Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

70 206. «rkág«f ülés mirevius 12. 18SI. teles harmadfélezer évvel azelőtt csak álmodta messze előtte sejtő lélekkel, hogy „ akkor lesz szabad az ember, ha a vetélő magától repül"; minálunk ellenben már levette a gép ezer karja az ember válláról a rabszolga munkáját és Aristoteles szép álma: az emberek szabadsága ma már nem ábránd, hanem éltető, fenséges isteni valóság. De nem megyek tovább t. ház e fejtegetésekben. (Sálijuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy eddig is próbára tettem a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Majd a részletes tárgyalásnál még szabadságot kérek talán a szóhoz. Azonban van még egy nagy számadásom, melylyel végeznem nem sport, hanem ebben az országban mint mindenkinek, ugy nekem is hazafiúi kötelesség. (Halljuk! Halljuk!) Végeznem és számolnom kell részemről is a nemzetiségi praetensiókkal. (Halljuk!) Wolffképviselő ur egy nemzetiségi statistikát emlegetett. Ismerjük ezt a régi rozsdás, elkoptatott fegyvert; használták ezt mindazok az ellenségek, a kik azt szerették volna legjobban csinált, koholt és mesterséges statistikával bebizonyítani, hogy az a nemzet, a melyre ráerőszakolják mesterséges statistikájukat, nem is létezik a földszínen. De Wolff képviselő ur nem gondolta meg, hogy micsoda veszély rejlik ezen nemzetiségi statistika alkalmazásának hátterében ő reá nézve. Hát nem gondolja-e, hogy ha mi a számarány jogát és erejét alkalmazzuk, a kis nemzetiségi töredékek picziny, törpe számerejére, akkor nekünk ez az arány jogot adna arra, hogy eltiporjuk azokat az apróbb kis töredékeket, amelyekitt nemzetünk és hazánk testében turkálnak ? (Nagy mozgás.) Hanem e képviselő ur és zászlójának bajtársai, talán akaratlanul is kiszalasztottak egy szót szájukon. (Halljuk!) Tudjuk, hogy mitől félnek ők. Irtóznak a napfénytől, félnek attól, hogy a kormány, az állam belát az ő titkos üzelmeikbe, féltik mesterségüket, féltik dominiumukat, attól félnek, hogy ez a dominium, a jó, becsületes munkás, békés szász nép szive és lelke, mely eddig az ő kényura!muk alatt állott, ezután a magyar hazáé lesz. (ÉUnk helyeslés. Gúnyos ellenmondások a szász képviselők részéről.) T. ház! Én azokra a gúnyos mosolyokra nem felelek, érvekkel szembe állok, a mosolyt meg sem látom. (Helyeslések.) A nemzetiségek szemeiben egyik botránykő, hogy ugy szóljak, a tanárképesítés. Tudjuk honnan ez aSchmerzenssehrei! Szeretnének ezután is továbbra is eljárni oda Heinze-ékhez és eljárni Roscherhez tanulni szellemet. Én is jártam ott t. ház és tudom, hogj~ minő eszméket és ábrándokat raknak a nagy német próféták és professorok a német nemzedék és a közéjök tolakodó szászoknak és más pioníroknak a párnái alá. Engedjék meg, hogy oly nagy tudósnak, ki mint professor előttük is magasan áll, szavait idézem arra, hogy minő szellemet terjesztenek a kathedra hősei. Roscher fájlalván, hogy a német nemzet, mely Amerikába vándorol ki, ott elkallódik, igy kiált fel: „Ganz anders könnte sieh die Sache verhalten, wenn der Strom deutscher Auswanderer in deutsche Kolonien geleitet würde, alsó z. B. nach den fruchtbaren, aber dünn bevölkerten Theilen Ungarns, nach den Polnischen Provinzen von Oesterreich und Preussen, endlich nach denjenigen Theilen der Türkéi, welche künftig, so Grott will, das Érbe Deutschlands, bilden sollen!" „Da könnte auf demWege der Kolonisation ein neues Deutschland erstehen." Ezen eszmének, ezen új Németországnak pionírjaivá nevelik odakint a mi szászainkat, kiknek most nagyon fáj, hogy ezután külföldön ne neveltessenek és ne csempésszenek ide ilyen pionírokat. (Ugy van! Igaz!) A másik sérelmök a tannyelv. Itt ismét nem fogok hosszasan philosophálni, hanem egy nagy tekintélyre hivatkozom, melyre ők magok is esküsznek, kik a nagy német ábrándnak pionírjai. Mikor 1872-ben február 9-én épen ilyen természetű törvényjavaslat tárgyaltatott a porosz parlamentben, Bismarck herczeg is beszédet tartott, melyet ajánlok a t. ház figyelmébe, mert abból tanulni lehet. (Halljuk!) A nemzetiségi turkálásokra és izgatásokra azon találó megjegyzést teszi, hogy hogy azok az izgatók „Nur von der Guthmüthigkeit des Staates" élhetnek, azért, mert az állam őket eddig tűrte, de öklére fogadja, hogy nem fogja többé tűrni. Arra nézve pedig, hogy a nyelvök érdekében a lengyelek követelésekkel állanak elő, azt feleli Bismarck: „Wirwerdenihnen — den Pohlen — mit Gesetzes-Vorlagen zu Gunsten der Beförderung der deutschen Sprache entgegentreten" — mert teszi utána Bismarck „Es ist erforderlich, dass die deutsche Sprache —• nálunk a magyar nyelv, — mehr wiebisher gefördert und das Verständniss dafür in weiteren Kreisen eröffnet werde, und das Unterrichtungsgesetz und allé Vorlagen, die wir Ihnen machen werden, müssen von dieser Tendenz beseelt sein.* Én ezekre a nemzetiségi praetensiókra egyebet és j' óbbat nem felelhetek, mint azt, a mit Bismarck felelt. (Helyeslés.) Wolff képviselő ur theoreticus értekezést kezdett itt tartani arról, mi a jogi, mi a rendőri állam, mit kivan az egyik és mit a másik. Legyen szabad megjegyeznem, hogy itt sem egyetemi ka thedrai, sem akadémiai értekezésnek helye nincs, ez itt törvényhozás, nem azt keressük e helyen, mit kíván a rendőri, mit a jogi állam, hanem az a kérdés, mit kivan a magyar állam? Es ha ezt kérdem, akkor tudom mint hazafi, hogy a magyar állam kivan világosságot a sötétség és tudatlanság ellen, kíván erélyt a haza földjében turkáló Yakandokok ellen, kivan nemzeti életet, erőt, egységet, kíván jólétet és boldogulást,