Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

217. országos ülés április 5. 1883. 315 megtartja ideális jellemét, de szükséges, hogy egyúttal megtanulja azon egészséges reális szellemet, mely az újabb kor míveltségének és boldogulásának nélkUlözhetlen feltétele. Sőt hogy nemzetünk is elsajátítsa ezen reális szellemet, erre hazánknak nagyobb szüksége van, mint Angliának, Belgiumnak, Svájcznak, Amerikának, mert azon országok népeinél már megvan tényleg a reális szellem. Én nem akarom lehetetlenné tenni a reáliskolákat az által, hogy az onnan kikerülő érettségi bizonyítványnyal biró ifjakat csak a műegyetemre szorítsuk tisztán azon okból, mert a reáliskolában nem tanulhatják a latin nyelvet. A törvényjavaslat 25. §-ában ugyanis az foglaltatik, hogy a kik a reáliskolát elvégezték és érettségi bizonyítványt szereztek, azok kizárólag csak a műegyetemre és az egyetem mathematicai és természettudományi szakaira mehetnek, az egyetem többi szakaira pedig csak akkor vétethetnek fel a reáliskolát végzett tanulók, hogy ha előbb valamely gymnasiumnál érettségi vizsgát tesznek le a latin, illetőleg görög nyelvekből. Én azonban ezen intézkedésben igen nagy paedagogiai hibát látok, azt a tévedést ugyanis, hogy midőn a reáliskoláról szóló 4. §. nem engedi meg, hogy a latin a 8 éven át rendszeresen, fokozatosan tanittassék, másfelől megengedi, hogy a kik 8 éven át tanulnak reáliskolában, midőn a reáliákból érettségi vizsgát tesznek, azon felül érettségi vizsgát tehessenek még a latin nyelvből is, melyet magán utón, isten tudja miképen? kell a reálistának tanulnia. Ez — nem tagadom — hogy egyes, nemcsak szellemileg, de anyagilag is kiváló ifjakra nézve lehetséges, de a szegény és közepes tehetségű ifjakból álló nagy számnak nincs arra való tehetsége anyagilag sem, hogy tanítót tartsanak, a kiktől a latin nyelvet eltanulhatnák, hogy abból aztán érettségi vizsgálatot tehessenek. Minthogy a reáloktatást és nemzetünk reális irányú mívelődését, haladását hazánk egyik létfeltételének tekintem és mert szeretném, ha ezen irányba tereltetnék Lazánk ifjúságának nevelése és oktatása; mert a reáliskolák jogkörének megszorítása által nem akarom lehetetlenné tenni, hogy a reáliskolák hazánkban bezáruljanak, azért fogom indítványozni a latin fölvételét. A dolog ez idő szerint ugy áll, hogy a

r reáliskolák tanulóinak száma naprólnapra apad. És ezen apadás folytonos, nem állott meg 1882- és 83-ban sem, hanem veszedelmesen tart tovább. A paedagogusra nézve akármiféle elvek legyenek is mérvadók, a szülők és tanulókra nézve azonban az az irányadó, hogy mivé lehet azon ifjú, a ki a reáliskolát tanulta? A szülőknek az élet és a nemzetnek kívánságával e törvényhozásban is számolni kell! Nem szabad a fenséges lenézés és kicsinylés magaslatára emelkednünk e helyen sem a nemzettel szemben! Nem szabad a szülők és tanulók és a művelt osztályok jogos és korszerű igéI nyeit ignorálnunk! Nekünk alkalmazkodnunk kell a paedagogia okszerű és jogos igényei mellett az élet szükségleteihez is! Ennélfogva bátor vagyok indítványozni, hogy „a 4. §-ban felsorolt tantárgyak közé a latin nyelv is vétessék fel és pedig olyképen, hogy a 4. §. c)ésd) pontja közé új pontképen vétessék fel: v

d) latin nyelv." Ajánlom indítványomat a t. ház figyelmébe. Rakovszky István jegyző (olvassa a beadott módosítványt). Nagy István: T. képviselőház! Be akartam várni e szakasz tárgyalás alá kerülését, hogy azután együttesen szólhassak a középtanodákban köteles tantárgyként tanítandó és ezen §. a) pontja alatt elsorolt hit- és erkölcstanról. A középtanodai oktatásnak nézetem szerint csak ugy lészen sikere, ha az a sziv és elme képzésre is kellő gondot fordít; szóval, ha az nemcsak a materiális élet szükségleteinek szolgál, hanem azon magasztos ideáloknak is, melyek az emberiséget, bár kisebb-nagyobb öntudatossággal, de mindenha áthatották. E vallási, erkölcsi és aestheticai eszmények válhatlanok az emberiség lelki állagától. Ép ezért ez eszmények főforrása. A magasabb eredetét megértő, magában megállapodott, vallás erkölcsös jellem!— Os homini sublimi dedit, coelumquetueri jussit et erectos tollere ad sidera vultus! Az ember magas állást nyert, az eget kell nézni szemével és a csillag felé föl hordozni emelt, nemes arczát! így vélekedik már Ovidius neme eszményi hivatásáról, mig realistáink a minden magasabbat, minden szellemit megtagadó, vagy ignoráló baromi állapot színvonalát állítják oda mintául az ifjúság idomítására. „Minden országnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs!" Ugy szólt koszorús költőnk. De vájjon bir-e a tiszta erkölcs eme támasza és talpkövével mai társadulmunk ? Szükséges-e bizonyítgatnom az erkölcsöknek épen az intelligentia soraiban jelentkező, ijesztő mérvű hanyatlását? Ha volna morál-statistikánk, ennek adatai vajmi szomorú választ adnának e kérdésemre! És minthogy én ugy vagyok meggyőződve, hogy bomlásnak induló társadalmunk egyedül a keresztény vallás — erkölcsi elvek diadalra jutása által lesz a végenyészettől megmenthető: Azért csak arra vagyok bátor a most elmondottak alapján az igen tisztelt minister urat felkérni, hogy méltóztatnék az állami tantervnek e javaslat törvényerőre emeltetése után leendő revisiója alkalmával oda hatni, hogy a felekezet egyházi hatóságainak legalább azon joga biztosittassék, miszerint a középtanodák minden osztályában legalább csak hetenkinti két órát a hit és erkölcstan oktatására fordíttassanak. Méltányos kérelmemet a t. minister ur becses figyelmébe ajánlva, a szakaszt különben elfogadom. (Helyeslés jőbbfeläll.) Gáli József: T. ház! A 4. §. I) pontjához 40*