Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

á218. országos ülés április 6. 1883. 345 gék a magyar nyelv tényleges elsajátítása által a magyar nemzet iránti érzelemnek és szeretetnek befogadására. És azt nem tagadhatják önök, hogy ha a középiskolákban nemcsak mint köteles tantárgy adatik elő a magyar nyelv és ha valaki ezen nyeri oktatását, az bizonyára inkább beszívja ezen nemzethez való ragaszkodást, mint az, a ki más nyelven oktattatik. AJTÓI pedig szó sincs, hogy ez erőszakolva xigy történjék, hogy magukat nem képesíthetik, mert hiszen maga a ministerelnök ur beismeri, hogy a magyar nyelv tanítása az elemi népiskolákba való, tehát rendeltetésük szerint meg kellene magyarul tanittatniok, ha tehát megtanulták ezt mint kellett, nincs semmi akadály, hogy e nyelven ne oktattathassék már a középiskolában. Még Zay képviselő urnak van egy igen rövid megjegyezni valóm. 0 azt kérdezte tőlem, hogy vájjon miként óhajtom én indítványom keresztülvitelét és minő alapon ? A nemzeti hagyományos politika szempontjából-e, vagy valamely uj forradalmi theoria alapján? No, hát én akkor is mondtam már, hogy a nemzeti politika szempontjából, mire ő aztán hivatkozott az 1848. június 11-én kiadott bizonyos rendeletre, a melyre nézve ismét bátor voltam közbemondani azt, hogy igen azon értelemben, mint ő érti, akkor is elleneztem. Ne hivatkozzék t. képviselőtársam azon ministeri felhívásra, vagy rendeletre. Bizonyos, nevezetes tekintetben Hermán t. barátomtól, ugy hiszem, eléggé felvilágosittatott e téren. De én most nem követem Hermán t. barátomat. Én csak azt mondom t. barátomnak, hogy én soha, még a legjelesebb ember irányában sem viseltethettem azon bizalommal és nem követem alkotmányos téren, hogy rendeleteikre hivatkozzam, vagy azokat kövessem. Én a nemzeti történelem hagyományos politikáját nem a bár legjelesebb kormányférfiak rendeleteiből, hanem hazám történetéből merítem. És hát nézze meg t. barátom: 1830-ban kezdődött csak a fordulat, mert addig egy bizonyos diák nyelv hatalma és igája alatt volt az egész ország. Én emlékezem reá, hogy 1833-ban még nem volt szabad nékünk az ügyvédi vizsgát magyar nyelven letenni, mint óhajtottuk. Kegyelemből, szívességből, emlékszem reá, megengedték nekem is — talán az elsőknek egyike voltam — hogy magyar nyelven is kérdeztek, de diákul is kötelességük volt kérdezni. És látja t. barátom, azért megélt a magyar nemzet és ha most a középiskolákban magyar nyelven nyernek oktatást, nem élnének-e meg azok a más népfajok? Nem volna nekik szabadságuk ép ugy, mint nekem megvolt szabadságom ? Tessék, tanulják meg ők a maguk nyelvét maguk IÉPVH. NAPLÓ 1881— 84. XI. KÖTET. szorgalmából. Ha nekem, mint magyar embernek szabad volt, szabad nekik is, azért a magyar nemzet élt, élhettünk mi is és iparkodhattunk a magyar nyelv mívelésére; ép ugy mívelhétik nyelvüket ők is. Tehát én ezt követelem, mert ez a magyar nemzetnek 1844-ig folytatott hagyományos politikája, hisz hivatkoztam reá máskor, nem szükséges mondani, nem forradalmi tény az, mikor 1844-ben a nemzet fejedelmével együtt hozott törvényben mondja ki, hogy az ország határain belől minden iskolára tannyelvül rendeltetett a magyar. Igaz, 1849 után bejöttek azon szomorú idők, a melyek következtében azután e törvény tényleg hatályon kivül helyeztetett. De ne hivatkozzanak önök arra, hogy az 1844. évi törvény következtében történtek azok, mik 1848 — 49-ben e hazában történtek. A tény az, hogy 1844—48 közt senki sem kelt ki e nemzeti törvény ellen; tehát békésen, minden erőszak nélkül haladt a nemzet, mig az eseményeket a hatalom fel nem használta. Most sem kelne ki és ha azt mondja Mocsáry t. képviselőtársam, hogy ez reactiót szül; hát kérdem: mit szült a 68-iki törvény; talán olyan nagy megelégedést azok között, kiket önök, sokan talán ezen 68. törvénynyel ki akartak elégíteni ? Legyenek meggyőződve önök, hogy ha az állam, mint állam akar létezni, az államnak szükséges követelményei szerint törvényhozása, törvénykezése és igazságszolgáltatása tagadhatlanul kell, hogy az állam, a nemzet nyelvén legyen és ezt keresztül kell vinni, különben nem érnek el semmit. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Megkisérlettük mi épen e pártbeliek az úgynevezett nemzetiségiekkel. . . (Közbeszólás a szélső balról: Nem magyar ajkú!) Én más népfajoknak ismerem őket! Megkisérlettük — mondom — testvéreinkkel, barátainkkal, képviselőtársainkkal az egyezkedést. Mutassák önök a kis újjokat s ők egész kezüket fogják követelni, mutassák a kezük fejét, követelni fogják a karukat. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Szóval nem lehet velük kiegyezkedni, mert utóbb is területi felosztást kívántak ; tehát minden engedékenység csak többre és többre bátorítja őket és nem megelégedésre indítja és buzdítja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért midőn én a t. háznak indítványomat elfogadásra ajánlom, jól tudom, hogy a mai helyzetben az még majdnem elfogadhattam Nem csoda, hiszen Magyarországnak igen sok köti a kezét s Magyarország kormányférfiainak épen ugy; hiszen nem magyar állam, hanem osztrák-magyar állam most ez. (Ellenmondások jobbfelől.) Ne tagadják ezt önök! Hanem azért mégis a kormánynak is és nekünk is kötelességünk — én legalább a magam részéről érzem e kötelességet, 44