Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

18 22!. országos üL's április 10. 1SS3. a vitát befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Méltóztatott a t. ház elfogadni azon eljárást, mely szerint a 22., 23., 24. §§-ok együttesen általánosságban bocsáttassanak szavazás alá. Ennélfogva az első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház e három szakaszt a bizottság eredeti szövegezésében, igen, van nem ? (Nem fogadjuk él!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a bizottság eredeti szövegezése nem fogadtatik el. Most következik azon kérdés, elfogadja-e a ház általánosságban azon módosítványt, melyet Zsilinszky Mihály és társai adtak be a 22., 23., 24. §§-ra nézve, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a módosítványt. Most következik a módosított egyes szakaszok felolvasása. Rakovszky István jegyző (olvassa a 22. §-t). Zsilinszky Mihály: T. ház! Ezen szakasz utolsó sorához bátor vagyok módosítást ajánlani, nehogy félreértés történjék a bizonyítványoknak minő nyelven való kiállítása iránt. Itt ugyanis az mondatik: „de kívánatra az illető iskola tannyelvén vagy latin fordításban is melléklendők". E helyett más szöveget vagyok bátor ajánlani, mint a melyben tisztán van kifejezve, mily nyelven legyenek kiállítva a bizonyítványok. Kérem méltóztassék azt elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítás. Rakovszky István jegyző (olvassa a módosítást): A 22. §. utolsó sorában ezen szavak után: „de kívánatra* tétessenek a következők: „fordításban is akár az illető iskola tannyelvén, akár latin nyelven is melléklendők". (Helyeslés.) Kovács Albert: T. ház! Azon kérdésnek, melyet felvetettem, egy kis malheurja volt a törvényjavaslattal szemben, a mennyiben tavaly, mikor az enquéteben terjedelmesen tárgyalták a szakemberek e kérdést, jónak látták leszállítani a tárgyakat; azonban az idei tárgyalások alkalmával ezen kérdésről megfeledkeztek és a törvényjavaslat szövegébe nem jött be. Most már kénytelen vagyok elismerni a minister ur állításának alaposságát, hogy ezen kérdést a ház elé vinni és eldöntését kérni sok nehézséggel jár; másfelől pedig meg vagyok nyugtatva a minister ur nyilatkozata által, melynél fogva az ő felfogásával ez megegyezik és a vizsgálati utasítást ily értelemben fogja szerkeszteni; rám nézve tökéletesen mindegy akár a törvényben, akár az utasításban lesz, csakhogy a ezél el legyen érve; nincs okom forceirozni javaslatomat, ennélfogva azt visszaveszem. Elnök: A 22-ik szakaszra szólásra senki nem lévén feljegyezve, következik a szavazás. Minthogy Kovács Albert képviselő ur módosítását visszavette, most már csak a Zsilinszky képviselő módosítványa marad fel. Az első két bekezdés ellen észrevétel nem tétetvén, azt elfogadottnak jelentem ki. A 3-ik bekezdéshez maga Zsilinszky képviselő ur adott be ahnódosítványt. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 3-ik bekezdést változtatás nélkül ? (Nem fogadjuk!) Nem fogadtatott el. Tehát azt hiszem kijelenthetem, hogy a 3-ik bekezdés Zsilinszky képviselő ur almódosítványával fogadtatott el. Rakovszky István jegyző (olvassa a 23-ik szakaszt). Mocsáry Lajos: T. ház! A 23-ik szakasz első bekezdése arról szól, hogy miképen legyen megalkotva az a testület és annak elnöksége, a mely az érettségi vizsgát vezeti és azt végrehajtja. A szöveg igyszól: „Az érettségi vizsgálatot a tankerületi főigazgató vagy annak a vallás- és köz oktatásügyi minister ur által kirendelt helyettese". És contra distinguál a felekezeti iskolákra nézve, ezt mondván: „ a felekezeti tanintézetekben pedig az illetékes főhatóság által kirendelt szakférfiú elnöklete alatt, mindenik nyolcz osztályú középiskola tanári testülete tartja". Tehát meghagyatik a felekezeteknek az eddigi gyakorlat, hogy maguk eszközöljék az érettségi vizsgálatot végrehajtó testület megalakítását és elnökének odaállítását. Épen azért bátor vagyok kérni, a nélkül, hogy ezen intézkedésnek szellemébe legkevésbbé is ütköznék, a mit megjegyezni bátor leszek, hogy méltóztassék megengedni, hogy máskép szövegeztessék ezen bekezdésnek azon része, a melyben az mondatik, hogy a felekezeti tanintézetekben is egy kirendelt szakférfiú elnöklete alatt vezettessék az érettségi vizsga, mert ezen eredeti szöveg folytán megtörténhetik az, hogy nem lesz lehetséges, a mi eddig mint igen jól functionáló gyakorlat fennáll, hogy t. i. az érettségi vizsgánál a püspök, illetőleg az iskola felügyelője elnököljön és hogy lehetséges legyen az is, a mi szintén gyakorlatban van, hogy tekintélyes férfiak, a kik tanárviselt emberek, a kik tanári dolgokkal egész életükön át előszeretettel foglalkoztak, hogy azok is résztvehessenek, mint bizottsági tagok. Mert a protestánsoknál nemcsak az elnök van ott, hanem kivüle még több bizottsági tag is. Hogy lehetséges legyen ezen gyakorlatot továbbra is fentartani, a mi csak üdvös lehet a vizsgára, mert ezen tekintélyes férfiak csakugyan ellenőrzést képeznek magokra a tanárokra, bátor vagyok ugyanazon szellemben, melyben ezen szakasz tárva van, az első bekezdés helyett a következő szöveget ajánlani: „Az érettségi vizsgálatot a tankerületi főigazgató, vagy annak a vallás- és közoktatási minister által kirendelt helyettese, a felekezeti tanintézetekben pedig az illetékes főhatóság által kirendelt szakférfiak elnöklete alatt, esetleg más bizottsági tagok hozzájárulásával" — azután marad a szöveg — „mindenik