Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

Í;8 204. országot ülés márczUs 10. 18SSlesznek egyebek a népiskolai tanfelügyelők újabb kiadásainál, lesz ismét keletje a nagyon drága rubricázásnak és lesz egy új fokozata a nagyságos tanfelügyelők előléptetésének; de a komoly és szigorú ellenőrzés terén vajmi csekély eredmény. Én meg vagyok győződve arról, hogy sokkal üdvosebb eredményt idézendne elő a közoktatási minister ur, ha a beállítani tervelt biztosok és kerületi igazgatók és szükségtelennek bizonyult tanfelügyelőinek nagy összeget kitevő fizetéseikből báró Prónay Dezső barátom indítványa értelmében állami középiskolákat állítana fel. Uj hivatalnokokkal nem, hanem jó szellemű új iskolákkal segíthetünk a bajon. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Áttérve már most a törvényjavaslat káros intézkedéseinek részletezésére, ki kell emelnem a 8. §. utolsó bekezdését, mely a törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fentartott középiskolákban csak az állami középiskolákban ministerileg engedélyezett tankönyvek használatát engedi meg. Ez t. ház, hivatalos reclamcsinálás bizonyos kegyelt egyének által irt — néha nagyon selejtes tankönyvek részére. Szükségtelen korlátozásnak tartom a 17-ik §. megszorítását, mely szerint egy osztályban 50 tanulónál többet csak ministeri felhatalmazás mellett lehet felvenni. Ez helyén lehet a túlságos fényűzéssel berendezett állami iskolákban; de a szegényesen ellátott felekezeti iskoláknál végtelen nehézségeket fog előidézni. (Az igaz! a szélső halon.) A 32. §. intézkedéseit épen botrányosoknak és a protestáns felekezeti iskolák femnaradhatását veszélyeztetőknek találom; mert tudjuk azt, hogy a még jobb helyzetben levő protestáns középiskolákban is az alsóbb osztályokban nem rendes tanárok, hanem jeles készültségü felsőbb osztályt végzett tanulók szokták a tanítást vezetni. Ha malmost a tanintézetek kényszerítve lesznek áz ezen §-ban megszabott rendes tanárokat alkalmazni s azok csak a szigorúan körvomtlozott órákban taníthatnak : akkor legtöbb protestáns középiskolánk képtelen lesz feladatának folytatására. (JJgy van! a szélső halon.) Valamint az is megnehezíti az oktatást, hogy e §. két utolsó bekezdése értelmében, minden javadalmazással járó mellékhivataltól el vannak tiltva a tanárok, sőt még V ^bile officiumokat is csak ministeri feljogosítás alapján fogadhatnak el. Honnan ered egyszerre ezen puritánismus és egyoldalúság akkor, a midőn tudjuk, hogy épen ez a kormány inaugurálta a hivatalok cumulátióját, midőn tudjuk, hogy itt a házban igen nagy számmal vannak kormánypárti képviselők, kik n&

gy jövedelmekkel ellátott méllékhivatalokat viselnek. Avagy ártalmára lenne-e nevelésügyünknek az, ha például a gyengén díjazott felekezeti tanárok pénzintézeteknél, takarékpénztáraknál némi javadalmazással járó oly tisztet vállalnak, a í ! i melynek teendői nem esnek össze tanóráikkal? (JJgy van! a szélső halon.) A 37. §. a közoktatási ministernek mindenható hatalmat ad a szegény tanárok felett, ő hozza a fegyelmi határozatot s joga van a fegyelmi vizsgálat alatt levő tanárt felfüggeszteni hivatalától, bűnügy esetében épen elrendeli a felfüggesztést. Ez nagyon veszélyes és kétélű fegyver, tudjuk, hogy az új büntető codes sok oly esetet minősít bűnténynek, a mi esetleg hazafias tettnek is minősíthető adott körülmények között. De nincs is szükség a büntető codexbe való ütközésre, mert a minister csekély vétség, avagy ilyennek létszatáért is elrendelheti a fegyelmi vizsgálatot s felfüggesztheti hivatalából. Ez által módjában van a ministernek a tanárok politikai meggyőződésére nyomást gyakorolni s a kormánypolitika feltétlen uszályhordozójává degredálni Magyarország összes tanári karát, annyival inkább, mert a fegyelmi eljárás módozatait is a minister szabályozza. De ennél még iszonyatosabb a 40. §., mely a fegyelmi úton elmozdított tanárt bárminő tanintézetben való alkalmazástól elzárja. Hisz ez valódi könyörtelenség, valódi kegyetlenkedés, hisz még a rablógyilkosnál sincsen kizárva a javulás és enyhítés, csak a szegény tanár előtt van az irgalom útja örökre elzárva. És e túlvitt szigor annyival felötlőbb, hogy a törvényjavaslat a szerzetesrendek által vezetett iskoláknál ugy a kinevezés, mint a felügyelet és büntetésekre nézve rendkívüli kedvezményeket biztosít, holott épen ezen iskoláknál lenne szükség a szigorúbb őrködésre ugy a minősítvény, mint a magaviselet és a tanítás szelleme, iránya és értékére nézve, a mi gyakran áll ellentétben a korszellem kö vetelmény ei vei. A 47. §. oly roppant munka teljesítésével halmozna el a felekezetek iskoláit, a mit csak ugy tudhatnának teljesíteni, ha minden középiskola mellé egy külön hivatalt rendeznének be a minister ur szolgalatjára. Az 52. §. a nyilvánossági jog megadását, avagy annak megvonását, az 53. s következő szakaszok új tanintézetek felállítását egyenesen a minister önkényétől teszik függővé. Ekként hatalmában van bármely intézet keletkezését meggátolni, vagy a létezőt — a nyilvánossági jog megvonása által — megsemmisíteni, ha például versenytársa lenne valamely, a minister által alapított és kegyelt állami középiskolának. Ezek főbb kifogásaimé törvényjavaslat ellen, a melyek miatt azt általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául, miután azok lényegesebbek, hogysem a részletes tárgyalásnál j avítani lehetne. De a midőn ezt kijelentem, egyszersmind óvakodnom kell az ellen, mintha solidaritásba akarnék lépni némely kérvénynyel