Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-215

215. országos ülés 'prilis 3. 1883. 333 En a 3. és 4. §-hoz kívánok szólani, mert e két szakasz szorosan egymáshoz tartozik. A törvényjavaslat 1. §-a meghatározza a középtgnoda feladatát, a 3. és 4. §. megtestesíti annak definitióját. Ezzel a középtanodai törvényjavaslat elfogadta a kettős középtanoda rendszerét. Ha tekintem a középtanoda feladatát, én megvallom, a kettéválasztást csak helyeselni tudom. Mindenik középtanodának az a feladata, hogy az általános műveltség szinvonalat emelje és a felsőbb tudományok sikerrel leendő hallgatására előkészítse az ifjúságot. A két középtanoda e czélt két különböző utón, különböző eszközökkel akarja elérni; még pedig a gymnasram a classicus tanulmányok segélyével, a reáltanoda pedig a modern nyelvek tanításával, a mennyiségtannal és a természettudományok tanításával. Nem lenne-e czélszerü azon tantárgyakat, melyek a 3. és 4. §-ban felsoroltattak, egyesíteni és ablól egy egységes középtanodát alkotni? Nem lenne-e czélszerü a középtanodai oktatást magára a gymnasiumra, vagy a mint Göndöcs képviselőtársam mondotta, eltörölni a gymnasiumot és meghagyni a reálgymnasiumot? — Ezen vitás kérdésre szerény nézetem az, hogy a középtanodai oktatást sem kizárólag a gymnasiumra, sem a reáltanodára, sem az egységes tanodára bizni ma nem lehet. Az általános vita alkalmával egyik t. képviselőtársam figyelmet keltett beszédében erősen hangoztatta, hogy az élettel nem egyezik meg a mai iskola, hogy a mai középtanoda nem felel meg az élet követelményeinek. Az élet nem azt kivánja a középtanodától, hogy az ifjakat a tudományra, hanem hogy az életre készítse elő, mert az életnek utilisticus czéljai vannak. Én ezen állításokban nagy tévedést látok. A középtanoda ugy állíttatik itt elő, mint oly tanintézet, a melynek feladata a tanuló ifjúságot az életre készíteni. Ebben rejlik a nagy tévedés, mert a középtanoda nem czél, hanem eszköz azon czélra, hogy megadja az ifjú embernek azon ismereteket, melyek a felsőbb tudományok hallgatására szükségesek, azon felsőbb tudományokéra, melyek az életben hasznosíthatók. Csak azon tudományokra képezni az ifjúságot, a melyek hasznosak, ez nagyon materialisticus felfogás. Korunk maferialisteius iránya az, hogy száműzzön nemcsak az iskolából, de az életből is minden szellemet, minden magasabbat, minden eszményit. •— A materialisticusok nem törődnek vallással, ethicával, aestheticával, szóval semmi magasabbal, a mi az embert a porból fölemeli, a mi az emliert a többi teremtményektől megkülönbözteti; nekik a tudományból is csak az kell, a mi hasznos. Ezen iránynak ellentmond az emler kettős lénye, a niem^ifcen az ember nemcsak anyagból, hanem lélekből is áll. Nem tagadom a reáltudományok niérhetlen nagy becsét, értékét, elismerem a mafhematieáét, a mely az emberi képességet a legmagasabb fokra képes emelni, tán még oly magas fokra, a melyen feltalálható lesz azon pont, a melyet Archimedesi nem tudott feltalálni, a mélypontról a földet sarkából ki lehet emelni. (Dtrültség.) Elismerem a természettudományok nagy értékét, mert hisz az újabb idők vívmányait mind a természettudomány haladásának köszönhetjük; és elismerem, hogy a természettudományok lesznek azok, melyek oly magas fokra tökéletesíthetők, melynek véghatárát most még képzeletünkben sem látjuk. — Mind elismerem ezt, de tagadom, hogy a reál tudományok akár az ember tudvágyát, akár az emberi társadalom szükségleteit magukban kielégíthessék. — Sem az ember, sem a társadalom, sem a tudós nem ma született ember; emberi társadalom és tudás létezett az ó-korTban is; sőt ma is az az alapos tudás, mely a tudomány szálait le tudja vezetni a gyökerekre. Ez pedig a görög és római irodalom ismerete nélkül teljesen lehetetlen. Az ember nem külön álló, hanem társas lény s az embernek, mint a társadalom tagjának nemcsak a mathezisre, vagy physikára van szüksége, hanem az úgynevezett társadalmi tudományokra is, pedig a gymnasiummal ezekre is elő kell képezni az ifjút. Nem lehet tehát nekünk a classicus tudományok kizárásával egyedül a reál-irányii tudományokat tenni középoktatásunk alapjává. Hiszen szép dolog az, ha valaki szemléli, miképen nő a fűszál és csudálja, hogy a nap éltető melege miként repeszti ketté a búza szemét. Igaz, hogy az ok és okozat összefüggését a természeti tünemények élénkebben visszaadják, mint akármely grammatica, de e természeti tünemények csak azok előtt tűnnek fel, csak azok ismerik azoknak értékét, kik rendszeresen gondolkozni képesek. — A gymnasiumnak pedig épen az a feladata, hogy az embert rendszeres gondolkodásra kiképezze; erre pedig a classicai tudományok tagadhatatlanul igen czélszerü eszközök. Vannak, kik a gymnasiumi tantervből ki akarják mind a latin, mind a görög nyelvet zárni. Vannak, kik a latinnak megkegyelmeznek, benhagyják a tantervben, de a görögöt irgalmatlanul ki akarják zárni. Törvényjavaslatunk az ellenkező álláspontra helyezte magát, meghagyván a tantervben mind a kettőt. Én ez álláspontot helyeslem. Nem akarom fejtegetni a görög nyelvnek véghetetlen szépségeit és szükségességét; megtette azt tegnap Csiky képviselőtársam. Nehogy ismétlésekbe essem, részemről csak annyit jelentek ki, hogy én a görög nyelv és irodalom tanítását most is szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom azért, mert Európában lakunk s e tekintetben sem szabad nekünk az európai eulturnemzetekíől elszakadnunk. Már pedig méltóztassék szétnézniEurópában, minden művelt államban, nem véve ki Oroszországot sem, mindenütt kötelező tantárgy a görög nyelv 36*