább párhuzamosan igyekezzék előtérbe állítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom sérteni, de kénytelen va.gyok az eddigi és ezen törvényjavaslatnál követett eljárásából kiindulva azt mondani, hogy lehet az előadó ur igen jó ember, de rósz muzsikus, (Derültség a szélső balon) a mennyiben az államkincstár érdekeit mindig hangoztatja, de az adózók érdekhurjain hegedülni igen rosszul tud, (Derültség a szélső baloldalon) vagy ha jól akar is hegedülni, abban felsőbb parancs korlátolja. Nagy ellenvetéseket tett az előadó ur a nyilvánosságnak és főleg a közvetlen szóbeliségnek ezen felsőbb bíróságnál érvényesítése ellen és azok nagyon röviden abban foglalhatók össze, hogy fél először a költségszaporodástól, másodszor a felek zaklatásától, a mit ha komolyan értene, némi figyelmet érdemelne, de ugy látszik összetéveszti a fogalmakat és ezen téveszmékből kiindulva, oda akarja magyarázni a dolgot, hogy ha az állam kincstár érdekeit szem előtt akarjuk tartani, akkor a szóbeliség rendszerét itt ez alkalommal, ezen az úton meghonosítani nem lehet. Ha azonban figyelemmel kisérte volna az igazságügyi és a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt e körüli eszme menetet, igen könnyen beláthatta volna, hogy mindaz, a mi a nyilvánosság rendén ezen bíróság előtt kezelendő lesz, azon esetben, ha az elnök valódi jogász és megengedem, hogyha a szakképzettség mellett kiválóan a jogászi és birói teendőkben jártas, az ily nyilvános tárgyalások és szóbeli eljárás vezetésénél egész más alakot fog ölteni, mert sok függ az elnök modorától, valamint azt is figyelembe vehette volna, melyekre nézve a két bizottság közt véleményeltérés nincs, hogy ezen egész eljárás menetét az ügyrend fogja szabályozni. Ott lesz körülírva, hogy melyik, hányszor és mikép szólalhat fel a határozat hozatala előtt. Azt hiszem, hogy ott, mint az igazságügyi bizottság javaslatában foglaltatik,' az eljárás na-