Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

217. országos ülés április 5. 1883. 3055 hatna át az állami hatalom teljességének és egységességének eszméje, a miként azt Poroszországban, Muszkaországban, sőt a kis Szerbia és Romániában is észlelhetjük ; tehát követnők azon országok példáját, melyek felé a mi — ez államot feldarabolni törekvő — nemzetiségi agitátoraink gravitálnak: akkor azt kellene törvénybe iktatnunk, hogy csak oly középiskolák felállítása és fentartása engedélyezhető, melyeknek tannyelve a magyar. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Utalom e tekintetben az oly éktelen lármát csapó s a német sajtóban minket jogtalanul rágalmazó szász képviselő urakat, eszményképükre Poroszországra, hol több mint 5 milliónyi szláv eredetű népet erőszakos módon germanizalták, elannyira, hogy még emlékezete is elenyészett egykori szláv voltuknak. Utalom Posenbe, hol a német erőszakoskodás nem hogy lengyel nyelvű közép; de még községi iskolát sem engedélyez, a mint ez a legújabb országgyűlési tárgyalásokból kitűnt. Avagy tekintsenek Muszkaországra, hol az államalkotó orosz még Báthori István korában is egy alig számba vehető csekély néptöredékecske volt; de a mely tíízzel-vassalruszincáít eredeti létszámát húszszorosán túlhaladó muszulman, lengyel, litván, finn és német eredetű népeket s azokat most is kancsukával civilizálja s idomítja saját czéljaihoz. Avagy tekintsék a parányi Szerbiát, a mely á lakosságának harmadrészét kitevő oláhoknak templomaiból, iskoláiból is kitiltja az anyanyelvet. És tekintsék az ezen muszka modort adoptált Runiániát, a mely az oláhokkal csaknem egyenszámú bulgárokat és csángó testvéreinket, mily erőszakos módon kénvszeríti a beolvad kiknek iskoláiban még a vallástanítást sem engedi meg az anyanyelven, hanem minden községre ráküld egy oláh daszkalt s azon szerencsétlen testvéreinket rákényszeríti karhatalommal, hogy azokat 6—800 frt évi fizetéssel ellássák s gyermekeiket az oláh tannyelvű iskolákba adják. Minden nagy és minden újdonsült kis államnak lehet és szabad az állami hatalom és az anyanyelv érvényét fentartani, azt mindenféle, még erőszakos eszközökkel is fejleszteni: csak az ezredéves állami létellel s dicső történelmi múlttal biró magyar állam volna ettől eltiltva? Csak ez lenne egyedül arra kárhoztatva, hogy itta magyar saját hazájában — ebben az általa ezredév viharja közepette tengernyi véráldozat árán fentartott országban — legyen idegen s gyáván fejére nőni engedjen minden műveletlen néptöredékeeskét, a mely zérusból csak az által lesz észrevehetővé, ha a magyart, mint értékjelzőt elibe tesszük. Csak a magyar lenne arra kárhoztatva, hogy engedje állami lételét aláásni azok által, kik lételüket a magyar önfeláldozó nagylelkűségének és védelmének köszönhetik, kiket befogadtunk e hazába és bevettünk alkotmányunk sánczai közé, hogy most minket kiszorítani iparkodjanak abból. T. ház! A minden tekintetben kicsinyeknek ezen agyarkodását kormányunk erélytelenségének vagyok kénytelen feltudni, mert kormányunk nemcsak Austriával szemben adta fel Magyarország államiságát, függetlenségét, (Helyeslés a szélső haloldalon) hanem itt benn a hazában, az iczi-piezi nemzetiségekkel szemben sem képes a magyar állam hatalmát respeetáltatni. Kormányelnök ur itt e házban a nagy hazafi szerepében tetszeleg magának; sohasem mulasztja el dialecticájának görögtüzet felgyújtani, valahányszor a nemzetiségi utópiák szemérmetlenül előtérbe nyomulnak; de csak a szónál marad s a tettek mezején mi eredményt sem tud felmutatni; nem, mert egész kormányzati rendszere az állam kárára való megalkuvás: példa rá a bank- és vámszerződes és bosnyák-foglalás. Egész kormányzati bölcsessége a transigálás az ő támogatására hu mamelukokat szolgáltató nemzetiségek jogtalan és államellenes aspiratióival. Avagy nem ezt bizonyítja-e a hajdu-doroghi magyar püspökség felállításának folytonos elodázása. (Helyeslés a szélső halon.) Avagy nem ezt bizonyítja-e egy külön Brassómegye fentartása, hogy az a veszélyessé válható szász és oláh agitatióknak egy erős archimedesi pontot s alkalmat szolgáltasson arra, hogy 20,000 szász elnyomjon és j ogfosztott páriákká degredáljon sokkal nagyobb számú magyarságot. Holott ha — a miként a természet és államérdek is megjelölte — az Háromszékkel egyesittetik, az állam évi 40,000 frt kiadást gazdálkodhatott volna meg s két kis életképtelen megye helyett alkotott volna egy erős magyar megyét ott Erdély délkeleti szögletében, a melynek három szorosa tár most kaput az ellenség invasiójának, őketbehivó czinkosokkal az előtérben, mig akkor a székely nép el tudta volna azokat zárni a most ide hívogatott ellenség támadásai előtt. Avagy nem égrekiáltó bűne-e e kormánynak, hogy minden közbeszólás nélkül engedi az erdély részi 30,000 magyar lutheránust a szász papság és bureaukratia kapzsisága által kipusztíttatni, elnézvén azt, hogy a brassómegyei 10 magyar falunak 60,000 hold birtokát lefoglalják a szászok közigazgatási utón ; a midőn eltűri, hogy a magyar lutheránus papoknak egy fillért sem juttatnak a dézsma-kárpőtlásból,holott számoskirályi adománylevél és rendelet bizonyítja, hogy e magyar papok a dézsmát teljes mértékben élvezték, mig a szász papok csak haszonbérlői voltak a királyföld királyt illető dézsmáj ának.