Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

354 21$. omáges iílés április 6. 1883. elfogadott" kihagyassanak 9. §-ból. Ajánlom en­nélfogva a módosítványt a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) BaroiS Gábor: Engedje meg a t. képviselő­ház, hogy az ezen szakaszra beadott módosít­ványra vonatkozólag néhány rövid észrevételt te­gyek. A 9. §. intézkedése kétféle: az egyik vonat­kozik a nem felekezeti, t. i. állami, községi, tör­vényhatósági stb. intézetekre, másik része kiterjed a felekezeti intézetekre, a mennyiben felekezeti intézeteknél más felekezetekhez tartozó ifjak hit­oktatása iránt rendelkezik. Ezen két intézkedés sanctióját képezi a végső sor, melyben ki van mondva, hogy „a tanítást a vallás- és közoktatás­ügyi ministernek bejelentett és általa elfogadott egyén teljesíti." A beadott módosítás ezen utolsó sor ellen van irányozva és megvallom, hogy én azon aggályokban nem osztozom, a melyeknek előbb méltóztattak kifejezést adni, mert ezt semmi körülmények közt nem lehetett oly intézkedésnek venni, mely valamely felekezet vagy annak jogai ellen volna irányozva. Ez nem annyira tanügyi, mint politikai szempont, mely ez irányban mérv­adó. Méltóztassék megengedni, hogy a hit és er­kölcstan oktatására nézve ép azért, hogy a béke és a kölcsönös megállapodás lehetősége ki ne zá­rassák, ezen törvényjavaslat nem tartalmazza azon intézkedéseket sem, melyek a régibb törvény­javaslatokban benne voltak, nem azért, hogy ne adjon okot összeütközésre már magában a tör­vényben. De ha tekintetbe veszszük, hogy a hit­oktatás más felekezeteknél oly körülmények közt történhetik, melyre speciális felügyeletet a kor­mánynak vagy iskolai főhatóságnak alig lehet gyakorolni, mert az esetleg az intézet falain kivül is történhetik, ha tekintetbe veszszük, hogy a hit­oktatásra kirendelt felekezeti ember előélete és erkölcsi magaviselete szempontjából e törvény­javaslat sehol sem tartalmaz intézkedéseket, meg­vallom, a minister ebbeli intézkedési jogát annál inkább tartom megóvandónak, mert esetleg össze­ütközések támadhatnak felekezet és felekezet, vagy a nem felekezeti intézet igazgatósága és egy más felekezeti hatóság közt, melynek eldöntése mégis a minister kezébe juttatná a dolgot. Hogy tehát mindez kikerültessék és annak eleje vétessék, nem akarok speciális dolgot említeni, hogy a hit és erkölcstani oktatásra oly egyének rendel­tethessenek, a kiknek megmételyező befolyása már a priori és a helyismerők részéről teljesen meg fog értetni, de senki sincs, a ki az óvintéz­kedést megtehetné ellenében, megvallom őszintén, hogy a minister ezen intézkedését teljesen indo­koltnak és szükségesnek tartom. Azért kérem a t. házat, hogy ezen intézkedést ugy, a mint a szövegben van, fentartani méltóztassék. (Helyeslés jóbbfélöl.) Kiss Albert: En részemről, ha elfogadtam volna is a 9. §-t, megvallom, hogy Baross Gábor t. képviselő ur előadása és indokolása után nem fogadhatnám el. (Halljuk!) 0 igazolta, hogy mit czéloz tulajdonkép a 9. §. Saját szavait fogom idézni és be fogom bizonyítani állításomat. Azt mondotta, hogy a hit és erkölesi oktatás körül ellenőrködnie kell az államnak, hogy a különböző felekezetek közt az iskolai oktatás terén támadt összeütközések, minthogy az oktatás az iskola fa­lain kivül is történhetik, utoljára is a minister elébe kerülnének és ennek kellene intézkednie; ezt tehát ő szerinte meg kell előzni, mert sehol sincs bizto­sítva a minister, hogy a hitoktatás terén minő j el­lemü egyének fognak a felekezetek által alkalmaz­tatni. Ez volt beszédének tartalma. En nem tudom, hogy Baross Gábor t. képviselőtársam miért akar folytonosan ugy eljárni a különböző felekezetek főhatóságaival szemben, nemcsak a protestánsok, hanem az összes keresztény felekezetek főhatósá­gaival szemben, hogy azokra reásüti a bélyeget és nem feltételezi azt, hogy épen a vallás és erkölcsi oktatás terén oly férfiakat fognak alkalmazni, a kikre az ifjúságot bizni lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát Magyarország vallásügyi mi­nistere, legyen az akárki, de csak ember, több biz­tosítékot nyújt e téren, mint Magyarország összes felekezeteinek összes főhatóságai ? Ezt én felfogni nem tudom. Ez oly eljárás —• sajnálom, hogy e térre megyek — de ki kell mondanom, mert fáj az a támadás, a melyet Baross ur intézett — ez olyan eljárás, mint például az, hogy divatba jött a jelen­legi kormányzás alatt, hogy kiküldetik hozzánk, azokhoz, a kik az erkölcsi oktatás terén működünk, a lelkészekhez a jövedelembevallási iv, hogy polgári becsületemre bevallom, hogy jövedelmem ennyi és ennyi, a mely nyilatkozat az illető által aláírandó. Az ív visszamegy és a mit polgári becsületünkre bevallottunk, azt egy fináncz keresztülhúzza és odair a mit akar. (Az már igaz!) Hogy egy erkölcsi tes­tület iránt ez minő eljárás, azt bárki könnyen meg­itélheti. Fellázad az emberben a vér, valahányszor ilyenekkel találkozik. Pedig épen, ha az erkölcsi és hitoktatás terén találkoznak ilyenekkel az ösz­szes felekezetek főhatóságai, ez oly támadás, me­lyet szó nélkül nem lehet hagyni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nem lehet szó nélkül hagyni pedig oly férfiúval szemben, a ki Magyarország közokta­tási bizottságának elnökségét viszi. (Helyeslés a szélső balon.) Ennélfogva én a 9. §-ban nem a protestáns felekezetek sérelmét látom, de látom az összes ma­gyarországi felekezetek sérelmét. Látok először is sérelmet a róm. katholikusok részéről, nemcsak a hit- és erkölcstan tanárait illetőleg, de sok tekin­tetben vallási sérelmet is, minthogy a lelkészeket is a püspökök nevezik ki. És ha megadja a tör­vény a protestánsoknak, hogy egyéb tanáraikat szabadon választhassák, nem tudom, hogy miért.

Next

/
Thumbnails
Contents