Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

228. országos ül jára és ha végre valahára nagy nógatásra évek múlva előáll az orvos egy orvossággal, a mely, megengedem, jó és czélszerű sa mely bizonyára meg fogja menteni, a mi még megmentésre fenmaradt: akkor senki sem mondhatja józanul és igazságosan, hogy ez az orvos ezért elismerést érdemelne; nem mondhatja, mert ezen orvosságnak minden jósága és czélszerűsége sem fogja többé feltámasztani a családnak halottjait, vagy máskép, nem fogja helyrepótolni soha azon hibákat és mulasztásokat, a miket addig az orvos elkövetett. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, mert azt tartóim hogy a segítség még ma is jobb, mint soha. (Elénlc helyeslés a hal- és szélső baloldalon,) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur előadása után nem képezheti feladatomat az, hogy a miket az előttem szólt képviselő nr a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat mellett felhozott, még jobban illustráljam, sem az, hogy az előbbi idők rendeleteire reflectáljak. De azt az egyet mégis bátor vagyok a t. képviselő urnak figyelmébe ajánlani — élve azon képlettel, a melylyel beszédét befejezte •— hogy ha egy családban betegek vannak és az orvos talán nem ismervén fel a betegség valódi okát, azt nem helyesen kezelte. Fenyvessy Ferencz: El kell kergetni! Gr. Széchényi Pál, földmívelés , iparés kereskedelemügyi minister: De később belátva a helytelen kezelési módot, helyesebb kezelési móddal a beteget meggyógyítja: ez azt hiszem, szemrehányásképen nem vethető a szemére. (ügy van! jobbfélől.) Sőt a t. képviselő ur épen az által, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, mutatja legjobban, hogy ilyen törvényre szükség van. (Helyeslés jobbfélől.) De tovább megyek t. ház és azt mondom, hogy ha e házban uralkodó hangulat után ítélve, azt hittem volna, hogy e törvényjavaslat mellett a legerősebb indokolásra és a visszás helyzetnek legélénkebb előtüntetésére van szükség, bizonyára a t. képviselő úrhoz fordultam volna és ha most elmondott beszédét iktattam volna a törvényjavaslat mellé, azt hiszem, jobb indokolást nem adhattam volna arra, hogy e törvényjavaslatra szükség van. (ügy van!) A mi már most a t. képviselő urnak beszéde elején felhozott két eszméjét illeti, hogy pl. a részletügylet államilag kezeltessék és monopólium űzessék belőle, én ezt már azért sem tartom elfogadhatónak, mert hiszen a részletügyletekkel nemcsak magyar állampapírok, hanem általában mindenféle értékpapírok hozatnak a piaczra, azt pedig már csaknem tehetjük fel az államról, hogy más állambeli papírokat vagy magánrészvényes április 18. 1S83, J^J papírokat várároljon azért hogy, a közönségnek azokat részletüzletben eladja. Azt hiszem, hogy e tekintetben monopóliumot teremteni helytelen és igen költséges is volna; mert az állam a maga tisztviselőivel sokkal kevésbé fogja ezt olcsóbban végezni, mint a magán egyén, a ki maga kezeli üzletét. A mi az óvadékot illeti, e kérdég tárgyalás alatt volt akkor is, mikor a törvény előkészíttetett. Az óvadék letételének eszméje akkor is szóban forgott, de elejtetett, mert helyesebbnek mutatkozott azon eljárás, mely a javaslatban van, hogy a részletüzlet alapjául szolgáló papíroknak az üzlettulajdonos birtokában kell lenniök, a mire eddig kötelezve nem volt. Azt hiszem tehát, hogy ez elég biztosíték a visszaélések ellen. E két észrevételt kívántain tenni a képviselő ur megjegyzéseire; más reetineálandó nem levén, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot, mint aj elén viszonyoknak megfelelőt és mint olyant, mely a visszaéléseket orvosolja, elfogadni. (Helyeslés.) Lázár Ádám: Előttem szólott Fenyvessy Ferencz képviselőtársam oly terjedelmes, oly beható indokolást bocsátott elő, melyből azt következtettem és velem együtt többen, hogy ő a törvényjavaslatot még a részletes r tárgyalás alapjául sem lesz hajlandó elfogadni. Épen azért, miután ellenkező elhatározással indulok ki, legyen szabad azokat, a miket ő az elfogadás mellett felhozott, részemről, mint ellenkező indokokat a törvényjavaslat el nem fogadására felhasználnom. Kijelentem, hogy én a törvényjavaslatot el" vileg és lényegileg helyeselhetném azon esetben, ha a jelenlegi szakminister ur közgazdasági viszonyainkban épen oly szakavatottan működnék, mint a milyennek kívánja elődjét és általában a kormányt e téren feltüntetni és védeni. Azonban, ha tekintjük a mindennapi jelenségeket és a folytonosan növekedő államadóssági terheket, melyek segítségére van e törvényjavaslat is kieszelve, a mennyiben a minister ur is arra hivatkozik indokolásában, hogy ez által módot kíván nyújtani arra, hogy a szegényebb néposztály az értékpapírok vásárlásához könnyebben hozzájuthasson és a részletek pontos teljesítése folytán takarékosságra és pontosságra kényszerítvén a vevőt, mintegy kényszer-takaréktárul szolgáljon ezen intézmény. En azt hiszem t. ház, hogy ez csak egy eladósodott állam pénzügyi gyakorlatában tehető fel, de ezt, azt hiszem, egy szakminister sem fogja komolyan állíthatni. Nem is szólok arról, a mit Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam részletesebben kifejtett, hogy t. i. majdnem öt évig kellett várni a kormánynak arra, hogy e törvényjavaslatot behozza, akkor, midőn az osztrák kormány részéről 1878. június 30-án hasonló üzletek rendezésére a törvény már megalkottatott. Azon ese-