Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-240

240. országos ülés május 4. 1883. 353 haladéki kérvény el nem intéztetik, függesztessenek fel a további végrehajtási eljárási actusok. Mert akárhányszor előfordul, hogy nagy, vagy csekélyebb összegnél is a pótolhatatlan károsodás már azon idő alatt beáll, mely alatt a pénzügyminister ez időhalasztási kérvényt elintézi. Bátor vagyok ennélfogva egy módosítványt benyújtani, mely szerint a szakasz vége után iktattassék be folytatólag, hogy: „ a beadott időhaladéki kérvény elintézése előtt további végrehajtási eljárások nem tehetők." (Helyeslés a szélső haloldalon.) Duka Ferencz jegyző (olvassa Eeremzy Miklós módositványát). Hegedüs Sándor előadó: Én a módosítványhoz nem járulhatok, mert itt oly intézkedésről van szó, melynek csak igen rendkívüli esetekben lehet helye. Ha hosszabb időt venne igénybe a felebbezés elintézése és időközben a kincstár joga nem biztosíttatnék, természetes, hogy megtörténhetik, hogy a kincstár kárt szenvedne, mert ha e módosítványt elfogadjuk, ebből okvetetlenül az fog következni, hogy mindenki felebbezés azt mondja, hogy pótolhatatlan kára van és akkor lehetetlen a végrehajtást eszközölni. Kérem tehát a szöveg elfogadását. (Helyeslés joobfelől.) Elnök' A szakasz nem támadtatván meg, azt hiszem, az lényegében elfogadtatik. Kérdem a t. házat, elfogad] a-e Ferenczy Miklós képviselő ur módosítvanyát ? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nem fogadtatik el. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a 11. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. olvassa a 12. §-t). Törs Kálmán: Az első sorban ezen szavak helyett: „A pénzügyi közigazgatási bíróság a hozzá felterjesztett ügyek felett nyilvános ülésben tárgyal", tétessék ez *. » a pénzügyi közigazgatási bíróság a hozzá felterjesztett ügyeket nyilvános ülésben tárgyalja." (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hegedüs Sándor előadó : Elfogadom a módosítványt. Elnök: A stylaris módosítást, azt hiszem, méltóztatik a t. ház elfogadni. Következik a 13-ik szakasz. Teleszky István: T. képviselőház! Már az általános vita alkalmával jeleztem, hogy a két bizottság tervezete, illetőleg szövege, a melyet ezen törvényjavaslatra vonatkozólag a t. háznak ajánl, egy lényeges pontban tér el egymástól és fentartottam azon jogomat, hogy ezen lényeges pontra nézve az igazságügyi bizottság álláspontját a részletes tárgyalás során indokoljam. Ezen lényeges pont a most tárgyalás alatt lévő 13. szakaszban van, a melyre vonatkozólag az igazságügyi bizottság szövege és a pénzügyi bizottság szövege lényegesen tér el egymástól. A kérdés tudniillik az eljárás módozata a pénzügyi közKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XII. KÖTET. j igazgatási bíróságnál, mert mig a pénzügyi bizottság szövegezése szerint tisztán és pusztán az Írásbeli eljárás rendszere tartatik fen a pénzügyi közigazgatási bíróságnál, addig az igazságügyi bizottság szövege az ugy nevezettfacultativ szóbeliség rendszerén alapul. Nem teszi ugyan a szóbeli eljárást kötelezővé, de nem vonja el a felektől azon jogot, hogy érveiket, védveiket és adataikat, mig azokat az ügy minőségéhez képest indokolva találják, a pénzügyi közigazgatási bíróságnál <\z írásbeli előadás után élő szóval is előterjeszthessék. T. ház! Nem szükséges hosszasan kiterjeszkedni azon indokokra, a melyek a szóbeliség előnyét az írásbeliség felett általában bizonyítják, hiszen ezek már általánosan elfogadott elvek és már a t. ház is törvényekben, határozati javaslatokban nyilatkozott a szóbeliség előnye felett és igy csodálkozásomat kell kifejeznem, hogy midőn egy új birói rendszer inaugurálásáról van szó, ezen bírói rendszer egészen a merev és a többi eljárások terén kiküszöböltetni szándékolt Írásbeliség rendszerére fektettetik. Elismerem ugyan, hogy épen ezen kérdésekben, a melyekről itt szó van, a kötelező szóbeliséget behozni nem lehet, nem lehet behozni azért, mert itt gyakran oly apró összegekről, oly csekély értékről van szó, hogy csakugyan nem lenne arányban a kötelező szóbeliség folytán felmerülő költség azon eredménynyel, a mely a felebbezés folytán eléretik. De ha nem hozathatik be a szóbeliség épen kötelezőleg, a facultative való behozatalnak és oly alakban, mint azt az igazságügyi bizottság által tervezett 13. §. contemplálja, útjába egyáltalában semmi sem áll. Addig, mig a merev írásbeliséghez ragaszkodunk, azon hátrányokból, melyek az előadói rendszernek folyományai, kibontakozni nem fogunk. Nem akarok rossz akaratot, elfogultságot feltételezni az illető előadó bírótól, bár minden esetben és ezen esetben sem tekinthető teljesen kizártnak, (Közheszólás halfelöl: Emberi dolog!) hanem annyi tény, hogy az előadó mégis a maga individuális véleménye szerint terjeszti az ítélő tanács elé a ténykérdést és ennélfogva az írásbeli rendszer és az azzal kapcsolatos előadói rendszer a collegiális bíráskodás egyik lényeges garantiáját, azt nélkülözik, hogy azok, a kik ítélni hivatva vannak, az egész tényállást a maga egészében és ne azon töredéket ismerjék, melyet az előadó — megengedemjóhiszeműleg—az itélő tanács elé terjeszteni kivan. És ha ott, a hol az írásbeli rendszer a maga teljes attribútumaival ki van fejtve, a hol fokozatos bíróságok vannak, a kik egymás felett Ítélnek első, másod és harmadfolyamodásban, a birói függetlenség minden attribútumával felruházva, ha ott nem használja a modern perjog az írásbeli rendszert, épen az előbb jelzett indokokból, mennyivel inkább van szükség arra, hogy az ily bíróság elé tartozó kérdésekben 45