Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

238. országos ülés május 1. 1883 299 21 hónapra fognak behivatni az illetők, a kik kényszer utján lesznek zsandárokká. Lehet-e azt várni, kivált miután idegen helyen szokták a le­génységet alkalmazni, hogy ezen idő alatt az illető képes lesz megszerezni a helyismeretet, mely nél­kül lehetetlen, hogy mint zsandár megfeleljen. A csendőrnek ismernie kell minden bokrot a vidé­ken, minden embert, azt is, hogy ezen embernek fakó, vagy szürke lova van-e, vagy a félszarvú tehén kinek a tulajdona ; ennyi és ilyen ismere­tekkel kell birnia. Az olyan ember, a ki idegen a vidéken, a ki az ország másik feléből hozatott oda, hogyan fogja magának ezen idő alatt megszerezni a nélkülözhetetlen kellékeket. Az ilyen legénysé­get igenis lehet czélszerííen alkalmazni arra, hogy a vasutak perronjain paradirozzon, de hogy az ilyen ember elfogja a betyárt, vagy megkerítse a szegény ember ellopott malaczát, azt nagyon két­lem. Én tehát ugy látom t. ház, hogy bátran con­statálnunk lehet azt, hogy a csendőrségnek be­hozatalával egyenesen kudarezot vallottunk. Két alternatíva áll a kormány és a törvényhozás előtt. Vagy az, hogy tetemesen fel kell emelni a csend­őrök díjazását; vagy az, hogy kötéllel kell őket fogni. A mi az elsőt illeti, vájjon van-e módunkban megkettőztetni vagy csak jelentékenyen emelni a csendőrök fizetését? Méltóztassék a t. honvédelmi minister ur megkérdezni collegáját a pénzügy­minister urat, mit fog hozzá szólni. E szerint, ha nem marad egyéb hátra, mint a kényszerítés, ak­kor én egy országnak egy harmadrészét kitenni annak, hogy ha nem egészen, de nagyobb részben ilyen csendőrökre legyen bizva ezen országrész­ben a közbátorság, erkölcsileg lehetetlennek tar­tom s azért igen kérem a t. kormányt, ne erőltesse a dolognak azonnali keresztülvitelét, hanem tegyen valami kísérletet, gondolkozzék egy kissé, nem lehetne-e a bajon részletes intézkedések utján se­gíteni, nem lehetne pl. módosítani valamit azokon a szolgálati szabályokon, hogy holmi haszontalan secatura, a mi nem a lényeghez tartozik, elhagyas­sék. Talán akkor könnyebben vállalkoznának az emberek önkényt. Szükséges-e pl. feltétlenül ra­gaszkodni ahhoz, hogy csak nőtelen emberek le­gyenek csendörök ? Én magam hallottam eseteket, hogy vállalkoztak volna házas emberek, de ki lévén mondva a szabályzatban, hogy csakis nőte­len emberek alkalmaztatnak, visszautasittattak. Általában én azt kérem, hogy ne erőltesse a kor­mány a csendőri intézmény keresztül vitelét ezen részekben, hanem tegyen próbát: nem lehetne-e a mostani pandurrendszert reformálni, nem lehetne-e ez alapon olyan intézkedést behozni, melynek foly­tán sokkal czélszerübben lehetne a közbiztonságot szervezni, mint ezen az alapon, a melyről látjuk, hogy ennek keresztülvitele nálunk lehetetlen. Én meg vagyok győződve, hogy ha igazi jóakarattal látnának a dologhoz, épen ugy lehetséges volna ez, mint a hogy más dologban lehetséges lett volna ami régi intézményeinket reformálni, ha nem ka­pott volna lábra nálunk azon szerencsétlen szokás, hogy fel kell forgatni minden régi alapot és foly­tonos recipiálás és a külföldi intézményeknek foly­tonos utánzásával kell mindent tenni, a mi még majdnem mindig oda lyukadt ki, hogy a Bach­rendszer gyűlölt intézményeit hozták vissza. Még egy megjegyzést legyen szabad tennem, vonatkozólag arra, mit szombaton Thaly t. kép­viselőtársam felhozott, t. i. értem a csendőröknek a vasúti állomásokon való alkalmazását. Ugy ve­szem észre, hogy a t. ministerelnök ur teljesen félreértette t. barátomat, mert azt mondta, hogy mi van abban, ha valamely nagyobb indóházban valaki egy csendőrt lát ? Nem igy értette az én t. barátom a dolgot. Hanem kisebb, másod-, harmad­rendű állomásokon is az a szokás, hogy a mint a vonat megérkezik, borzasztó marezona arczczal, erős léptekkel, teljes díszben és teljes fegyverzet­tel elkezd a csendőr fel s alá járni és mig a vonat ott van, silbakoz a vonat hosszában, mintha to­loncz- vagy dynamitszáílítmány volna az. (Derült­ség a szélső baloldalon.) Meglehet, a minister uraknak, kiknek fel­adatuk egyértelmííleg a szolgálati szabályokat megcsinálni, nincs tudomásuk e dologról, de az való­ban felesleges, hogy folyton lába alatt legyen a csendőr a járó-kelő közönségnek. Legyen ott a statión, ha nincs sürgősebb és okosabb dolga, de hogy folytonosan járjon ott fel s alá és vágjon olyan képet, mintha mindenkiben egy Spangát látna, az nemcsak felesleges, hanem sértő is; a magyar embernek természete nem veszi ezt be soha. Ne méltóztassanak ez országból egy csúnya rendőr-államot csinálni, ne méltóztassék örökké felidézni a Bach-korszaknak emlékét, mert rossz hatást tesz. Midőn bátor vagyok erre a t. honvédelmi mi­nister urat felkérni, azon okoknál fogva, melyeket előadtam, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hermán Ottó : T. ház! Mindenek előtt ki­jelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavas­latot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául és hogy részemről elfogadom teljesen azon indokokat, melyeket e párt részéről és megbízásából Hoitsy Pál t. barátom a szombati. ülésen előadott. Szerfelett sajnálom, hogy az igen t. ministerelnök úrhoz nem lehet szerencsénk, nem­csak nekem, de a háznak is. Mert én nem csatla­kozom Mocsáry képviselő ur azon felfogásához, hogy egy minister, a ki egy párttal ugy bánik el, mint a ministerelnök ur a szombati ülésben evvel a párttal, absentálás által meneküljön attól, hogy ez az ő magaviselete itt a parlamentben kellő mél­tatásban részesüljön; és megvallom, hogy engem egyedül csak a ministerelnök ur felszólalása indí­38*

Next

/
Thumbnails
Contents