Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

842 218. országos ülés április 0. 1883. nézve csak azt mondom, hogy én magyarul lettem megkeresztelve Debreczenben, ott az Ödön nevet kaptam és mindig az Ödön nevet viseltem és ha mások azt megváltoztatták németre, arról én nem tehetek, de ha magam is a német nevet használtam, ezt azért tettem, mert kényszerítve voltam rá, nehogy oly következtetések vonassanak le, melyek nem állnak, mintha én nemzetiségemet eltagadni akarnám. Ha már ezen tárgyilagos részletes vitában még paksamétámat is behozta a t. képviselő ur (Derültség) és azt mondta, hogy az eszemet a hónom alatt hordozom, találkozhatnék valaki, a ki azt mondhatja, hogy a t. képviselő ur azon rendkivüli tulajdonságokat, melyeket kifejt, hosszú hajában vagy más külsőségeiben viseli. (Derültség.) Azonkívül a t. képviselő ur még azt is megkérdezte tőlem, nem volnék-e hajlandó tagadni, hogy én levelet váltottam a „Central-Vérein für Geographie" czímű egylettel. Hát t. ház, mintán az igen t. képviselő ur oly annyira őrködik felettem, hogy még azt is, a mi a paksamétából kiesik, oly szorgalmasan felszedi vagy felszedeti, vagy ha mások találják, szívesen felhasználja és ő ez által elejét akarja venni annak, hogy én valamit tagadjak, erre nézve én őt figyelmeztetem — és magamtartása e házban gondolom elég bizonyíték erre — hogy én nem szoktam tagadni soha semmit a mit teszek. Hiszen ő maga is elismerte, hogy bi zony van bátorságunk, a mennyiben gyakran nem csekély bátorság kell hozzá oly igazságtalan és elkeseredett támadások ellenében a helyt megállni. Ha tehát nem hivatalosan, mint kamarai tisztviselő leveleztem volna a Central-Vereinnal, a mint ez történt és ha irtam volna a középiskolai törvényjavaslatról, higyje el a t. képviselő ur, eszem ágában sem volna ezt eltagadni. Ezzel t. ház, visszatérve a 7. §-ra, még csak egyet legyen szabad megjegyeznem, tudniillik azt, hogy én a t. ministereinök urnak azon nyilatkozatára nézve, hogy a magyar állam csak azt fogja követelni a nem magyar ajkúaktól, a mire annak szüksége van, nem látok teljes következetességet a néhány perczczel később mondottakban. Ö azt állította, hogy nem tartja helyesnek kirekeszteni azt, hogy a hazának más nyelvű fiai tanulmányaikat a középiskolában saját anyanyelvükön folytathassák s miután ezen igazságot kimondta, gyorsan eszébe jutott, hogy itt csak felekezeti intézetekről van szó, rögtön hozzátette— „felekezeti intézetekben". Itt nem birom belátni, hogy ha ezen követelmény jogos, méltányos és igazságos, miért volna oly túlságos azon követelmény, a melyet Wolff Károly képviselő ur indítványában kifejtett. Ugy hiszem, hogy jogos szabály, hogy a mi meg nincs tiltva, az meg van engedve. Én természetes jognak tartom az egyénre, egyletre és hatóságokra, hogy ha iskolát alapítanak, hogy annak nyelvét meghatározzák. Én ebben nein találok valami ve szélyest és hogy az ily intézetek a nem magyar iránynak csinálnának propagandát, azt én, t. ház, sohasem birom belátni, mert az ily intézetekben kettős és hármas tannyelv is alkalmazható az illető vidékek szerint. Mért nem volna hát ez megengedhető és czélirányos ott, a hol azt a viszonyok megkövetelik. Kijelentve, hogy Madarász József és Helfy Ignácz képviselő urak indítványát el nem fogadhatom, csatlakozom Wolff Károlyt, képviselő ur indítványához. Elnök I Szólásra senki sem lévén félj egyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és a t. minister urat. Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Én mások aggodalmát mindig tisztelem, ha azokban nem is osztozom. Méltóztassék annálfogva megengedni, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak tegnapi javaslatára röviden reflectáljak, (Halljuk l) Ha visszaemlékezünk mindazon phrasisokra, amelyeken a törvényjavaslat keresztülment, meg kell emlékeznünk arról is, hogy épen az iskolák osztályozása és a terminológia képezte már az előleges tárgyalásoknál a legnagyobb nehézségeket. Egy izben ki akartuk azt kerülni és azért két csoportra osztottuk az iskolákat. Az egyik csoportba soroztuk azokat az iskolákat, melyek a kormány közvetlen vezetése alatt állanak, a másikba pedig az autonóm felekezetek által fentartott iskolákat. És igy főleg a statusquot és a fennálló igazgatási viszonyokat tekintettük. A kormány közvetlen vezetése alatt állanak először is az állami iskolák, ezeknek természetét, jellegét stb. fejtegetni nem kell. Másodszor a tanulmányi alapból fentartott iskolák. Ezen iskolák a kormány közvetlen vezetése alatt állanak és bármicsoda nézete van is valakinek a tanulmányi alap jogi természetéről, ma ezen iskolák kath. iskoláknak tekintetnek. Egyébiránt ezen törvényjavaslat a tanulmányi alap kérdése eldöntésének absolute nem praejudical. Ezen kérdést el lehet dönteni ugy, hogy ezen alap tisztán katholikus, vagy hogy országos és nem katholikus; de ezen eldöntés általában e törvényjavaslattól, ha törvénynyé fog válni, feltételezve nem lesz. A második neme azon iskoláknak, melyek a kormány vezetése alatt állanak, a szerzetesek által és a szerzetes alapokból fentartott iskolák. Ezen iskolák már sok tekintetben különböznek azoktól, a melyek a tanulmányi alapból tartatnak fenn; de ezen törvényjavaslatból főképen azért is, mertspecificus intézkedéseket tartalmaz, a szerzetesek által fentartott iskolákra nézve absolute nem lehet kiokoskodni, hogy ezen iskolák katholikus jellegét veszélyeztethetné. Ez áll még a püspökök és érsekek által fen-