Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-240

358 240. országos ttlés május 4. 1883. mert a szegényebb sorsú emberre nézve 10 frt épen olyan fontossággal birhat, minta gazdag emberre nézve például 1000 frt. [Igazi Ugy van!) jobbfelül.) Megengedni tehát annak e jogot, a kinek 1000 frtos ügye van, de nem engedni meg annak, a ki kisebb összegig van érdekelve, ezt igazságtalan és méltánytalan eljárásnak tartanám s azért a módosítványhoz nem járulhatok. Azt mondják, hogy csak a szóbeli és nem az actaszerü előadás képezi a helyes eljárás garantiáját; de ezzel szemben utalhatok a többi ügyekre, melyek szintén igazságosan intéztetnek, daczára annak, hogy azokban is Írásbeli előterjesztés utján hozatik határozat. A t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy miért nem akarjuk mi itt életbeléptetni ezen szervezetet midőn más országokban életbe van léptetve, a mennyiben ily kérdéseknél ott a szóbeli tárgyalás elve el van fogva. Én bátor voltam már tegnap hivatkozni arra, hogy az ausztriai közigazgatási bíróságot összehasonlítani az itten szervezni szándékolt bírósággal nem lehet. Ausztriában van egy cassatorius bíróság, a mely tisztán csak egyes kérdésekben megsemmisíti az eljárást, de nincs olyan bíróság, a mely érdemileg határoz ily ügyekben. Én, t. ház, főleg azon szempontból, hogy a javasolt intézkedés sarkaiból tökéletesen kiforgatná a ma életben levő eljárást, mert túlságosan elfoglalná a közegeket és annyi időt venne igénybe és vonna el a bíróságtól, hogy épen a rendes ügyek ellátása lehetetlenné volna, téve: épen az adózó közönség érdekében, melyet nem óhajtok terhelni ezen költséges eljárás életbeléptetésével, kérem méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Gáll József: T. ház! Én az igazságügyi bizottságban, mint annak tagja, a törvényjavaslat tárgyalásakor nem voltam a mellett, a mit a többség elfogadott és a minek Teleszky képviselő ur ma itt kifejezést adott. Én ugyanis pártoltam a pénzügyi bizottságnak előterjesztését és bátor vagyok indokaimat a következőkben előadni. Mind azt, a mit Teleszky és Szilágyi képviselő urak a szóbeliség előnyeiről elmondtak, az írásbeliség, a referadalis systema hátrányaival szemben, azt feltétlenül aláírom, én is ugy vagyok meggyőződve, hogy csak a szóbeli eljárás mellett van a feleknek az alkalom megadva, hogy a valódi tényállás a bíróság előtt kellőleg felderittessék, hogy a bíró magának közvetlen meggyőződést szerezhessen és alaposan ítélhessen. De ha felállítjuk az elvet és consequensek akarunk lenni, akkor a törvényjavaslatot az első szakasztól kezdve nem lehetett volna ugy elfogadni, a mint itt elfogadtatott, mert ezen bíróság competentiáját, akkor egészen máskép kellett volna megállapítani s az egész eljárást máskép kellett volna szabályozni. Ugyanis kérem a képviselő urakat, a kik a külföldre hivatkoznak, mutassanak a külföldön bárhol olyan harmadfokú bíróságot, a melynek oly kiterjedésű competentiája van, mint a minő ezen törvényjavaslatban van megállapítva. (Felkiáltások : Németországban!) Ilyen competentiája nincs. En pedig azt, hogy nemcsak a jog, hanem a ténykérdésben is megengedtessék harmadik fokig a felebbvitel a szóbeli eljárás mellett, nem tartom lehetőnek, ez egy monstrum lenne s akkor mondom az eddig elfogadott szakaszokat mind el kellene ejteni, egészen más alapra kellene e bíróságnak competentiáját fektetni. Azon szakaszok, a melyeket ma fogadtunk el, szintén feleslegesek lennének, mert azok a felebbvitelt ténykérdésben is a harmadik fokig engedik meg. De azon kívül azt hiszem, hogy megfordított eljárás lenne, ha mi a szóbeliségetitt hoznók be ezen speciális eljárásnál és nem az általános polgári eljárásnál. Ha a rendszert akarjuk megváltoztatni, mint a milyen rendszerváltozást magában foglal a szóbeliség behozatala, akkor nem a speciális eljárásoknál kell kezdeni, hanem az általános polgári eljárásnál, mert csak ott lehet azt egészében és tökéletesen keresztül vinni, míg az ilyen speciális eljárásnál csak részben, úgyszólván csak töredékekben lehetvén az elvet alkalmazni, annak kellő hatálya nem lehet s inkább csak arra szolgálna alkalmul, hogy a hiányos alkalmazásnál fogva magát az elvet compromittálja. Ha vizsgáljuk azon okokat, melyek netán ezen speciális eljárásra nézve a szóbeli eljárás alkalmazását különösen égető szükségnek tüntetnék fel, azt látjuk, hogy Teleszky t. képviselő ur ilyeneket fel sem hozott. Szilágyi t. képviselő ur felhozott egyet s ez az, hogy ezen bíróság az egyetlen birói fórum, mely az ily ügyekben határoz és csak itt van alkalma a félnek érdekeit kellően; megóvni. De ez nem így van, mert, t. képviselőház, én ugy tudom, hogy az összes egyenes adók megállapításánál szóbeli tárgyalások is folynak az illető közigazgatási közegek előtt, egyedül az illetékeknél nincs az meg. Tehát érveik előterjesztésére ezen közigazgatási hatóságoknál elegendő alkalommal birnak. Az illetékeknél ellenben többnyire a jogkérdés forog fenn és e tekintetben a felebbezésekben védelmük érveit kellőleg kifejthetik; az első kivetés adatainak beszolgáltatására pedig a feleknek legtágabb alkalom van a törvény által nyitva. És miután a bíróságot oly állásba és rangba kívánjuk helyezni, mely épen a legfőbb birói állásnak felel meg, szükséges-e épen ezen bíróságról feltenni azt, hogy ezen bíróság tagjai lesznek azok, a kik nagyon hiányosan fogják előadni az ügy állását és hogy épen itt pregnanter szükséges a félnek megadni a felszólalási jogot. Ellenkezőleg itt éppen azon feltevésből kell kiindulnunk, hogy