Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

134 22S országos ülés április 18. 1883. tani, hanem azt hittem, hogy kötelességet teljesítek és alkalmat adok neki arra, hogy a szóbeszédnek véget vessen. Hiszen személyes viszonyom is irányában nem olyan, melyből következtetni lehetne, hogy gyűlölködéssel és ellenségeskedéssel viseltetném irányában. Az életben mint magánemberek egyetlenegyszer találkoztunk. Akkor ő kért tanácsot tőlem s én jó tanácscsal szolgáltam neki. Más viszonyunk nem volt. Miután jó tanácsomat rósz néven vette, azóta nem szóltunk egymáshoz. Ennyi a viszony közöttünk. Más nem forog fenn. De ha a képviselő ur személyével akarnék foglalkozni •—a mi távol legyen tőlem, mert a t. képviselőháztól bocsánatot kérek — ha prókátori fogással akarnék élni, kérdeni lehetne magyarázatot azon levél iránt, vagy többeffélét. De az nem tartozik ide, mert nálam boszúállás szándéka nem volt, valamint kijelentem, hogy valamint jó barátaimnak mindig jó barátja voltam, boszút még ellenségeimen sohasem álltam. Ismételten kijelentem, hogy bocsánatot kérek az utólagosan általam belátott tévedésért. Az ügyben, a mennyire a t. ház rendelkezni kivan, mindenre felelni kész vagyok. Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) Miután a képviselő ur bevallotta tévedését és a ház bocsánatát kérte, nem kívánok nyilatkozatával bővebben foglalkozni. Kötelesnek érzem azonban magamat azon téves nézetekkel szemben, melyek a képviselő urat félrevezették, egy pár szót szólni. (Halljuk!) Én, t. ház, az interpellátió oly fontos jogát nem tekinthetem arra rend éltnek, hogy hirek, mendemondák utján (Élénk helyeslés) itt a házban bárki ellen ily súlyos gyanúk emeltessenek, mert a gyanú alaptalansága kiderülhet ugyan, de a kellemetlenség el nem törölhető. (Ügy van!) Sajnos, t. ház, nem első eset, midőn az interpellátióval — abban igaza van a képviselő urnak — ily módon helytelenül éltek, de én mindannyiszor nyilvánítottam és nyilvánítom ma is, hogy azt helyes eljárásnak nem tartom; nem tarthatom pedig a többek közt azért — nagyon kiereszkedni nem kívánok — mert más utón, ha valaki ily szóbeszéd utján valakinek becsületét megsérti, vagy arra legalább alaptalan gyanút hárít, a sértettnek módjában van fellépni az illető ellen törvényes utón is és mint rágalmazót beperelni; de ha valaki ezt itt a házban a képviselői sértetlenség köpenyében teszi, (Zajos felkiáltások: Ugy vanlTJgy van! a ssélsö laloldalon) elveszi tőle ezt a lehetőséget. Mert bármily fontos is, hogy ily dolgok ne történhessenek, még ennél is fontosaid) sérthetlen megtartása annak az elvnek, hogy a házban mondottakért senki felelősségre nem vonható. (Helyeslés.) így állván a dolgok, helytelen felfogás az, hogy interpellátió legyen ez esetben a helyes ut. Vagy semmi alapja nincs a beszédnek és maga az illető is azt hiszi, akkor nincs helye interpellátiónak; vagy pedig, ha azon meggyőződésben van — mit nem akarok most kétségbe vonni — bár tévesen, hogy alapja van, akkor megvan a maga rendes módja megvizsgáltatni az ügyet. És ha az nem vezet czélhoz, inkább van helye más téren felszólalni, mint itt, a hol a történt felszólalás ellen a másik félnek törvényes orvosszere nincsen. (Helyeslés.) Mondom, tudom, hogy máskor is megtörtént ez, máskor is nyilvánítottam ez iránti nézetemet s. most ismétlem; és midőn egyfelől azt hiszem — egyéni nézetet mondok — hogy a mélyen t. ház szemben azzal, hogy a képviselő ur önként megtette, mire Angliában a ház kötelezte volna, hogy a háztól bocsánatot kért: czélszerü lesz ez alkalommal ez ügyet, itt a házban befejezettnek tekinteni. (Élénk helyeslés.) De igen kérem a ház minden t. tagját, méltóztassék oda hatni, hogy ily esetek ne ismétlődjenek. Itt nem segíthet még szigorú házszabály sem teljesen, mint a minő a mienk nem, bár némely irányban igenis az: annálkevésbbé védheti akár az egyesnek, akár a testületnek méltóságát a minister, mert az egyik |nincs hatalmában ilyen eljárás ellen, másrészt pedig a ház méltósága felül áll azon, hogy egyes minister védelmére szoruljon. (Éléi$, helyeslés.) Ezt csak a ház összes tagjainak azon erkölcsi nyomása védheti meg, mely erősebb minden házszabálynál, ha azokkal, kik e tekintetben hibát követnek, érezteti benn a házban és rajta kivül az elkövetett hibának súlyát. Kérem, válaszomat tudomásul venni. (Zajos helyeslés.) Elnök: T. ház! A házszabályok értelmében első kérdésnek az interpellátióra adott válasz után annak kell lenni, tudomásul veszi-e a ház az adott választ, igen vagy nem? (Tudomásul vesszük!) Mielőtt azonban a kérdést ekként feltenném, a tárgy rendkivüliségénél fogva, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy még azok után is, a miket a t. ministerelnök ur elmondani jónak látott, innen az elnöki székből mintegy kötelességemnél fogva én is intézzek a t. házhoz egy pár szót. (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház minden tagjának joga van interpellátiót beadni és e tekintetben semmiféleképen nem korlátozzák a házszabályok az interpellátió beadásának sem módját, sem modorát, a melyben az tétetik. A házszabályok ugyanis azon feltevésből indulnak ki, hogy azon férfiú, a kit ide egy kerület beválasztott, önmaga fogja megszabni tudni a korlátokat, a, melyek közt neki mozognia kell. (Ugy van!) En tehát t. ház, elismerem azt, hogy minden képviselőnek joga van interpellátiót intézni, joga van azon interpellátióban annyit elmondani, a mennyit mondani jónak lát és el is hallgatni annyit, a mennyit