Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-219

219. országos ülés április 7. 1S83. 369 Szathmáry György előadó: T. képviselőház! A mi a módosítványnak különösen második részét illeti, bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni, hogy a javaslatban ez mondatik: ,A rendkívüli tantárgyak idejével együtt a tanulónak az alsó négy osztályban 30, a felső négy osztályban 32 óránál több nem engedhető". A javaslatban tehát egy biztosítás van az iránt, hogy a rendkívüli tantárgyak által a tanuló túl ne terheltessék, különben is nagy a panasz, hogy a rendes tantárgyak által is nagyon túl van terhelve. Ezzel szemben a t. képviselő ur ínóclodosítványa szabad kezet enged a tanári karnak, a mely esetleg káros tulterheltetést engedhetne. Ezen szempontból kérem a javaslatot a módosítványokkal szemben eliogadtatni. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve következik a szavazás. Az első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház a i6. §-t a bizottság szövegezése szerint változatlanul, igen vagy nem ? Ha ez elfogadtatik, akkor Nagy István képviselő ur módosítványa elesik, ha pedig nem fogadtatik el, akkor felteszem a kérdést Nagy István képviselő ur módosítványára. Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassanak meghallgatni a módosítást. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 16. §-t a bizottság szövegezése szerint változatlanul, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállaní. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget elfogadta és igy Nagy István képviselő ur módosítványa elesett. Tibád Antal jegyző (olvassa a 17. §-t). Kőrösi Sándor: T. ház! Nem vonom kétségbe, hogy a törvényjavaslat minden részében, tehát a 17. §. azon rendelkezésében is, hogy a középtanodák egy osztályában 50 tanulónál több nem lehet, a középtanodai oktatásnak javítását és annak magasabb színvonalra emelését czélozza. Megengedem, hogy e rendelkezés talán paedagogiai szempontból indokolható; sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy ez indokolást sehol nem találom és igy valódi okát annak, hogy miért állapíttatott meg a szám épen ötvenben, nem tudhattam ki. Gyanítom azonban, hogy a törvényjavaslat készítői előtt a német gymnasiumok szervezése lebegett és az ragadta meg figyelmüket, mert tagadhatlan, hogy a német gymnasiumoknál 50-ben, sőt néhol 40-ben van megállapítva egy osztály tanulóinak száma. Megengedem, hogy a kisebb számban levő tanulókat alaposabban lehet kiképezni, mint a nagyobb számban levőket, ezt azonban absolut igazságnak nem ismerem el, mert ha ez igaz lenne, akkor logicai következtetés utján le kellene jönnünk az egyes számhoz, már pedig a tapasztalat annak ellene mondott, a menyKÉPVH. NAPLŐ. 1881—84. XI. KÖTET. nyiben azt igazolja, hogy a többek társaságában való tanulás sokkal sikeresebb, mint a magántanulás. A nyilvános iskola nagyobb sikert mutat fel. Ott a tanulók egymás felé akarnak emelkedni s ezen egymás közötti verseny a tanulónak szorgalmát, munkakedvét és ösztönét csak fokozza. Az ember kifejlődésénél is igaz az, a mi a fánál is igaz, hogy az erdőben jobban nő, mint magánosan az udvarban. Alkalmasint ez az igazság indíthatta Kalmár Endre kegyesrendi tartományi főnök és Haynald Laj'os kalocsai érsek urat, kik az enquéte-tanácskozmányok alkalmával azon kérelmet fejezték ki, hogy e szám emeltessék felébb. Én méltányossági szempontból, nehogy azzal vádoltassunk, hogy mindig csak más felekezeteknek teszünk engedményt, indítványozom, vegyük figyelembe a róm. katholikusok óhaját. (Derültség.) Hány tanuló lehet egy osztályban, 48 előtt nem volt megálla pítva s a kik emlékezünk rá, tudhatjuk, hogy némely osztályban voltunk 150-en, de sőt néhol 200-an s mégis eleget tanulhatott az, kinek kedve volt tanulni. (F-elkiáltások a szélső baloldalon: Látszik! Derültség.) Én megengedem azt, hogy az újabb paedagogiai tapasztalatok sokkal előnyösebbnek igazolták a kisebb számot, ezen nem vitatkozom; azt azonban állítom, hogy Magyarországon ez a kérdés nemcsak paedagogiai kérdés, hanem pénzügyi kérdés is. (ügy van! Igaz! a szélső baloldalon.)Nem szabad megfeledkeznie a törvényhozásnak arról, hogy a középtanodák jelentékeny száma nem államköltségen, hanem a hitfelekezet fillérein tartatik fenn. Már pedig, ha e 17. §. törvénj^erőre emelkedik, ugy nemcsak a tanerőket, de a tanhelyiségeket is szaporítani kell; ez pedig a hitfelekezetek vállaira nagy terhet ró. Vegyünk csak egy conerét példát. Az ország egyik legnagyobb gymnasiuma kétségtelenül a debreczeni ref. főgymnasium, mert ott több osztály van, a melyben még a 150-en is felül van a tanulók száma, ugy, hogy az egyházi főhatóságnak már eddig is három osztályban kellett parallel osztályt állítani. Ha már most ezen 17. szakasz törvénynyé válik, akkor a debreczeni főgymnasium hatósága előtt nem marad más út, mint vagy egy osztály mellé két-három parallel osztályt is állítani, vagy be kellene csukni az iskola ajtaját bizonyos számú tanuló előtt, vagy pedig azt kellene tenni, hogy a 47. §. szerint államsegélyt kérjen. A mennyire én a debreczeni főgymnasium hatóságát ismerem, az egyiket sem fogja tenni. Az elsőt nem teheti, mert nincs elegendő pénze; a másodikat nem fogja tenni, mert valláskülönbség nélkül minden felekezet előtt nyitva kívánja tartani az iskolát; a harmadikat megtenni pedig tiltja önérzete és az autonómiához való ragaszkodása. Ha már a debreczeni főgymnasium ily hely47