Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-236
286 2 ;j6- országos ülés április 28. 18S:5. s hivatásával elLnkező más térre tereltetik, ehhez hozzájárulásomat nem jelenthetem a t. háznak. Am felteszem, — mondom — hogy a többség mindezek daczára, mert vezérei ugy kívánják, ezen újabb terhet, ezen jogsértést e másfél ezer emberre nézve meg fogja szavazni, én tehát ezt feltéve, előre bátor vagyok az illetőnek — nem tudom kinek parancsnoksága alatt, a belügyi vagy honvédelmi minister uré alatt fognak-e állani, első sorban, gondolom, a belügyminister uré alatt — azon szerény figyelmeztetést tenni, hogy már azon rövid idő óta is, mióta ezen intézmény az országegyik részében fennáll, a hazánkban utazó idegeneknek ugy, mint a belföldieknek feltűnt, hogy a vasúti indóházaknál a Bach-redszerre emlékeztető ezen zöld lények kakastollukkal ott hivalkodva lábatlankodnak, senkit számba nem véve, rendcsinálás helyett inkább a rend útjában állanak, nem mint a régi törvényhatósági rendőri közegek, szerényen meghúzódnak, hanem előre tolakodnak, mindenkit lökdösve, mutogatják magukat és állami hatalmukat. Én is egyike vagyok azoknak, kik hazánk határain túl is bejártak néhány országot, de ilyen zsandarm-wirtschaftot másutt nem láttam. Nem szólok Muszkaországról, mert oda nem mentem s nem is szándékozom menni; hanem felhozom Svájczot, ott elég jó rendőrség van, cantonális és állami rendőrség, ámbár az állami rendőrség Svájczban inkább a detectiv szolgálatra használtatik és nincs egyenruházva —• noha ott elég jó rendőrség van, — menjen valaki Svájczban a vasúti indóházba, ott nem lát lábatlankodni kakastollas rendőröket, hanem igenis vannak polgári rendőrök, kik a vagyonbiztonság íelett őrködnek és ott látják felírva: „heed you from the pick-pockets". Pedig a forgalom ott sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Én tehát ajánlom a t. belügyminister urnak, méltóztassék oly utasítást adni a csendőröknek, hogy ám legyenek jelen, de viseljék magukat kellő szerénységgel, ne akadékoskodjanak és ne lábatlankodjanak ott, ahol nem kell. Ez valóban a Bach-rendszerre emlékeztet. E rendszert, ugylátszik, a ministerelnök ur kétfejű sasaival meg akarja honosítani Magyarországon. Fentartva magamnak , hogy a törvényjavaslat részleteihez egy módosítványt betérjeszszek, miután, mondom, felteszem a t. többségről, hogy elfogadja e javaslatot. De én — ismételve kijelentem — az általam előadott indokoknál fogva, a törvényjavaslatot általánosságsan sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ifj. gr. Ráday Gedeon, honvédelmi minister: T. ház! Igen jól tudom, hogy a túloldalon ülő t. párttagjai az 1881: II. t.-czikket annak idején nem fogadták el és én mielőtt szólanék a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz, kell hogy foglalkozzam kissé ezzel az 1881: II. t.-czikkel, ámbár van okom abban kételkedni, hogy a t. képviselő urak, kik ma felszólaltak, ezen általam említett csendőrségi törvényt ma bizonyára nem olvasták el. Méltóztatnak azonban azt tudni, hogy ezen törvény értelmében mi módon egészíttetett ki eddigelé a csendőrség. Önként jelentkezőkből, kik öt kathegoria alá vannak a törvényben helyezve. Még csak alig két éve, hogy a csendőrség felállíttatott és ezen önként jelentkezők száma 2322, nem számítva ide Erdélyt, csakis a felállított 3 csendőrparancsnokságot. És igen különös — s ezt csak közbevetőleg jegyzem meg — hogy a törvény értelmében honvédek is jelentkezhetnek és hogy ilyen önkéntesen jelentkező elzsandárosított honvéd már 680 van, aki másfél év alatt jelentkezett (Tetszés jobbfelöl.) De egészben véve, le kell szálítani azon színvonalra a dolgot, a melyben az ma valósággal fennáll. Méltóztatnak tudni, hogy négy csendőrparancsnokság felállíttatott és én igen csodálkozom, mert annyira roszul értesülve talán még sem vagyok, hogy a t. felszólalók mind megtagadják azt, hogy az eddigi eredmény, a mit csendőri intézményünk szemben a közbiztonsággal felmutat, kitűnő. (Ugy van! jobbfelöl.)Ha kimennek önök oda, hol fel vannak már állítva a csendőrök, kérdezzék meg a népet, minden józanul gondolkodó azt mondja : sokkal nagyobb a rend és a közbiztonság, mint a régi pandurintézmény alatt volt. (Helyeslés jobbfelöl.) xirról van tehát szó voltaképen, hogy folytatólag az ötödik és hatodik csendőrparancsnokság Székesfehérvárit és Pozsonyban felállittassék-e még az 1884. év elején vagy sem?És nekem nagy kételyeim vannak, hogy ha a t. képviselő urak oda mennek és megkérdezik, vájjon szeretuék-e ott, ha e parancsokságok felállíttatnának, igen-igen nagy többségben lennének azok, kik Pozsony és Fehérvár vidéken azt mondanák: inkább ma, mint holnap. De az; a kérdés, fel lehet-e állítani a jelenlegi körülmények között, ezen törvény nélkül, vagy nem? A dolog így áll. És itt reflectálnom kell Hoitsy t. képviselő urnak egy nézetem szerint legalább is nem méltányos megjegyzésére. Azt mondja ő: voltaképen ez nincs is indokolva, csak az van mondva, ennek meg kell lenni. Én igen csodálom, hogy midőn ilyen, az ő pártja által annyira perhorrescált törvényjavaslat tárgyaltatik, a bizottságban— bármily fontos más ügyek forogtak is fenn különben akkor — nékem nem lehetett szerencsém épen azon pártnak a véderő-bizottsághoz tartozó tagjait láthatni, hogy nekik megadhattam volna a kellő felvilágosításokat. Időközben sem adtak be valamely kisebbségi véleményt, a melyből meg lehetett volna látni, hogy melyek azon roppant gravamenek. Arról van szó, hogy felállít-
