Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

n 205. or.zágos üléi márerius 12. 1881. térbe toljuk ezen törvényjavaslatnál, hanem illeti a szemrehányás és a vád első sorban egyenesen magát a cultusministert, másodsorban — ha ugy tetszik — illeti magát a ministereinököt (Ugy van! a szélső baloldalon) és harmadszor — ha még j óbban tetszik — illeti szemrehányás és vád önöket uraim, a kormánypártot, a kik a magyar országgyűlésen a többséget alkotják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha önök nem tudták kivinni azt, hogy Magyarország eultusministere, midőn ily nagy fontosságú törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, a valódi liberalismus magaslatára birjon emelkedni ; ha önök nem tudták megakadályozni azt, hogy annak benyújtásánál ne felekezeti szempontok tolassanak előtérbe, akkor azon vád, melylyel minket illetnek, nem jogos az önök szájából. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Én kijelentem, hogy a törvényjavaslatot szerkezetileg, ugy a mint van, véghetetlenül gyöngének s a tárgy fontosságának egyáltalában meg nem felelőnek tartom. Én valósággal nem győzök rajta eléggé csodálkozni, hogy tíz évnél több kellett ahhoz, hogy annyi sok toldozás-foldozás, törlés, javítás és annyi sok vándorlás után ismét ily gyönge szerkezetű javaslat jött ide, mely hogy többet ne mondjak, egyes részeiben önmagával is ellenkezik és minden határozott irányt nélkülöz (Igaz! Ugy van! a szélső balon) s igy maga iránt s a minister ur iránt senkiben bizalmat nem kelt. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És mégis mi mindent nem várnak e j avaslattól a túloldal szónokai. Rakovszky István t. képviselő ur várja attól egy nagy és egységes nemzeti fejlődés eszközét, a cultura és művelődés oly irányban izmosodását, hogy a mint magát kifej ezé, minél előbb egy hazafias, egyetértő nemzetet képezzünk. No már rám ugyan ezt a benyomást nem teszi ez a javaslat és én e törvényjavaslattól ily gyümölcsöket egyáltalán nem várok. És mondhatom, hogy gyengébb, töredékenyebb, erőtlenebb testre én nem láttam még egyszer-egyszer nagyobb kabátot illeszteni, mint erre — az igaz, Hoffman képviselő ur által igen szerény törvényjavaslatocskának nevezett — törvényjavaslatra a túloldal elragadott és valósággal a phantaziák világában bolygó szónokai adtak. Én a magam részéről ezen szellős kabátért, mely ugyan lehet igen fényes paszomántokkal, szalagokkal és ezímeres gombokkal felékítve, nem sietek oly mohón felcserélni, mint önök, azon egyszerű öltözetet, mely egyszerű öltözet engem eddig képesített arra, hogy tisztességes társaságban megjelenhettem a nélkül, hogy magamat szégyelni lettem volna miatta kénytelen s a mely egyszersmind komor idők zivatarai ellen elegendő meleget és védelmet nyújtott. Ezek után most már azt hiszem, hogy nem szükséges azt mondanom .... Királyi Pál: Hogy elfogadom a törvényjavaslatot! (Derültség.) Bódogh Albert:. . . . hogy én a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. Azt ott szokták tenni, hol a t. közbeszóló képviselő ur ül, mint legközelebb azon az oldalon Kovács Albert képviselő is tette; nálunk nem az a logica, (Helyeslés, derültség a szélső balon) hogy egy fél óráig beszéljünk valamely törvényjavaslat ellen s azután a 3-ik negyedórában kijelentjük, hogy elfogadjuk azt; — ez nem a mi szokásunk. (Helyeslés, tetszés a szélső balon.) Mondom, nem szükséges kijelentenem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem igenis, én is óhajtom azt, a mit a különvélemény mond, hogy adassék vissza a kormánynak egy új, még pedig egészen más alapra fekte tett törvényjavaslat készítése czéljából. Hogy azonban azon kötelesség alól se vonjam ki magamat, hogy ezen álláspontomat mégis némileg indokoljam, megteszem azon igéret mellett, hogy e tekintetben igyekezni fogok a legrövidebb lenni és szűk korlátok közt maradni. Nem fogadom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot 1-ször paedagogiai szempontból, 2-szor felekezeti szempontból. Paedagogiai szempontból azért nem, mert egyáltalában nem kelthet bizalmat bennem a törvényjavaslat maga iránt, már azon véghetetlen nagy gyengesége és hibája miatt, hogy magában az alapelvben, a közoktatás épülete fundamentumának megválasztásában sem határozott, Én az egységes középiskolának vagyok barátja, de azért nem Ítélném el a törvényjavaslatot olyan mértékben akkor sem, hogy ha az én véleményemmel ellenkezőleg a kettős irányt akarná határozottan keresztül vinni, mert ebben legalább határozottságot látnék. Ez a se hús, se hal állapot, a melynél fogva, ha elfogadtatik a törvényjavaslat, azt is elmondhatja a cultusminister ur, hogy neki egy kettős középtanodája van, de azt is mondhatja, hogy nincs. Legalább a 25-ik szakasz igen gyenge válaszfalat állít fel a két irány között és ez a kétlaki állapot azt egyáltalán nem ajánlóan jellemzi. Különösen neheztelem ezt azért, mert ennek megtartása mellett, egyáltalában nem látom át, hogy miképen képeztethetnek ezen törvényjavaslat alapján erős, igazán képzett, a maga állását betöltő szakemberek. Nem kelt maga iránt bizalmat a törvényjavaslat, már azon véghetetlen nagy törekvése miatt sem a központosításra, melylyel annak minden szakasza bir; nemcsak nagyobb fontosságú, hanem igen csekély dolgokban a legkisebb minutiáknál oda jut a törvényjavaslat, hogy ott ugyan már nem a felügyeleti jognak gyakorlásáról van szó, hanem egyenesen beavatkozásról, az iskola legcsekélyebb dolgaiba, kormányzásról, az iskola közvetlen vezetéséről. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen sok kifogást tehetnék e törvényjavaslat