Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-216
306 216. országos ülés április 4. 1883. előbbeni napon elmondottam, a mennyiben azt kellett bebizonyítanom, hogy szavaim félreértettek. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a görög nyelv annyira fontos, hogy egy igen jeles német socialista iró a jóniai iskola után deducalja a socialismust, vagy legalább a jóniai iskola után deducalja tanainak összességét. Én megengedem, hogy ez a socialista iró igy okoskodik; de hogy a mostani socialismus a jóniai iskolával egy és ugyanazon dolog volna, azt általában tagadom. A t. képviselő ur tovább megy és azt mondj a, hogy Eoscher, kinek a munkáját mindenki forgatja, az annyira kedvelte a görög irodalmat, hogy a jegyzetei mellé mindenütt oda tette, hogy: belliim Peloponese. Már engedelmet kérek, ez a két szó, hogy hélium Peloponese is mutatja, hogyRoscher aligha használhatott görög forrásokat, mert ez a két latin szó magyarul azt teszi, hogy peloponesusi háború és igy latin forrást használt ő is, a képviselő ur is. (Igaz!) A latin és talán német források szerint ép ugy meg lehet tanulni a görögök történelmét, mint a görög források szerint, mert ezen nyelveken is tökéletesen megvannak az auctorok. Én elismerem, hogy a t. képviselő urnak teljes olvasottsága van; de hogy minden teljes olvasottsága mellett csak a görög forrásokat vagy mindig görög forrásokat használna, én ebben kételkedem. (Derültség.) A t. képviselő ur felhozta továbbá, hogy Ausztriában a szlovének, csehek még rosszabbul vannak, mint mi, mert azoknak öt nyelvet kell tanulniok és a saját nyelvüket is. Ezzel mitsem bizonyított. Hiszen nálunk is, hazánkfiai azon részének, a kik románok és szerbek, négy nyelven kívül még [egy ötödiket is kell hogy tanuljanak, mert a saját anyanyelvüket is kell cultiválniok. (Ugy van!) Én ugyan görög nyelvtudós nem vagyok, de azt merem állítani, hogy a görög grammatica egészen más, mint a görög literatura és hogy ha tanítják a grammaticát és tanítják az irodalmat ugyanazon alkalommal két különböző tárgyat tanítanak és ha már öt nyelvet és ugyanannyi irodalmat s mellette tizenegy tantárgyat tanítanak, a húsz tantárgyból jeles tanuló kényére van hagyva a görög nyelv tanárának, mert az akkor buktatja meg a 21-ik tantárgyból, a mikor akarja. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) En ezt az omnipotentiát egy tanárra átruházni nem akarom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) György Endre képviselő ur igen sajátságos módon okoskodik, sajnálom azonban, hogy a görög tanulása által kifejtett logicát és erős judiciumot nem találtam fel beszédében; (Derültség) mert ő azt mondotta, hogy a 15 tantárgyat nem képes jól megtanulni a növendék, mégis ő meg akarja tartani a görög nyelv kötelező tanítását. A képviselő ur beszédéből továbbá az tűnik ki, hogy Stuart-MilI-el jó viszonyban volt, (Derültség) de azt is megértettük beszédéből, hogy Stuart Mill azt a tanácsot adta, hogy nem jó a gyermek fejét túltömni az iskolában, (Helyeslés.) Már pedig engedelmet kérek, a magyar viszonyok egészen különböznek az angolokétól. Elmondtam, hogy az angolnak nincs szüksége más nyelv megtanulására, hogy tudományosan képezze magát és helyesen teszik, hogy ha tanulják a classicusokat épen ugy, mint a francziák és a németek; mert pl. ha én mindazt tudnám, a mit német nyelven meg lehet tanulni, akkor igen nagy tudományú, bölcs ember lennék. Azt mondotta György Endre képviselő ur, hogy az én felfogásom szerint csupán ügyvédnek és fmancznak kellene az iskolából kikerülnie. Bocsánatot kérek, de nem hiszem, hogy a képviselő ur jogosítva lenne nekem ily téves rövid felfogási kört tulajdonítani. Mert a ki figyelemmel kiséri a parlamenti tárgyalások menetét, tudja, hogy megvan a parlamenti pertractatiónak azon nagy hibája, hogy ha valaki egyszer hibát követett el, évekig nyargalnak rajta és nem lehet egykönnyen rehabilitálni magát : de megfordítva megvan a parlamenti életnek előnye, hogy ha valaki egyszer hosszas parlamentáris küzdelem után a közvélemény előtt valamely lépcsőre feljutott, onnan sem barátainak jóakarata, sem politikai elleneinek rágalma le nem szoríthatja. Fiatapplicatió. (Derültség.) En tagadom, hogy jogosítva lenne a képviselő ur nekem oly rövidlátást tulajdonítani, mintha felfogásom szerint a gymnasiumból csak ügyvédek, vagy financzok léphetnének ki. (Helyeslés.) Egyébiránt méltóztassanak megengedni, hogy egy rövid történelmi adomával végezzem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) A nagy Napóleon, mikor Jenánál megverte a poroszokat és Austerlitznél megverte a muszkákat, hazamenvén, kissé hoszszabb tartalmú békének örvendett és nagy gondot fordított a nevelés ügyére, megtekintette az iskolákat és nevelő-intézeteket. Ez alkalommal a következő kérdést intézte egy hires nevelőnőhöz: „Mondja meg asszonyom, mi oka annak, hogy a mostani nevelésnek oly kevés sikere van? 1 ' A nevelőnő ezt felelte: „Felség, a szülők nem észlelik gyermekeik hajlamait és nem hivatásuk, hanem chablon szerint képeztetik a gyermekeket". Engedelmet kérek, az állam a nevelés terén minden hatalmat magához akar vonni, a szülőnek semmi hatalma nincs gyermeke felett, hiába észleli, mi a hivatása, mi a vocatiója, (Igaz! Igaz!) mert az állam egy kaptára vonva neveli valamennyit. (Ugy van! Ugy van !) Én azt, mint apa, mint családfő, sokkal helyesebben ítélhetem meg, mire van hajlama és tehet-
