Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-221
22 221. ország»s illés április 10. 1883. korunk realisticns áramlatának megfelel is, ha a reáliskola részére azon jog reclamáltatik, hogy ez a főiskolákra ép ugy képesítsen, mint a gymnasium. De ebben a követelésben következetlenség rejlik. Mikor már a t. ház az egységes középiskolát elvetvén a reáliskola és gyinnasium közti különbséget elfogadta, el kell fogadni annak minden eonsequentiáját is. Ennél fogva én, Zayt. képviselő társam indítványát pártolom, mert az következetes. Nem hiszem t. ház, hogy a reáliskolai tanuló képes lesz rövid idő alatt a latin, illetőleg a latin és görög nyelvből annyi ismeretet magának szerezni, mint a végzett gymnasista. Ennél fogva vagy csak szemfényvesztés a latin és görög nyelvből leteendő pótvizsga, abban nincs komolyság, vagy ha valóban komoly dolog, akkor nem lesznek képesek a reáltanodái tanulók a pótvizsgát sikerrel kiállani és ezen esetben aztán nem a pótvizsga, hanem a 25. §. második bekezdése szemfényvesztés. Én legalább részemről nem vagyok képes belátni, hogy mi okból tétessék ki a gyanúnak a reáliskolai tanuló, ki a latinban és görögben ép annyira jártas, mint a gymnasista, ha nem a gymnasinmban, mely neki utat nyit minden főiskolába, hanem a reáliskolában végezte tanulmányait, melynek elvégzése csak a műegyetemre, más technikai szakakademiákra és az egyetem mathematikai természettudományi karára képesíti, hogy ezt tán csak azért tette, a szakiskolát csak azért választotta, hogy a görög és latin nyelv komoly megtanulását kerülhesse s utóvégre a pótvizsgálaton keresztül bújjék. Ily körülmények közt a reáliskolai tanulót az egyetem orvosi és jogi karába való felvételre képesnek nem tartván, nem hiszem, hogy belőle jó orvos, még kevésbbé, hogy jó ügyvéd vagy biró lehessen, mert a biró jut azon helyzetbe is, hogy latin nyelvű okmányok alapján kell fontos pereket eldöntenie. És nem szabad, hogy ily pernek eldöntése, a perlekedő fél talán egész existentiája oly bíróra bizassék, ki a latin nyelvben nem jártas s a latin okmányokat vagy épen nem, vagy nem helyesen tudja olvasni és magyarázni. Fontolóra kell vennünk itt. azt is, hogy Magyarországon a jogforrás részben latin nyelvű, például csak Verbőczi tripartitumára mutatok rá. Hogyan tanulhassa a Magyarországon érvényben levő jogot ki nem tud latinul ? Kézetem szerint tehát a reáliskolai tanulóknak az egyetem jogi karába való bocsátása nem egyéb, mint a magyarországi birói és ügyvédi karnak depravatiója. Bátor vagyok ez alkalommal az igen t. igazságügy minister ur figyelmét egy igen sajátságos körülményre felhívni. Van-e tudomása arról, hogy a pesti kir. törvényszékhez csak néhány héttel ezelőtt neveztetett ki a latin nyelvre egy tolmács ? Nem lehet-e e tényből azt követheztetni, hogy a pesti kir. törvényszéknek csak azért van szüksége a latin tolmácsra, mert a fővárosi törvényszék tagjai nem tudnak, vagy legalább nem minden tagja tud latinul? Vestigia serrent. Ennélfogva én a reáliskolai tanulónak az orvosi és jogi karba való felvételét perhorrescálom és félek attól is, hogy külföldi egyetemeken sem vétetnének fel az olyan reáliskolai tanulók. Mindezeknél fogva pártolva Zay t. barátom indítványát, felkérem a t. házat, hogy a 25. §. második bekezdését egészen ejtse el. Elnök I Méltóztassanak meghallgatni a 23. §. szövegét, melyet az előadó ur felvétetni kivan. Tibád Antal jegyző (olvassa). Elnök: Ez lenne az új 25. §. Lázár Ádám: E szakasz második bekezdéséhez egy módosítványt kívánok benyújtani. Azt hiszem, a t. szakminister ur nem fog annak ellenmondani, minthogy az eredeti ministeri javaslatban hasonló intézkedés foglaltatik, mely teljességgel nem ellenkezik azon módosítványnyal, melyet a háznak bátor vagyok ajánlani. Az eredeti ministeri szövegben a 89. §. erre vonatkozólag azt mondja: „Azonban arra, hogy valamely felekezeti középiskola növendéke az érettségi vizsgát rendkívüli esetekben ugyanazon felekezet más középiskolájában tehesse le, az engedélyt az illető felekezeti főhatóság adja meg". Ezen szakasz, mely jelenleg tárgyalás alatt van, két esetet különböztet meg: az állami és a felekezeti középiskolákban leteendő vizsgálatot. Az első bekezdés tehát változatlanul elfogadandó, a második bekezdésben kérem ezen szó után „minister", méltóztassanak elfogadni a következő módosítást, „illetve a felekezeti főhatóság". Én nem tudom, miért tagadtassék meg a felekezeti főhatóságtól ezen jog s nem látom át, miért terheltessék ilyen apró-cseprő ügyekkel mindig a szakminister. Annálinkább kérem ezen módosítványt elfogadni, minthogy az eredeti ministeri szerkezetben is benne van. Eenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt) : A második bekezdésben a „minister" szó után teendő „illetve felekezeti főhatóság". Mezei Ernő: T. ház! Csak röviden kívánok szólani. Én, t. képviselőtársam Zaynak módosítványát pártolom. Én azt tartom, hogy a 25. §. jelen szerkezetében teljesen ellenmond nemcsak a törvényjavaslat szellemének, de ellenmond mindazon feltevéseknek, melyekből önök eddig kiindultak. Valahányszor akár a humanisticus, akár a reálisticus irányt fejtegették a házban, ugy találtam, hogy a két ellenkező irány szóvivői a legfurcsább compromissumokra léptek. Mig azok, kik a gymnasiumi nevelést pártolták, lelkesen védelmezték a classicus nyelveket, de mellettök szükségesnek tartottak olyan iskolákat is, hol a classicus nyelveknek helye ne legyen; addig viszont azok, kik a teljesen reaiisticus irány lelkes védői,
