Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

217. országos ülés április 5. 1S83. 319 thema sit és neki mennek és azt mondják,hogy ez a materialisticus korszak, mely annyit ront az em­ber erkölcsén, az ember becsén, az borzasztó, az szörnyű, hogy az ember a majomtól származzék. És ha felnyitnák Darwin alapvető munkáját és meggyőződnének ott, hogy mily távol állott Dar­win akár az isteni fogalom lerontásától, akár vala­kinek vallási és erkölcsi meggyőződésének megháborításától, akkor pirulniok kellene, mert azt kellene mondaniok: vádolunk és nem tudjuk kit és nem tudjuk miért. (Ugy van .') A mit önök a classicismusról beszélnek a túloldalon, az a paleontológia korszakába sülyedt alá. Ez egy conservativismus, még mindig a gyengébbek, a ha­ladni nem akarók eonservativismusa. Nekem nem kellenek azok, a kik belekapaszkodnak a régiek tógájába, hanem azok, a kik az igazat az iskolá­ban felismerve, szembeszáílnak az élettel és felfelé, nem pedig a megállásra törekszenek. A mi ezeket a materialisticus vádakat illeti, azon általános irányzat megvan ugyan, hogy a templomok üre­sen állanak, de én nem hiszem, hogy ennek a ma­terialismus az oka. Constatálom, hogy valóban nagy hanyatlás van, a templomok valóban nagy mértékben üresen állanak. De ennek nem a mate­rialisticus irány az oka, hanem az, hogy a t. prae­dicatorok nem tudják behozni a közönséget, nem tudják ezen áramlattal szemközt az ő eszméikben a magasabbat, az erősebbet oda tenni, (Igás! a szélső balon) a mely, ha van erősebb és magasabb, akkor önmagától le fogja szorítani a reálismust, a mate­rialismust. (Ugy van! a szélső balon.) T. ház! A mi egyszer letűnt, a mi egyszer az emberi nem fejlődésében történelmi stádium, törté­nelmi állapot: a lefolyt és visszahozhatatlan. (Ugy van! a szélső balon.) Önök gravitálnak a clas­sicismusok felé. Ma egész át van alakulva a társa­dalom és ez igy jól van. Mit várunk mi, a kik reá­listáknak valljuk magunkat? Mi nem csak a úgy­nevezett szaktudományok, vagy tudományok terén akarjuk és óhajtjuk azt, hanem mi óhajtjuk, kíván­juk, sőt követeljük és ha kell, azért harczolunk is, hogy a reális dolog mindenfelé érvényesüljön, a jog terén, a vallás terén s mindazon tereken, a hol az emberiség egyáltalában van s mindazon facio­rokban, a melyek az emberiségre képző erővel birnak, a melyek az emberiséget mozgásban tartják. De t. ház, mi kitűzzük a szabadság eszméjét és ha mi a jótékonyságot hirdetjük, mi annak is a realisiticai oldalát fogjuk fel és én azoknak, kik­nek már most templomi furdalásaik vannak, csak azt ajánlom figyelmükbe, hogy hirdessék a jóté­konyságot, de gyakorolják is, mert ez a materialis­mus leghathatósabb ellenfegyvere. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S én megmondom t. ház, nyíltan és bátran, hogy mindig belenyilallik szivembe, valahányszor látom az országút koldusát, midőn mellette elhalad az egyházfejedelem. (Mozgás.)~Nem külső pompa, hanem belső érték a fő és azt törekedjünk ápolni az iskolákban gyermekeknél és mindenfelé. Az a meterialismus és realismus, a melyeknek oly küzdői vannak mint Darwin és azok, a kik utánna mennek, az nem szakasztja el magát az ember érze­tétől, az nem rombolja le a nemes hajlamokat, ha­nem az igazságot keresve, üldözi a hypocrisist min­den nemében és mindenütt a hol találja. T. ház! Ezeket elmondva, a magam részéről én egész közönbősséggel viseltetem a 4. §. és az összes módosítványok iránt. Ha egyszer el van hatá­rozva egy törvényhozás többsége, hogy egy ide­tett törvényjavaslatot még akkor is keresztül hajt, midőn oly oszlopos tagjai, mint Móricz Pál kép­viselő ur, (Élénk derültség.) Ephialtes szerepére vállalkozik: én azt közönbösen veszem és semmi súlyt sem fektetek rá. Voltak és lesznek mindig testületek, a kik azt hiszik, hogy a társadalomra lehet valamit ráerőszakolni és rátukmálni. Meg­engedem, hogy ez erőszak, vagy jól fegyelmezett és érdekszövetségben álló többségeknek ez ideig­óráig sikerült. Az emberi nem már számos alka­lommal annak volt kitéve, hogy az erőszak leütötte, lesújtotta. Tud lesújtani, tud lenyomni mindent, csak egyet nem és ez az az igazság, melyet az idő előbb vagy utóbb megérlel és a mely igazságnak előbb-utóbb fel kell támadnia, Én, t. ház, tökéletesen meg vagyok arról győ­ződve, hogy ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik s ennek megfelelően oly confusus tan­terv létesíttetik, a mely még confususabb az eddig fennállónál: akkor épen ez a törvényjavaslat az, mely növelni fogja Magyarországnak azon elemeit, a melyektől önök legjobban félnek, t. i. azokat az elemeket, a melyek az önök egész systhemáját és talán az egész magyar társadalmat szét fogják rombolni. Én a természetes kifejlődéstí szellemi egyensúlyt kívánom és ezen megjegyzéseim elő­adásával annak akartam kifejezést adni; hogy fen­tartom álláspontomat az egységes középiskola mellett s ezen 4-ik szakasz iránt közönbösséggel viseltetem. Körösi Sándor: Biztosíthatom a t. házat, hogy nem fogok az elméleti fejtegetésekbe bocsát­kozni, a melyekbe bocsátkoztak mindazok, a kik a középiskola kettéválasztása ellen és a kik a mate­rialismus dicsérése és a spiritualismus lealázása mellett szólottak. Én ennek fejtegetésébe ezen a helyen és ezen alkalommal nem bocsátkozom, hanem csak röviden azt jegyzem meg, hogy ha a latin nyelv tanítását czélzó indítvány elfogadtatnék, akkor felzavartatnék az egész oktatási rendszer. Hiszen épen azért választottuk külön a középtano­dát, hogy azok, a kik tudományos pályára lépnek, mehessenek a gynmasiumba, a kik pedig reális pályára lépnek, mehessenek a reáliskolába.

Next

/
Thumbnails
Contents