Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

10 221. országos ülés április 10. SSS3. torokhoz hozzányúlni kormányzati szempontból, melyek erős ethicai alapokon nyugszanak, melyeknek alapjait egy nagy történelmi múlt rakta le és erősítette meg. Sehol a világon, hol igazi önkormányzat van, ilyenekhez a kormány olyan durván és nyersen hozzá nem nyúl, mint a milyen durván és nyersen kívánt hozzányúlni Thun Leó és ez idő szerint Tisza Kálmán. Hiszen, hogy ha a ministerelnök és cultusminister ur valósággal érezték volna az erőt, a mi különben nincs meg és szükségét látták volna statusférfim előrelátásból az állameszme megerősítésének és az állam attribútumai megszerzésének: akkor nem a Thunféle rendszer egy halvány eopiájához kellett volna ragaszkodniok, hanem szét kellett volna tekinteniök, hogy Európában vájjon nincs-e egy példa arra, hogy egy központi kormányzat tökéletesen tiszteletben tartja az autonomicus kereteket és mégis meg tudja szerezni magának azt a hatalmat, melyet az állameszme fentartására szükségesnek tart. Ha a t. ministerium igy járt volna el, okvetlenül rájött volna Svájczra. Mert hiszen a Svájczban be van hozva a biztosi intézmény a Bund részéről — de a Bund nagyon jól tudja, hogy neki tiszteletben kell tartania minden canton autonómiáját, sőt souverainitását — és akkor meghozza a biztosi intézményt és azt mondja: azokból a cantonokból a tanítványok, kik a zürichi egyetemre jönnek és biztos előtt tették le az érettségi vizsgát, nem kötelesek felvételi vizsgát tenni le, de azokból a cantonokból, melyek nem fogadták el a biztosi intézményt, tartozik minden tanítvány, bármilyen kitűnő bizonyítványa legyen, felvételi vizsgát tenni. Én Magyarországon ezt sem fogadnám el Nem azért, mert Magyarország államisága nincs biztosítva. Az az egész parlamentáris rendszer, mely itten dívik, szerintem semmi egyéb, csak leleplezett absolutismus és itt nem a nemzet érdeke a döntő, hanem egészen más factorok. Ilyen kormányzattal szemben én még azt sem fogadnám el, mit a S váj ez tanügy tekintetében követ. Egy másik mód, melyre én különös súlyt fektetek, az, hogy Magyarországon a közoktatási ügy és az állameszme érvényre jutása radicaiis utón bármikor létrehozható tanügyi tekintetben épen ugy, mint politikai tekintetben. Szükséges mindenekelőtt, hogy Magyarország legyen önálló, független állam, mely mint önczéi van itt.Ez as első postulatum. A második az, hogy hozassék be általánosan a seeularisatió. A harmadik pedig az, hogy mondassék ki, hogy miután az oktatásügy nemcsak a felekezeteknek érdeke, nemcsak bizonyos rétegeknek érdeke, hanem a nemzeti érdek u. n. incarnatiója, az a legfontosabb, legszükségesebb : minden fillér, származzék bárminő alapítványokból, vagy bármiféle feltételekből, minden egyes fillér, melynek hivatása az, hogy oktatásügyre fordíttassák, fordíttassák az oktatás ügyére vallási és nemzetiségi tekintet nélkül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a radicális álláspont s mindaddig, míg ezt igy el nem érjük, nem fogjuk megakadályozni azt, hogy Magyarország tanügye rendezve legyen., hanem ujj húzás lesz örökösen a confessió és állam közt s az, a mi ennek kárát vallja, maga a közoktatás lesz. És t. ház, miután megígértem, el fogom mondani nézetemet az intereonfessionalis kérdésről. Engem a vallásos scrupulusok soha sem bántottak és nem is fognak bántani. Én a vallást veszem mint egy factort, a mely fejlődik az emberben azon jelenségek alatt, a melyeknek értelmét és lényegét ő — az átlagos ember — felfogni és magyarázni nem birja. S ha a vallás okos, visszatartja az úgynevezett átlagos embert bizonyos okoskodásoktól és scrupulusoktól, a melyek kedélyét és földi létét csak megkeserítik. Én, t. ház, nemcsak a linczi békekötéstől számítom a protestantismust és nem is a békekötés alapjáról Ítélem meg azt, mert a protestantismusnak egészen más jelentősége van, ha a vallást, mint olyat, egészben veszszük. Azt talán nem szükséges bizonyítani, hogy a kereszténység maga mint összeség, semmi egyéb, mint csak haladás a kereszténység előtti időhöz képest. Azt tudja minden ember, hogy a zsidó vallás a kiváltságok vallása volt, mert hiszen aPentateuch kizárólagosan az isten választott népéről beszél, a mely mellett a többi mind nem választott nép, tehát meglehetősen jogtalan, a mely az emberszeretetet kizárólagosan csak ezen választott népre mondja kötelezőnek, a mi az emberiség jogainak szempontjából egyáltalán nem tartható fenn. Ezután következik a krisztusi tan, a mely az emberszeretetnek szempontjából felállítja azt a tételt, hogy faj- és minden egyéb különbség nélkül érvényesül az, tehát nem a választott népek privilégiuma, hanem az egész emberiségé. De a krisztusi kor fejlődése folytán oda jutottunk, hogy a népvándorlás behatása következtében visszahanyatlás történt a szellemi téren s elfajultak magok a vallások is. Látjuk, hogy nyilvánosan árulják a bűnbocsánatot; látjuk a valláselfajulást, az inquisitió feltámadását s a lelkiismereti szabadság kérdésének felvetését. A. protestantismusnak szerintem semmi egyéb feladata nem volt s nem is lehetett mint az, hogy megnyissa az utat a lelkiismereti szabadság felé. És ha egészen szigorúan veszszük, felállítom azon tételt, hogy a protestánsok a magok eszméinek annyit köszönhetnek, mint a mennyit köszönhetnek a kathoiieismusnak a lelkiismereti szabadság tekintetében, mert a protestantizmus ez idő szerint s talán még hosszabb időn át épen oly értékkel és értelemmel bír az emberi társadalom-